Szófelhő » Duna » 10. oldal
Idő    Értékelés
Erdei tisztás,
Vadvirágok pompája.
Csábító látvány!

Óriás fák közt
Suttogva, jár-kel a szél.
Csendes ölelés.

Virág illat száll,
Langy levegő bársonyos.
Kikelet-puha.

A határ dús-zöld,
Finoman hullámzó rét.
Szellő cirógat.

Fák árnyéka ring,
Alatta avar zizeg.
Légi érintés.

Fodrot bont a víz,
Hullám taraja csillan.
Lágy simogatás.

Kócos sás legyint,
Fénnyel illan a szellő.
Bíbor pillanat.

Csend hasad este,
Mozdulatlan árny lapul.
Elalszik a táj.

Dunatőkés, 2024. március 24.
Beküldő: Ostrozánsky Gellért
Olvasták: 294
Nagy tetteket véghez sohasem vittem,
Amatőr-szürke, megkopott átlagos létem.
Amit tudtam adtam, a bajt nem kerestem,
Hogyha kellett...volt úgy, életet mentettem.

Tudásom szerint, ápoltam sok beteget,
Ünnepnap vagy éjjel, amikor épp kellett.
Ha hívtak mentem, nem néztem a percet,
Olykor vigasztaltam pár megfájdult lelket.

Vagyont nem gyűjtöttem, lelkem mint hajdan,
Szerényen élek, nemrég múltam hatvan.
Dolgom csendben végzem, most már kicsit lassan,
Arra kérem Istent, csak erősítsen bajban.

Jöhet még egynéhány szép nap, vagy akár év,
Bár a jövőtől nem látom, hogy merre van a rév.
Múlik az idő, rejtélyt tartogat...a tegnap emléket.
Feledésbe merül majd végleg, milyen volt egy élet.

A természet...dolgát jól elvégzi,
Behívónkat majdan Isten idézi.
Amikor menni kell, a lelkünket visszük,
Akkor van értelme, ha ezt el is hisszük.

Dunatőkés, 2024. május 3.
Beküldő: Ostrozánsky Gelért
Olvasták: 378
Itt hon, ott haza...
Anyám magyarnak nemzet-t.
Szívben nincs határ!

Itt vagyok ott-hon,
Hol idegen a nyelvem,
Csak polgár lettem.

Világ közepe,
Éden-Kárpát-medence...
Nemzet-t...haza!

Szívben nincs határ,
Hon, nyelv, vér, szív...összetart.
Ősi ötvözet!

Magyarságtudat
Népet össze kovácsol.
Sosem veszünk el!

Dunatőkés, 2024. május 4.- íródott: senrjú csokorban.
Beküldő: Ostrozánsky Gellért
Olvasták: 255
Az élet nagy boksztermében edzek,
De öregedve, lassan már félek,
Élet láthatóan bekeményít,
Talán előadja a kiütit?

Nem tudom, mire készül, védekezek,
Majd én talán a nagy túlélő leszek...
Üsse ki a… majd én megmondom, hogy kit!
Ne engemet, a valaki-akárkit…

Dunaújváros, 2010. november 11. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 339
Biztonságos távolságból a roppant pusztítás
Nem olyan szörnyűséges, borzasztó ártás.
Képernyőkről szemlélve sántít...az igazság csámpás.
Népek előtt pislákol hamis illúzió, látszat-lámpás.

Sokasodnak a tervezett, gyilkos harc-terek,
A lufi duzzad, de még örülnek a partnerek.
Úgy tűnik, most a profit biz nő, szép kerek.
Még jól taposnak a monstrum-szerkezetek.

Dunatőkés, 2024. május 3.
Beküldő: Ostrozánsky Gellért
Olvasták: 294