A fehér plafon közömbös,
A bölcső meg rideg, merev.
Hangok ütköznek a csendben,
De a porcelán nem sérül meg.

A két kis szem vágyakozik,
És a kék szemekkel szembe néz,
A szemüveg fénye meg-megcsillan,
De nem mozdul a felnőtt kéz.

A gyerek sírás nem hallatszik
És a dajkálás elmarad,
A falióra tompán ketyeg,
Az idő szívtelenül halad.

A létfantázia kérdéseiről versben és HIAQ –ban írt a szerzőpáros

Jó lenne kislánynak lenni,
És mindent elfelejteni,
Gond nélkül élni, nevetni,
Boldogan felhőt kergetni.

Indul reggel, múló
Szeszéllyel, kedvünk még alszik.
Napfény-sugár ébreszt.
*
Tavaszi szellővel futni,
Minden kis virágot tudni,
Ahol szép, oda eljutni,
A sok rosszat átaludni.

Fonok vágyaimból,
Napfény tűzén át, koszorút.
Derűsít, árnyjáték.
*
Porba szíveket rajzolni,
Nyári záporban táncolni,
Égre szivárványt mázolni,
Szeretetet varázsolni.

Hitünk, örökké áll,
Ő vakolat, élet-vártán.
Szárnyát bontja jövő!
*
Mindenben szépet keresni,
Boldogság titkát ellesni,
A szívet hagyni, repesni,
Rögös úton nem elesni.

Sorsunk, lohol velünk,
Fogja kezünk és vezetget.
Sőt, terel, mint gulyás...
*
Álomszép jövőt tervezni,
Az élet csábját élvezni,
A kedvesnek csak kedvezni,
A jót nem hagyni, elveszni.

Hálát pillanatnak!
Azért, mert segített, óvott.
Pillanat… légy magad.

*
Csak még egyszer ezt átélni,
Öregséggel megbékélni,
Ha a végén le kell lépni,
A haláltól sem kell félni.

Ravatali csendben,
Koszorúk is elhervadnak.
Majd, minden elmúlik.

Szabadka, 2017. július 19. - Vecsés, 2017. augusztus 13. - –Jurisin (Szőke) Margit - a vers, az én írásom! A HIAQ -kat a versszakok alá, szerző-, és poétatársam Kustra Ferenc írta.

Mit ér a gondolat, ha csak gondolat marad,
Mit ér a szó, ha az ember csendben marad,
Mit ér az élet, ha nem is éled,
ha a sikereidet csak a pénzben éred
Mit ér a tehetség, ha nincs mellette akarat,
Mit ér a szerelem, ha egyoldalú marad,
Hogy mit ér, e kérdést minden nap felteszed, keresed a választ, de sehol sem leled....

Ó! A szélkakas,
Folyvást szolgálatban van.
Pihenni sem tud.
Ifjonc, pörög szüntelen,
Le nem áll, türelmetlen.
*
Ó! A szélkakas,
A kémény legfőbb őre.
Füstirányító.
Kéményen szél karolja
Ő a füstöt sodorja.
*
Ó! A szélkakas,
Gólyákat elüldözi,
Harcos kéményőr.
Hű őre a kéménynek,
Gólyák nem fészkelhetnek.
*
Ó! A szélkakas,
Nélkülözhetetlen ő.
Szélerőt befog.
Fontos, szélirány jelző,
Ő nem csirke kergető...
*
Ó! A szélkakas,
Egy csirkét sem szerethet.
Társ nélkül forog.
Dombról, sok csirke lesi,
Észre őt mért nem veszi?
*
Ó! A szélkakas,
Nem kapar, reggel csendes.
Nincs trágyadombja.
Kacérkodását vágyják...
Nap, mint nap csak őt várják.
*
Ó! A szélkakas,
Szélcsendben is van füstje.
Száll, kékes égbe!
Lágy szellő már nem hajtja,
Őt az egylet még várja...
*
Ó! A szélkakas
Is öregszik, már rozsdás.
Csendes nyikorgás...
Idő múlt -foga- marta...
Alig hallik, jaj, szava.
*
Ó! A szélkakas,
Kis szélben már nem forog...
Sok tyúk... leves lett!
Már nem mozdul...nem heves,
Terítéken... tyúkleves.
*
Ó! A szélkakas,
Ha nincs szél. nem dolgozik...
Leves lett… tyúkból.
Vigyázz hát kibe szeretsz!
Lesz belőled tyúkleves....

Vecsés, 2013. június 9. – Szabadka, 2018. szeptember 18. – Kustra Ferenc József – a fél haiku láncot én írtam, alá a tanka verset, szerző-, és poéta társam Jurisin, Szőke Margit. A vers címe: Vigyázz, kibe szeretsz...

Tenger partján gyönyörködtem,
kősziklákon lehevertem,
csodáltam a hullámokat,
benne a virgonc halakat.

Messzi hajó csendben úszott,
árbócai alig látszott,
tenger zúgás elaltatott,
hozott nekem csodás álmot.

A kék égben, napsütésben,
lágyan öleltél kedvesem,
szavaid oly' édes nekem,
karjaidban énekeltem.

Ölelj, ölelj én kedvesem,
kezeimet el ne engedd,
ne legyen csak szívem álma,
szereteted megtaláljam.