Idő 
Értékelés 
Értékelés Ránk... fölcsillan a remény, de csak átkozott csaló!
Sajnos, nagy eredmény tőle, nem igen várható!
Itt van a valóságunkban jóformán minden nap,
Vasárnapi misén is erről prédikál a pap.
(sedoka)
Miért csak ámít...
Bennünk él, felcsillan, de...
Olyan ritkán lesz való.
Becsap bennünket,
Néha villódzik s tovább
Mi csak várjuk a csodát.
*
A lelkünkben van vágy, van bússág, sok-sok elérhetetlenség,
Van hiány és szeretetlenség, ezek mind reménytelenség...
Mindig nagyon fáj,
Ha nem teljesül vagyunk,
Reményvesztettek leszünk.
Amikor a vágy
Gyötri testünk, a téboly
Kerget. Reményünk elvész.
*
Megállás nélkül küzdünk, hogy a vágyunk-reményünk teljesüljön,
Előlünk semmilyen kedvező megoldás el ne meneküljön.
Küzdünk szüntelen
Bármibe kapaszkodunk
Hogy teljesüljön vágyunk.
Fel sosem adjuk,
Azért is, csak harcolunk
Ha csepp reményt még látunk.
*
Így aztán az élet, az elérhetetlen reménységekben telik...
És ne hazudj magadnak, mert Te is így élsz... lelked, csak reménykedik.
Elérhetetlen
Reményekben ringatva
Magunk, múlik életünk.
Ábrándot űzve,
Talmi reménységekkel
Tengessük az életünk.
Vecsés, 2010. július 29. – Szabadka, 2018. március 5. – Kustra Ferenc József– a verset én írtam, alá a sedoka –kat szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit. A sedoka (5-7-7, 5-7-7) csokor címe: ”Néha villódzik…”
Sajnos, nagy eredmény tőle, nem igen várható!
Itt van a valóságunkban jóformán minden nap,
Vasárnapi misén is erről prédikál a pap.
(sedoka)
Miért csak ámít...
Bennünk él, felcsillan, de...
Olyan ritkán lesz való.
Becsap bennünket,
Néha villódzik s tovább
Mi csak várjuk a csodát.
*
A lelkünkben van vágy, van bússág, sok-sok elérhetetlenség,
Van hiány és szeretetlenség, ezek mind reménytelenség...
Mindig nagyon fáj,
Ha nem teljesül vagyunk,
Reményvesztettek leszünk.
Amikor a vágy
Gyötri testünk, a téboly
Kerget. Reményünk elvész.
*
Megállás nélkül küzdünk, hogy a vágyunk-reményünk teljesüljön,
Előlünk semmilyen kedvező megoldás el ne meneküljön.
Küzdünk szüntelen
Bármibe kapaszkodunk
Hogy teljesüljön vágyunk.
Fel sosem adjuk,
Azért is, csak harcolunk
Ha csepp reményt még látunk.
*
Így aztán az élet, az elérhetetlen reménységekben telik...
És ne hazudj magadnak, mert Te is így élsz... lelked, csak reménykedik.
Elérhetetlen
Reményekben ringatva
Magunk, múlik életünk.
Ábrándot űzve,
Talmi reménységekkel
Tengessük az életünk.
Vecsés, 2010. július 29. – Szabadka, 2018. március 5. – Kustra Ferenc József– a verset én írtam, alá a sedoka –kat szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit. A sedoka (5-7-7, 5-7-7) csokor címe: ”Néha villódzik…”
Másnak főttek a vad pörköltök…
Nem voltam én, mindig csak hátsó sori hajtó…
Így aztán nálam, üres maradt a szakajtó.
Ott a vadászok mindig csak nagyvadra lőttek,
Vad pörköltök az üstben mindig nekik főttek.
Nem voltam kapzsi,
Sem rámenős sohasem.
Mindig sorvégén álltam….
Távol állt tőlem:
Mohóság, haszonlesés.
Bankszámlám üres maradt…
*
Vadásznak ropog a puskája, de szegény vad fegyver nélkül jött a világra.
Nézem csak távolról a hajtást, a sok menekülő lényt, s nem gondolok másra:
Vadásznak ropog a puskája, de szegény vad fegyver nélkül jött a világra.
*
Mindig ilyen peches voltam, soha nem tellett puskára…
Nem lehettem vadász, így nem akadhattam „vas” nyomára.
Pedig a sok nagyvadat én is láttam elégszer,
Így tülekedtem, hogy lehessek hajtó, még egyszer.
Luxust, jólétet,
Csak távolból nézhetem.
Balszerencse vagy pech, ez?
Szerencsém nem volt,
Ám pech volt útitársam.
Jóból nem sokat kaptam.
*
Mire vágyik az állat az erdőben, elgondolni is nehéz, kérdezd tőle...
Talán eljön egyszer a nyugalom a Földre, s emberhálát ér az ő bőre.
Mire vágyik az állat az erdőben, elgondolni is nehéz, kérdezd tőle...
*
A nagyvadak az óta sem haltak ki,
Most is van még... lesz nagy vadász valaki…
Megöregedtem, engem már, hajtónak sehol sem vesznek be,
Odafönt is az lesz, hogy belépek a hajtói… seregbe.
Így idősen már
Változni nem fog semmi.
Fenn sem fog másképp lenni.
Más már nem leszek,
Földön s fenn az égben sem,
Örök sorzáró leszek...
*
Egyszer meghalok, tudom, fentről figyelem a vadak sorsát, a vadászokat,
Az örök vadász mezőkön kergetek majd, nyugodalmas, szépséges álmokat...
Egyszer meghalok, tudom, fentről figyelem a vadak sorsát, a vadászokat.
Vecsés, 2016. október 27. – Szabadka, 2018. augusztus 13. – Mórahalom, 2018. augusztus 11. – Kustra Ferenc – a verset én írtam, a sedoka -t Jurisin Szőke Margit, a 3 soros-zárttükrös –k Farkas Tekla munkája.
Nem voltam én, mindig csak hátsó sori hajtó…
Így aztán nálam, üres maradt a szakajtó.
Ott a vadászok mindig csak nagyvadra lőttek,
Vad pörköltök az üstben mindig nekik főttek.
Nem voltam kapzsi,
Sem rámenős sohasem.
Mindig sorvégén álltam….
Távol állt tőlem:
Mohóság, haszonlesés.
Bankszámlám üres maradt…
*
Vadásznak ropog a puskája, de szegény vad fegyver nélkül jött a világra.
Nézem csak távolról a hajtást, a sok menekülő lényt, s nem gondolok másra:
Vadásznak ropog a puskája, de szegény vad fegyver nélkül jött a világra.
*
Mindig ilyen peches voltam, soha nem tellett puskára…
Nem lehettem vadász, így nem akadhattam „vas” nyomára.
Pedig a sok nagyvadat én is láttam elégszer,
Így tülekedtem, hogy lehessek hajtó, még egyszer.
Luxust, jólétet,
Csak távolból nézhetem.
Balszerencse vagy pech, ez?
Szerencsém nem volt,
Ám pech volt útitársam.
Jóból nem sokat kaptam.
*
Mire vágyik az állat az erdőben, elgondolni is nehéz, kérdezd tőle...
Talán eljön egyszer a nyugalom a Földre, s emberhálát ér az ő bőre.
Mire vágyik az állat az erdőben, elgondolni is nehéz, kérdezd tőle...
*
A nagyvadak az óta sem haltak ki,
Most is van még... lesz nagy vadász valaki…
Megöregedtem, engem már, hajtónak sehol sem vesznek be,
Odafönt is az lesz, hogy belépek a hajtói… seregbe.
Így idősen már
Változni nem fog semmi.
Fenn sem fog másképp lenni.
Más már nem leszek,
Földön s fenn az égben sem,
Örök sorzáró leszek...
*
Egyszer meghalok, tudom, fentről figyelem a vadak sorsát, a vadászokat,
Az örök vadász mezőkön kergetek majd, nyugodalmas, szépséges álmokat...
Egyszer meghalok, tudom, fentről figyelem a vadak sorsát, a vadászokat.
Vecsés, 2016. október 27. – Szabadka, 2018. augusztus 13. – Mórahalom, 2018. augusztus 11. – Kustra Ferenc – a verset én írtam, a sedoka -t Jurisin Szőke Margit, a 3 soros-zárttükrös –k Farkas Tekla munkája.
Meditált a szerzőpáros…
Ablakon kinézve,
Álmodozok…, csak szétnézek.
Erre teremtettünk?
Szakadt lelkek buja vágya,
Okoskodás iskolája,
*
Nincsen menekvésem,
Életem, néma kiáltás.
Elfoszlok… széthullok…
Moslékhordó tarisznyája,
Emberiség misztikája.
*
Égi menetrendben,
Minden, már elrendeltetett!
Minden, köve vésve…
Hontalanság gyáva fegyver,
Idegeknek gondos felcser.
*
Sodró a lendület,
Én is sodródok! De merre?
Hol fogok kikötni?
Marokból szórt adományok,
Mérhetetlen gyarlóságok.
*
A sorsom, csak döfköd,
Hab a tortán, hogy még fáj is.
Sorskönyvébe írva…
Hova, tovább, merre, meddig?
Menekülünk jövő keddig…
*
Élet ráncos keze
Simogatja, aszott arcom.
Bőr, a bőrt karcolja.
Onnan aztán majd szerdáig,
Eljutunk a ciszternákig.
Vecsés-Győr, 2016. július 7. – Kustra Ferenc József- A HIAQ - kat én írtam, alá a TANQ verset, szerző- és poétatársam Ötvösné Németh Edit. A versrész címe: ”Ráncigálás”
Ablakon kinézve,
Álmodozok…, csak szétnézek.
Erre teremtettünk?
Szakadt lelkek buja vágya,
Okoskodás iskolája,
*
Nincsen menekvésem,
Életem, néma kiáltás.
Elfoszlok… széthullok…
Moslékhordó tarisznyája,
Emberiség misztikája.
*
Égi menetrendben,
Minden, már elrendeltetett!
Minden, köve vésve…
Hontalanság gyáva fegyver,
Idegeknek gondos felcser.
*
Sodró a lendület,
Én is sodródok! De merre?
Hol fogok kikötni?
Marokból szórt adományok,
Mérhetetlen gyarlóságok.
*
A sorsom, csak döfköd,
Hab a tortán, hogy még fáj is.
Sorskönyvébe írva…
Hova, tovább, merre, meddig?
Menekülünk jövő keddig…
*
Élet ráncos keze
Simogatja, aszott arcom.
Bőr, a bőrt karcolja.
Onnan aztán majd szerdáig,
Eljutunk a ciszternákig.
Vecsés-Győr, 2016. július 7. – Kustra Ferenc József- A HIAQ - kat én írtam, alá a TANQ verset, szerző- és poétatársam Ötvösné Németh Edit. A versrész címe: ”Ráncigálás”
(Tíz szavasok)
Míg -amúgy- folytonos a lélegzésem,
Addig tart az én reménységem!
(HIAQ)
Reményem bennem él
Míg szívem dobog s lélegzem.
Remény nélkül nincs lét.
*
(sedoka)
Lélegzetvétel -
Szád sarkában remény ül,
Élni, élni, élni még!
Lélegzetvétel -
Nélkül élni nem lehet,
Reményt ez szabályozza.
*
Amíg tart az én reménységem,
Addig -amúgy- kerül a végzetem!
Míg remény él bennem
Élni érdemes! Van miért...
Elkerül végzetem.
*
Végzet elkerül -
Ha lélegezni tudsz még,
És érted az élet: szép.
Végzet elkerül -
Csak életedben szépen,
Lélegezz. Adj levegőt!
*
Ha nem kerül el engem a végzetem,
Beteljesül... a tehetetlenségem.
Ha végzet nem kímél
Ellene tenni nem tudok.
Nem menthet meg senki.
*
Ha nem kerül el -
Halál majd lélegeztet
Mesterségesen, lassan...
Ha nem kerül el -
Lassul lélegzetvétel...
Halál lesz majd a mester.
*
Vecsés, 2018. aug. 4. – Szabadka, 2018. aug. 7. – Mórahalom, 2018. aug. 8. –Kustra Ferenc József– a tíz szavas verset én írtam, a HIAQ –kat Jurisin Szőke Margit. A HIAQ -k címe: ”Míg szívem dobog”. A sedoka -k Farkas Tekla munkája.
Míg -amúgy- folytonos a lélegzésem,
Addig tart az én reménységem!
(HIAQ)
Reményem bennem él
Míg szívem dobog s lélegzem.
Remény nélkül nincs lét.
*
(sedoka)
Lélegzetvétel -
Szád sarkában remény ül,
Élni, élni, élni még!
Lélegzetvétel -
Nélkül élni nem lehet,
Reményt ez szabályozza.
*
Amíg tart az én reménységem,
Addig -amúgy- kerül a végzetem!
Míg remény él bennem
Élni érdemes! Van miért...
Elkerül végzetem.
*
Végzet elkerül -
Ha lélegezni tudsz még,
És érted az élet: szép.
Végzet elkerül -
Csak életedben szépen,
Lélegezz. Adj levegőt!
*
Ha nem kerül el engem a végzetem,
Beteljesül... a tehetetlenségem.
Ha végzet nem kímél
Ellene tenni nem tudok.
Nem menthet meg senki.
*
Ha nem kerül el -
Halál majd lélegeztet
Mesterségesen, lassan...
Ha nem kerül el -
Lassul lélegzetvétel...
Halál lesz majd a mester.
*
Vecsés, 2018. aug. 4. – Szabadka, 2018. aug. 7. – Mórahalom, 2018. aug. 8. –Kustra Ferenc József– a tíz szavas verset én írtam, a HIAQ –kat Jurisin Szőke Margit. A HIAQ -k címe: ”Míg szívem dobog”. A sedoka -k Farkas Tekla munkája.
Mért nem jelentkezel Emese?
Elmentél, eltűntél, mint mi se…
Roppantul hiányzol,
Vajh’ mással cicázol?
Észrevetted? Eltűntél… mégse?
Hol lehetsz, kedvesem Emese?
Ez így ideg rottyam menete…
Karomba fogtalak,
Számmal pusziltalak!
Eltűntél, híred sincs már nekünk…
Nem bántottalak… mért, Emese?
Tettednek leszek én betege.
Úgy szeretgetnélek,
Hagyd, erre kérnélek…
Gyere, ölelj újra Emese…
Vecsés, 2021. augusztus 15. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus LIMERIK csokorban.
Elmentél, eltűntél, mint mi se…
Roppantul hiányzol,
Vajh’ mással cicázol?
Észrevetted? Eltűntél… mégse?
Hol lehetsz, kedvesem Emese?
Ez így ideg rottyam menete…
Karomba fogtalak,
Számmal pusziltalak!
Eltűntél, híred sincs már nekünk…
Nem bántottalak… mért, Emese?
Tettednek leszek én betege.
Úgy szeretgetnélek,
Hagyd, erre kérnélek…
Gyere, ölelj újra Emese…
Vecsés, 2021. augusztus 15. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus LIMERIK csokorban.
