Szűrt fény kergetőzik a lombokon.
Két levél között csendben átoson.
Lecsúszik az ősöreg fa törzsén.
Mely az időt nyögve áll itt görbén.
Megfáradva várja léte végét.
Kor marta ránc barázdálja kérgét.
De most csak figyeli a fény táncát,
öröm simítja ki kérge ráncát.
Két levél között csendben átoson.
Lecsúszik az ősöreg fa törzsén.
Mely az időt nyögve áll itt görbén.
Megfáradva várja léte végét.
Kor marta ránc barázdálja kérgét.
De most csak figyeli a fény táncát,
öröm simítja ki kérge ráncát.
A fehér plafon közömbös,
A bölcső meg rideg, merev.
Hangok ütköznek a csendben,
De a porcelán nem sérül meg.
A két kis szem vágyakozik,
És a kék szemekkel szembe néz,
A szemüveg fénye meg-megcsillan,
De nem mozdul a felnőtt kéz.
A gyerek sírás nem hallatszik
És a dajkálás elmarad,
A falióra tompán ketyeg,
Az idő szívtelenül halad.
A bölcső meg rideg, merev.
Hangok ütköznek a csendben,
De a porcelán nem sérül meg.
A két kis szem vágyakozik,
És a kék szemekkel szembe néz,
A szemüveg fénye meg-megcsillan,
De nem mozdul a felnőtt kéz.
A gyerek sírás nem hallatszik
És a dajkálás elmarad,
A falióra tompán ketyeg,
Az idő szívtelenül halad.
A létfantázia kérdéseiről versben és HIAQ –ban írt a szerzőpáros
Jó lenne kislánynak lenni,
És mindent elfelejteni,
Gond nélkül élni, nevetni,
Boldogan felhőt kergetni.
Indul reggel, múló
Szeszéllyel, kedvünk még alszik.
Napfény-sugár ébreszt.
*
Tavaszi szellővel futni,
Minden kis virágot tudni,
Ahol szép, oda eljutni,
A sok rosszat átaludni.
Fonok vágyaimból,
Napfény tűzén át, koszorút.
Derűsít, árnyjáték.
*
Porba szíveket rajzolni,
Nyári záporban táncolni,
Égre szivárványt mázolni,
Szeretetet varázsolni.
Hitünk, örökké áll,
Ő vakolat, élet-vártán.
Szárnyát bontja jövő!
*
Mindenben szépet keresni,
Boldogság titkát ellesni,
A szívet hagyni, repesni,
Rögös úton nem elesni.
Sorsunk, lohol velünk,
Fogja kezünk és vezetget.
Sőt, terel, mint gulyás...
*
Álomszép jövőt tervezni,
Az élet csábját élvezni,
A kedvesnek csak kedvezni,
A jót nem hagyni, elveszni.
Hálát pillanatnak!
Azért, mert segített, óvott.
Pillanat… légy magad.
*
Csak még egyszer ezt átélni,
Öregséggel megbékélni,
Ha a végén le kell lépni,
A haláltól sem kell félni.
Ravatali csendben,
Koszorúk is elhervadnak.
Majd, minden elmúlik.
Szabadka, 2017. július 19. - Vecsés, 2017. augusztus 13. - –Jurisin (Szőke) Margit - a vers, az én írásom! A HIAQ -kat a versszakok alá, szerző-, és poétatársam Kustra Ferenc írta.
Jó lenne kislánynak lenni,
És mindent elfelejteni,
Gond nélkül élni, nevetni,
Boldogan felhőt kergetni.
Indul reggel, múló
Szeszéllyel, kedvünk még alszik.
Napfény-sugár ébreszt.
*
Tavaszi szellővel futni,
Minden kis virágot tudni,
Ahol szép, oda eljutni,
A sok rosszat átaludni.
Fonok vágyaimból,
Napfény tűzén át, koszorút.
Derűsít, árnyjáték.
*
Porba szíveket rajzolni,
Nyári záporban táncolni,
Égre szivárványt mázolni,
Szeretetet varázsolni.
Hitünk, örökké áll,
Ő vakolat, élet-vártán.
Szárnyát bontja jövő!
*
Mindenben szépet keresni,
Boldogság titkát ellesni,
A szívet hagyni, repesni,
Rögös úton nem elesni.
Sorsunk, lohol velünk,
Fogja kezünk és vezetget.
Sőt, terel, mint gulyás...
*
Álomszép jövőt tervezni,
Az élet csábját élvezni,
A kedvesnek csak kedvezni,
A jót nem hagyni, elveszni.
Hálát pillanatnak!
Azért, mert segített, óvott.
Pillanat… légy magad.
*
Csak még egyszer ezt átélni,
Öregséggel megbékélni,
Ha a végén le kell lépni,
A haláltól sem kell félni.
Ravatali csendben,
Koszorúk is elhervadnak.
Majd, minden elmúlik.
Szabadka, 2017. július 19. - Vecsés, 2017. augusztus 13. - –Jurisin (Szőke) Margit - a vers, az én írásom! A HIAQ -kat a versszakok alá, szerző-, és poétatársam Kustra Ferenc írta.
Mit ér a gondolat, ha csak gondolat marad,
Mit ér a szó, ha az ember csendben marad,
Mit ér az élet, ha nem is éled,
ha a sikereidet csak a pénzben éred
Mit ér a tehetség, ha nincs mellette akarat,
Mit ér a szerelem, ha egyoldalú marad,
Hogy mit ér, e kérdést minden nap felteszed, keresed a választ, de sehol sem leled....
Mit ér a szó, ha az ember csendben marad,
Mit ér az élet, ha nem is éled,
ha a sikereidet csak a pénzben éred
Mit ér a tehetség, ha nincs mellette akarat,
Mit ér a szerelem, ha egyoldalú marad,
Hogy mit ér, e kérdést minden nap felteszed, keresed a választ, de sehol sem leled....
Ó! A szélkakas,
Folyvást szolgálatban van.
Pihenni sem tud.
Ifjonc, pörög szüntelen,
Le nem áll, türelmetlen.
*
Ó! A szélkakas,
A kémény legfőbb őre.
Füstirányító.
Kéményen szél karolja
Ő a füstöt sodorja.
*
Ó! A szélkakas,
Gólyákat elüldözi,
Harcos kéményőr.
Hű őre a kéménynek,
Gólyák nem fészkelhetnek.
*
Ó! A szélkakas,
Nélkülözhetetlen ő.
Szélerőt befog.
Fontos, szélirány jelző,
Ő nem csirke kergető...
*
Ó! A szélkakas,
Egy csirkét sem szerethet.
Társ nélkül forog.
Dombról, sok csirke lesi,
Észre őt mért nem veszi?
*
Ó! A szélkakas,
Nem kapar, reggel csendes.
Nincs trágyadombja.
Kacérkodását vágyják...
Nap, mint nap csak őt várják.
*
Ó! A szélkakas,
Szélcsendben is van füstje.
Száll, kékes égbe!
Lágy szellő már nem hajtja,
Őt az egylet még várja...
*
Ó! A szélkakas
Is öregszik, már rozsdás.
Csendes nyikorgás...
Idő múlt -foga- marta...
Alig hallik, jaj, szava.
*
Ó! A szélkakas,
Kis szélben már nem forog...
Sok tyúk... leves lett!
Már nem mozdul...nem heves,
Terítéken... tyúkleves.
*
Ó! A szélkakas,
Ha nincs szél. nem dolgozik...
Leves lett… tyúkból.
Vigyázz hát kibe szeretsz!
Lesz belőled tyúkleves....
Vecsés, 2013. június 9. – Szabadka, 2018. szeptember 18. – Kustra Ferenc József – a fél haiku láncot én írtam, alá a tanka verset, szerző-, és poéta társam Jurisin, Szőke Margit. A vers címe: Vigyázz, kibe szeretsz...
Folyvást szolgálatban van.
Pihenni sem tud.
Ifjonc, pörög szüntelen,
Le nem áll, türelmetlen.
*
Ó! A szélkakas,
A kémény legfőbb őre.
Füstirányító.
Kéményen szél karolja
Ő a füstöt sodorja.
*
Ó! A szélkakas,
Gólyákat elüldözi,
Harcos kéményőr.
Hű őre a kéménynek,
Gólyák nem fészkelhetnek.
*
Ó! A szélkakas,
Nélkülözhetetlen ő.
Szélerőt befog.
Fontos, szélirány jelző,
Ő nem csirke kergető...
*
Ó! A szélkakas,
Egy csirkét sem szerethet.
Társ nélkül forog.
Dombról, sok csirke lesi,
Észre őt mért nem veszi?
*
Ó! A szélkakas,
Nem kapar, reggel csendes.
Nincs trágyadombja.
Kacérkodását vágyják...
Nap, mint nap csak őt várják.
*
Ó! A szélkakas,
Szélcsendben is van füstje.
Száll, kékes égbe!
Lágy szellő már nem hajtja,
Őt az egylet még várja...
*
Ó! A szélkakas
Is öregszik, már rozsdás.
Csendes nyikorgás...
Idő múlt -foga- marta...
Alig hallik, jaj, szava.
*
Ó! A szélkakas,
Kis szélben már nem forog...
Sok tyúk... leves lett!
Már nem mozdul...nem heves,
Terítéken... tyúkleves.
*
Ó! A szélkakas,
Ha nincs szél. nem dolgozik...
Leves lett… tyúkból.
Vigyázz hát kibe szeretsz!
Lesz belőled tyúkleves....
Vecsés, 2013. június 9. – Szabadka, 2018. szeptember 18. – Kustra Ferenc József – a fél haiku láncot én írtam, alá a tanka verset, szerző-, és poéta társam Jurisin, Szőke Margit. A vers címe: Vigyázz, kibe szeretsz...

Értékelés 

