Kis ember most kis Király,
belőle lesz nagy Király.
Állhatatos munkája
ez útra irányítja.

Munkájában lelke van,
végzi dolgát boldogan,
munka közben mosolyog,
szíve csak azért dobog,
tudja, hogy az Istene
lelket önt a szívébe.

Tisztelettel köszöni,
Univerzum fizeti,
kis Királynak ajándék,
lelke boldogságban ég.

Kis Király Te boldog vagy,
hited soha el nem hagy,
tudod, nem vagy egyedül,
Isten segít, melléd ül!

Van Minden, mi lelkednek szép,
van sok Szép, mely szívedben ég.
Van Lelked, nem vagy egyedül,
tested lelkeddel egyesül.

Van Szeretet, amely éget,
van Fény, amely Téged éltet.
Van Öröm, mely könnyet fakaszt,
van Hála, mely könnyet apaszt.

Van Társ, aki EGY és IGAZ,
van Ima, léleknek vigasz.
van Csillag, mely Neked ragyog,
van Szívem, mely Érted dobog.

Van Mosolyod, mely simogat,
van Boldogság, mely dalt fakaszt.
Van Élet, mely csak a Tied,
van Istened és van Hited.

Van Minden, mi lelkednek szép,
nem is kell több, ugye elég!

Hol voltál mikor kellettél volna?
te gonosz sátán,te szörnyeteg!
Ki gyermekednek apja sosem voltál
s most darabokra tépted szívemet.

Hol voltál mikor szigor kellett volna?
Hol voltál,amikor szeretet?
Hol voltál mikor kettő helyett adtam?
S egyedül cipeltem terhemet!

Hol volt Isten,ki eltűrte mind ezt?
Ki szent képben sátánt küldött el nekem?
Mikor porba hulltam ,mért hagytál fel állni?
Mért nem emésztett fel rég a gyötrelem?

Most eltiprom szívem utolsó darabját
pusztító tűzként küldve el neked,
ha elkárhozom is ezerszer kapd vissza!
S kettőnként hulljon porba a fejed.

Sokszor azon töprengtem,
Ahogy itthon ültem csendben,
Jó ez így teljesen egyedül,
vagy a magány előttem táncra perdül?

Furcsa, egy kicsi kis talány,
jó érzés vagy rossz talán?
Van amikor szükség van egyedül létre,
de örökre, abból senki sem kérne.

Ha már végképp nincsen senkid,
bírod, bírod, de vajon meddig?
Ha viharba vagy ködbe kerül az életed,
kievezel? Nem, ezt csak te képzeled!

De ha valaki megszorítja a kezed
és azt mondja gyere, evez velem.
Nem lesz olyan természeti akadály,
ami megingatná a hajót, ha együtt evez egy pár.

Jöhetnek kalózok, énekelhetnek a szirének,
összebújnak, így semmitől se félnek.
Kibukkanhat jéghegy, feltámadhat a szél,
egymás szemébe néznek és elmúlik a veszély.

Lehet más nélkül is sodródni az árral,
kalózok,szirének,jéghegy, szél mind mind csak árthat.
Idővel ezeket már nem is veszed észre,
csak mikor süllyed a hajó, és úgy érzed vége.

Ha valaki nyújt feléd egy szerető, segítő kezet,
ragadd meg és szorítsd, de el sohase engedd!
Kéz a kézben utazhattok az élet tengerén.
Te is lehetsz boldog, nem csak én.

Csak egyetlen csók, mit tőled kaptam
felgyújtotta a szívemet,
mint futótűz, amely lángra lobban
s azt hittem mindent elveszejt.

Azután jött egy kósza szellő
megsuhintva az arcomat,
s a szikrából mit te gyújtottál,
hirtelen semmi sem maradt.

Csak egyetlen önző, kósza mondat
amelytől minden megfagyott,
s egy pillanat alatt ráébredtem
jobb lesz ,ha egyedül vagyok.