Hétköznapi pszichológia…

Ismeretlen árnyak téli estén rohannak felém,
S mikor ideérnek legott le is borulnak mellém…
Ismeretlen árnyak téli estén rohannak felém.

Mind úgy csinált, (Mintha), hogy ők szeretettel jöttek
De a testbeszédjük mutatta, mindjárt ellöknek…
Mind úgy csinált, (Mintha), hogy ők szeretettel jöttek.

Újabb árnyak jönnek, mint halál hírnökei,
Hallom suttogásukat, most… most adjál neki…
Újabb árnyak jönnek, mint halál hírnökei.

Halál árnyai mintha magukkal rántanának,
És ezen mozdulattal fájdalmas meghágnának…
Halál árnyai mintha magukkal rántanának.

Nem csodálkozom, hogy a haláltól fél a nép,
Halál utánra senkinek nem maradt fénykép…
Nem csodálkozom, hogy a haláltól fél a nép,

Hitelen meghallottam a pityegést, de olyan hosszasan.
Kapálóztam, hogy leljem órát, nyomjam aztat hosszasabban…
Hitelen meghallottam a pityegést, de olyan hosszasan…

Fel is ébredtem,
Érdekes álmom: vége!
Reggeli nap süt…

Vecsés, 2005. október 25 – Kustra Ferenc József

Fény és a sötét, találkozott, összeölelkezett,
Aztán a sötét orvul, fényeket durván felöklelt.
Pendültek fény húrok, szóltak lélek dallamok,
Mint tiszta szűz hó… olyan tiszták a szólamok.

Hullhat ónos eső, vagy fehéres hó, fájhat a fej, mégis leszáll az est
És a sötétség a maga feketeségével, mindent éjszínűre fest.
Óh, éjszaka, ha eljössz közénk, a szívünket eluralja a félsz…
Akkor majd remegve, tátva maradt szájjal hallgatjuk, miket mesélsz.

Szemem, lelkem fürkészi a fönti eget,
Még kutatom, e szépségben mit ihletett…
Gyönyörű, vizuális élmény kiváló,
Szépségével a természet oly' pazarló.

Vecsés, 2015. március 14. – Kustra Ferenc József

Ismerlek, már láttalak Terka!
Beléd estem, ó perc múlása.
Ne légy velem cudar,
Ismerkedjünk hamar.
Szerelmünk talán karnyújtásra.

Pokolban élek, nem vagy enyém!
Pedig ha tudnád, hogy szeretném…
Gyere, ölelj már meg,
Gyere, lepjél, no-meg.
Már, jaj, de szívesen megélném.

Egyszer már láttalak, Te Terka!
Nem áll meg idő elmúlása!
Ne vesztegessük el,
Szeressünk, nagy fénnyel!
Bízok, szerelmünk karnyújtásra…

Vecsés, 2021. július 4. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus LIMERIK csokorban.

Emberi létről pár kérdés…

Tülökorrú az élet,
Igaz, ez nem fals képlet...
Ha jót vártunk és akartunk,
Akkor el nem tángáltatunk…
*
Ficamos az élet
Tán’ kiverték a fogait…
Hogy alakul a sors?
*
De kinek mi a jó?
Mit hoz a kismanó?
Van, hogy melegben is esik a hó
És akkor sárba elesni nem jó!
*
Ember mindig újat
Vágy, de remény, remény marad…
Beteljesült álmok?
*
Ahány ember, az annyi féle,
És nincs mindnek aranyjelvénye.
Van sok, aki bizony éhezik... mit enne?
És nem csak a szibériait fékezik.
*
Születéskor élet
Igér szépet, jót! Hazudós…
Végül, nem teljesül.
*
Ki, hova született, az a történelme,
Az is sok mindentől függ, mily’ az értelme.
A jóindulat neki vajh’ derogál-e,
Vagy csak leülve… lassan elkorrodál-e?
*
Sok kevésnek végül
Csak lesz… de csak valamicske!
Szegénység mámorban.
*
Kerékbe-törnek érdemes életek,
Majd, a miért után jönnek vélelmek.
Mondják: ’borúra jön a derű’,
De ez csak óvodás mesemű…
*
A kevés soknak... más
Minden… dúskál kaviárban.
Száraz kenyér, moslék.
*
Minden élet más, ezt kell összhangba hozni,
Jó volt régen… vágtatott a lovaskocsi...
Folytathatnám én tán’ a végtelenségig,
Inkább 'fessünk' keresztrejtvényt, de, azt végig.

Vecsés, 2015. 06. 07 – Kustra Ferenc József – íródott versben és HIAQ -ban, ami az én fejlesztésem. {A párosok= szótagszám; 6-8-6 és a haiku eszmeiség alapján!}

Gyorsan múlnak el az évek,
Sorvadozik testem,
De a csillag fenn az égen,
Fénylik mint a lelkem.

Szép rózsának az illata
Bódító még ma is,
Olyan mint az igaz szó,
Mely sohasem volt hamis.

Rózsaillat csillagfénnyel
Szétárad még bennem,
Mint a felhő a szél szárnyán
Szabadon száll lelkem.

Az időnek rút ekéje
Bár barázdákat szántja,
De a szívből a szeretet
Örömökre váltja.

A múltból sok kedves emlék-
Hittel ápolgatom;
Ez kísér az örök létbe,
Ha eljön majd a napom.

Dunatőkés, 2024. június 12.