Esküszöm megteszek mindent,
csak ne vedd el tőlem mindenem!
Én félre dobok minden álmom,
csak egyedül őt hagyd meg nekem!

Többé már nem látlak sírni!
Elrejtem hulló könnyemet!
Hisz eddig sem sütött rám napfény,
eltakarták a fellegek.

Nem viszek magammal semmit!
A téli széllel messzire megyek,
sötét felhőbe burkolózva,
csak ne vedd el tőlem mindenem!

S ha mégis elveszed tőlem
azt, ami legdrágább nekem,
magammal rántom izzó pokolba,
ki tönkretette az életem !

A jó barátok eltűntek messze
mint az elsárgult, hulló falevél,
mennyien ígérték számíthatsz rájuk,
de mára már mind csak emlékedben él.

A jó barátok olyanok voltak,
mint az augusztusi hulló csillagok,
melletted voltak tűző napsütésben,
mint a nyári égen fénylő csillagok.

De a téli faggyal oly messzire tűntek,
mint a dér csípett hulló levelek,
emlékeiktől szíved még parázslik,
de hó födte már be a lépteiket.

A jó barátokra ne számíts többé!
Csak magadban szítsd a szunnyadó tüzet!
Egyedül kell a semmiből felállnod,
s ne várd hogy bárki is fogja a kezed!

Vehetsz házat ,ha pénzed van
de otthonod attól még sivár,
megkaphatsz minden földi jót,
míg pénzed van, minden bók kijár.

Lehetsz büszke és gőgös,
megkaphatsz minden nőt talán,
de szeretni nem fognak attól,
hisz lelked hideg,és sivár.

Ma fent vagy,de ki tudja holnap
lehetsz még mélyen is talán,
s kik hízelegnek cserbenhagynak,
mint koncukért acsargó kutyák.

Kit ma megvetsz,holnap tán szeretnéd,
de akkor már ő nem néz reád,
s a sebet,mit te szúrtál rajta,
holnap tán más gyógyítja már.

A barátok eltűnnek messze,
s ott maradsz egyedül talán,
hiába sírsz!Akkor már késő!
Nem fog sajnálni senki már.,

Ne hagyj itt egyedül kérlek
!Ölelj át,vigyázz reám!
Ne hagyd hogy egyedül maradjak,
borongós,hűvös éjszakán.

Ne hagyj itt egyedül kérlek!
Nélküled fázom,reszketek!
Ölelj magadhoz lágyan,
melegítsd fel a testemet!

Ne hagyj itt egyedül kérlek!
Nélküled fázom,megfagyok!
Nem melegít fel semmi,
borongós,hűvös alkonyon.

Ne hagyj itt egyedül kérlek!
Nélküled félek elveszek.
Ne szólj,csak ölelj át némán,
s testeddel védd a testemet.

Ne hagyj itt egyedül kérlek!
Hisz nekem te vagy mindenem!
Miattad lágyak az esték,
nélküled szorongva ébredek.

Ne hagyj itt egyedül kérlek!
Nekem csak te vagy mindenem!
Ha elmész nem marad semmim!
Nekem már te vagy a végzetem!

Kis ember most kis Király,
belőle lesz nagy Király.
Állhatatos munkája
ez útra irányítja.

Munkájában lelke van,
végzi dolgát boldogan,
munka közben mosolyog,
szíve csak azért dobog,
tudja, hogy az Istene
lelket önt a szívébe.

Tisztelettel köszöni,
Univerzum fizeti,
kis Királynak ajándék,
lelke boldogságban ég.

Kis Király Te boldog vagy,
hited soha el nem hagy,
tudod, nem vagy egyedül,
Isten segít, melléd ül!