Biztos képzett katona, mert precízen előőrsöt alkalmaz,
Napsugarak hiányában -az őszünk gyors-rossz időt alkalmaz…
Biztos képzett katona, mert precízen előőrsöt alkalmaz.

Néma, egyenes sorok,
A színkavalkád meg vigyázban!
Léleknek szépség.

Engem megnyugtatná, ha télen is láthatnám a csillagos eset,
De a válasz: mit akarsz Te, ott a nyár, akkor láthatod eleget…
Engem megnyugtatná, ha télen is láthatnám a csillagos eset.

Megálljt nem ismeri az
Enyészet, oly’ rengeteg dolga…
Szép az enyészet?

Kövérre hízott, meg nyurga jégcsapok lógnak ereszen,
Csak azt nem értem én, hogyan tűrik meg egymást egészen…
Kövérre hízott, meg nyurga jégcsapok lógnak ereszen.

Jégcsapok nem enyésznek,
Mint főúr, hasat növesztenek.
Lesz enyészetük…

A jégcsapok lógása már véglegesen jelzi, nyár elzavarva,
Mert, ha itt volna, még a sok jégcsap sorban -röptében- elolvadna…
A jégcsapok lógása már véglegesen jelzi, nyár elzavarva.

Köd óvatos… sompolyog!
Mint egy lidércfény zárózóna!
Júj és őszinte!

Vecsés, 2021. december 1. –Kustra Ferenc József- íródott: 3 soros-zárttükrösben és senrjonban

Ötven rózsa illatát
Rejtve képzelem markomba
Ötven rózsa illatát
Csókolom álmodba

Álmodban ötven rózsa
Rejtve csókolod az égboltra
Mint ékkő ragyog fenn
A csillagrózsa
Varázs-illata ringat álomba

Ötven rózsa minden éjjel
Lelkemre száll égi fénnyel
Képzeletem csókol rejtve
Ötven rózsát a szívedre

(3 soros-zárttükrös)
Az öregséggel, bizony megérkezik a hamvadás
És tudjuk a tábortűzből sem lett így már, semmi más…
Az öregséggel, bizony megérkezik a hamvadás.

(Septolet)
Betegség,
Tehetetlenség,
Hozza öregség.

Az élet véges,
Nincs győztes.
Elhamvad létlángja,
Zúg-búg, elmúlás vészharangja.
*

Ki lehet, aki tudja, ilyenkor hány „uncia” még az élet,
Mert a tábor tüzet is végig ültük és hamvadásból mi lett!
A lángcsóva is úgy járt, hogy a fonata végül semmivé lett.

Lét
A tét,
Élni kellene még!
Mennyi maradt még?
Közeleg a vég…

Lankadás, hervadás,
Hamvadás,
Közeleg… exitálás.
*

Az élet lehetett bár, éteri lángcsóva
Mi hullócsillag volt. Néztük gyors-mutatóba,
De már hamvadás beköltözött a fa-lóba,
Az öreg harcosoknak, nincs más út, valóba…

Sohasem gondoltad?
Élethidad
Egyszer lesuvad.

Megszakad utad,
Nem múlik rajtad.
Nélküled halad
Minden… felfogtad?
*

Minden egyszer véget ér,
Gyertyaláng leég.
Életút is végéhez ér.

Lankadás,
Hervadás,
Hamvadás,
Elfogadás…

Vecsés, 2019. augusztus 24. – Szabadka, 2019. szeptember 9. – Kustra Ferenc – a verset én írtam, a septoleteket, szerző-, és poéta társam, Jurisin (Szőke) Margit. A címük: Nem múlik rajtad

Nem vágysz egyébre
Csak vegyelek észre
Apró kis kedvességgel
Lehess figyelmem része.

Mosolyra szomjazva
Cseppnyi jókedv az álmod
Mindenkor maradjak
Őszinte párod.

Csillagok fénye
Utunk szegélyezi
Fogadalmunk súlya
Ma is a régi.

Élni a Csodát
Mindenki álma
Óhajunk vágya
A lélek harmóniája
Szívünk a vezérünk
Csillagokban fénylünk
Úgy teljes a létünk
Amíg Egymásban élünk.

Hegyek mögött dideregve
Szél hordja szét
A meglapult nap
Szürkület hidegét .
Harmatot sóhajt a folyó
Suttogó világra
Ablakokból neonfény tapad
A közeli fákra.

Meghívás nélkül kopogat
Sok megfáradt gondolat.
Reszkető levelek tapsolnak
Ahogy ott ülök a fa alatt.
Törzse mozdulatlanságát
Megosztja velem
Hozzá dőlve
Társa lettem .

Hallgatjuk a tücsökzenét.

Nappali illatot
Lehel a szunnyadó föld nedve
Pipacsokkal keveredve
Még egyszer mára felfénylik
A hűvös naplemente.

Az árnyék elolvad
A nyirkos fű közt nesztelen
Holnap újra megkeresem
Emlékeim közt a napot
Amelyről álmodozhatok.

Zuhan az est palástja
A messzeségbe nyúló tájra
Rám kacsint huncutul
Egy csillag fénnyalábja
Álmot küld szemem sarkába.

Ennyi elég volt mára.