Idő 
Értékelés 
Értékelés (1. septolet csokor)
Hátralévő, koraérő, hazatérő,
Elbeszélő, hasbeszélő, gőgicsélő, félrelépő.
Lélektépő, idegtépő,
Ingyenélő,
Felemésztő, elemésztő.
Dülöngélő,
Régmeglévő.
*
Meglévő gondozónő, ápolónő,
Zsörtölődő, önemésztő.
Béketűrő,
Megigéző, múltidéző,
Ösztökélő, hitfélő,
Rábeszélő, ékelődő
Szívtépő csipkelődő.
*
Közelítő közvetítő, lelkesítő,
Édesítő egyesítő, együttérző.
Húrfeszítő félrelépő.
Édesítő egyesítő,
Szívderítő.
Istenfélő,
Szembetűnő jelenlévő.
***
(2. septolet csokor)
Hívogató, bátorító,
Reményhozó, bízva váró.
Szótlan élő,
Családőrző,
Könnyletörlő, sebkötöző,
Békehintő, reményt őrző,
Sorsviselő.
*
Szemsugárzó, mosolyt adó,
Szívbuzdító, táncba hívó.
Szikrát hintő,
Vágyébresztő,
Ölelkező, lélekértő,
Csendtükröző,
Mosolygó nő.
*
Gondoskodó, simogató,
Erőt szóró, összetartó,
Álmot őrző,
Álmot szövő,
Béketűrő, békehintő,
Titkot őrző,
Újrakezdő.
Vecsés, 2025. november 5. – Siófok, 2025. november 8. – írtuk kétszerzősnek. Én írtam az első septolet csokrot. Gránicz Éva szerző-, és poétatársam írta a másodikat.
Hátralévő, koraérő, hazatérő,
Elbeszélő, hasbeszélő, gőgicsélő, félrelépő.
Lélektépő, idegtépő,
Ingyenélő,
Felemésztő, elemésztő.
Dülöngélő,
Régmeglévő.
*
Meglévő gondozónő, ápolónő,
Zsörtölődő, önemésztő.
Béketűrő,
Megigéző, múltidéző,
Ösztökélő, hitfélő,
Rábeszélő, ékelődő
Szívtépő csipkelődő.
*
Közelítő közvetítő, lelkesítő,
Édesítő egyesítő, együttérző.
Húrfeszítő félrelépő.
Édesítő egyesítő,
Szívderítő.
Istenfélő,
Szembetűnő jelenlévő.
***
(2. septolet csokor)
Hívogató, bátorító,
Reményhozó, bízva váró.
Szótlan élő,
Családőrző,
Könnyletörlő, sebkötöző,
Békehintő, reményt őrző,
Sorsviselő.
*
Szemsugárzó, mosolyt adó,
Szívbuzdító, táncba hívó.
Szikrát hintő,
Vágyébresztő,
Ölelkező, lélekértő,
Csendtükröző,
Mosolygó nő.
*
Gondoskodó, simogató,
Erőt szóró, összetartó,
Álmot őrző,
Álmot szövő,
Béketűrő, békehintő,
Titkot őrző,
Újrakezdő.
Vecsés, 2025. november 5. – Siófok, 2025. november 8. – írtuk kétszerzősnek. Én írtam az első septolet csokrot. Gránicz Éva szerző-, és poétatársam írta a másodikat.
Kincseit a nyár
Felelőtlenül szórja…
Hűs őszi reggel.
Köd szitál puhán,
Eltűnik benne az út.
Szelíd napsütés.
Új változások,
Vannak ősznek kincsei…
Hűs őszi reggel.
Fák közt gomolyog,
Álmot lehel a tájra.
Szelíd napsütés.
Levél száradás.
Lehulláskor, recsegnek.
Hűs őszi reggel.
Ködbe burkolóz
A hajnal szürke csendje.
Szelíd napsütés.
Levél avarba,
Majdan ott áznak fáznak.
Hűs őszi reggel.
Elmosódik mind,
Arcok, házak, emlékek.
Szelíd napsütés.
Színesült levél,
Belép… öröklét kapun.
Hűs őszi reggel.
Ködbe vész a hang,
Elhalkuló búcsúdal.
Szelíd napsütés.
Reggel ködfehér,
A levelek sárgulók.
Hűs őszi reggel.
Ködszívébe zár
A némán múló idő.
Szelíd napsütés.
Vecsés, 2025. szept. 25. – Siófok, 2025. szept. 25. - írtuk: 2 szerzősnek Gránicz Éva szerző-, és poéta társammal: renga láncversben. Én írtam a páratlanokat, ő meg a párosokat.
Felelőtlenül szórja…
Hűs őszi reggel.
Köd szitál puhán,
Eltűnik benne az út.
Szelíd napsütés.
Új változások,
Vannak ősznek kincsei…
Hűs őszi reggel.
Fák közt gomolyog,
Álmot lehel a tájra.
Szelíd napsütés.
Levél száradás.
Lehulláskor, recsegnek.
Hűs őszi reggel.
Ködbe burkolóz
A hajnal szürke csendje.
Szelíd napsütés.
Levél avarba,
Majdan ott áznak fáznak.
Hűs őszi reggel.
Elmosódik mind,
Arcok, házak, emlékek.
Szelíd napsütés.
Színesült levél,
Belép… öröklét kapun.
Hűs őszi reggel.
Ködbe vész a hang,
Elhalkuló búcsúdal.
Szelíd napsütés.
Reggel ködfehér,
A levelek sárgulók.
Hűs őszi reggel.
Ködszívébe zár
A némán múló idő.
Szelíd napsütés.
Vecsés, 2025. szept. 25. – Siófok, 2025. szept. 25. - írtuk: 2 szerzősnek Gránicz Éva szerző-, és poéta társammal: renga láncversben. Én írtam a páratlanokat, ő meg a párosokat.
Megöregedtem, időm biztos nem áll meg, gyorsacskán kihalunk… vének,
Hamvainkat szétszórják a semmibe… mit okos telefonon néznek.
Utánunk jönnek új nemzedékek, heves, bizony tudatlan világpolgárok,
Ők életet élni erővel sem tudják, ésszel se nagyon, annyira mások…
Írásban: Mi még porból lettünk és porrá is leszünk,
Ezt bizony tudomásul kell venni, van ennyi eszünk.
Hamvainkat, ha lehet, viharos szélben szórják a semmibe,
Porom nehogy egybeálljon, ha szél megáll, várjanak ízibe…
Ha elmegyek, lakásom is itt hagyom, az egy lakatlan akol,
Disznókat már rég megettük, nekem meg itt, pár egész csak, papol.
Ide még ágy sem jutott, párna meg takaró, sőt fűtés sem,
Volt szalma derékaljam, de súlyommal zúztam, van törekem…
Megvan még a régi betonvályú, de moslékot már nem abban kapom,
Csak belökik rozoga ajtón, én meg kopott lábosból nyalogatom.
Ha van benne valami darabos, szeretettel dobok egereknek,
Kik cincogva köszönik és látom szemükben, vinnének gyerekeknek…
Szakadozott ing, gatya, sarok-nélküli zokni, meg e luk, az öregségi jussom,
Így élem szeretetteljes életem, de közel-távol senki, akinek átadom.
Hosszú életem, szeretet tűzében éltem, de erre sose találtam vevőt,
Olyan meg sokat is, ki bántott, még a verseimért is… heves lélekelverőt…
Mi a fenét várhatok még én, a várva-várt megváltó halálon kívül,
Mi a francot akarhatok én még a porrá kifeküdt töreken kívül?
Félnek tőlem az egerek, de a múltkorában, egyet sikerült megsimogatni,
Jólesett ez a meleg közelség, a szeretetemből ennyit másra pazarolni…
Szeretett anya-ági nagy tanítóm, nagypapám mondta is nekem sokszor,
Öregember örüljön, hogy luk van a fenekén, hatvan fölött... sokadszor.
Szegénykém, biztos vár már, nem is váratom roppant-nagyon sokáig,
Fölmegyek, megkeresem, de nem gondolok vissza, akol-lakásig.
Az én nagypapám is az igaz nagy-szeretetű ember volt,
Így bízok, ha rálellek, a szeretetlen életem… csak volt…
Néha előfordul, csak úgy beszélgetek magammal, hangosan,
Közben kinézek deszka résein… ott vannak hallgatózóan.
Kémkednek, ellenőriznek, kínomban ezen hő-hőzők,
Közben van, hogy bosszantásukra jó hangosan röfögök…
Minek is élek még, üres disznó ólba kiverve nem valami nagy siker.
Csendben le kéne lépni, eltűnni, el sem köszönve, ez lenne nagy-kis siker!
Magány nem zavar, engem fölöttébb szeretetre neveltek,
El is indulok tán’, fiatalok, ti meg hambit egyetek…
Rájöttem, nekem nem kell feltámadás, nem lenne jó, újra ólban lakni,
Mennem kell a nagypapám után, benne tudnák szerető társra találni…
Vecsés, 2020. december 21. – Kustra Ferenc József – önéletrajzi írás.
Hamvainkat szétszórják a semmibe… mit okos telefonon néznek.
Utánunk jönnek új nemzedékek, heves, bizony tudatlan világpolgárok,
Ők életet élni erővel sem tudják, ésszel se nagyon, annyira mások…
Írásban: Mi még porból lettünk és porrá is leszünk,
Ezt bizony tudomásul kell venni, van ennyi eszünk.
Hamvainkat, ha lehet, viharos szélben szórják a semmibe,
Porom nehogy egybeálljon, ha szél megáll, várjanak ízibe…
Ha elmegyek, lakásom is itt hagyom, az egy lakatlan akol,
Disznókat már rég megettük, nekem meg itt, pár egész csak, papol.
Ide még ágy sem jutott, párna meg takaró, sőt fűtés sem,
Volt szalma derékaljam, de súlyommal zúztam, van törekem…
Megvan még a régi betonvályú, de moslékot már nem abban kapom,
Csak belökik rozoga ajtón, én meg kopott lábosból nyalogatom.
Ha van benne valami darabos, szeretettel dobok egereknek,
Kik cincogva köszönik és látom szemükben, vinnének gyerekeknek…
Szakadozott ing, gatya, sarok-nélküli zokni, meg e luk, az öregségi jussom,
Így élem szeretetteljes életem, de közel-távol senki, akinek átadom.
Hosszú életem, szeretet tűzében éltem, de erre sose találtam vevőt,
Olyan meg sokat is, ki bántott, még a verseimért is… heves lélekelverőt…
Mi a fenét várhatok még én, a várva-várt megváltó halálon kívül,
Mi a francot akarhatok én még a porrá kifeküdt töreken kívül?
Félnek tőlem az egerek, de a múltkorában, egyet sikerült megsimogatni,
Jólesett ez a meleg közelség, a szeretetemből ennyit másra pazarolni…
Szeretett anya-ági nagy tanítóm, nagypapám mondta is nekem sokszor,
Öregember örüljön, hogy luk van a fenekén, hatvan fölött... sokadszor.
Szegénykém, biztos vár már, nem is váratom roppant-nagyon sokáig,
Fölmegyek, megkeresem, de nem gondolok vissza, akol-lakásig.
Az én nagypapám is az igaz nagy-szeretetű ember volt,
Így bízok, ha rálellek, a szeretetlen életem… csak volt…
Néha előfordul, csak úgy beszélgetek magammal, hangosan,
Közben kinézek deszka résein… ott vannak hallgatózóan.
Kémkednek, ellenőriznek, kínomban ezen hő-hőzők,
Közben van, hogy bosszantásukra jó hangosan röfögök…
Minek is élek még, üres disznó ólba kiverve nem valami nagy siker.
Csendben le kéne lépni, eltűnni, el sem köszönve, ez lenne nagy-kis siker!
Magány nem zavar, engem fölöttébb szeretetre neveltek,
El is indulok tán’, fiatalok, ti meg hambit egyetek…
Rájöttem, nekem nem kell feltámadás, nem lenne jó, újra ólban lakni,
Mennem kell a nagypapám után, benne tudnák szerető társra találni…
Vecsés, 2020. december 21. – Kustra Ferenc József – önéletrajzi írás.
Csendes jelenben,
Jövőre gondolhatok.
Múlt, mit enged meg?
*
Ha élet mezejének a szélére érek,
Akkor csinálhatom a számadást, mit érek.
Ha a végső eredményem csak egy nagy nulla lesz,
Lesz, ki elátkoz és szól: Isten hírével mehetsz?
*
Múlt ajtajának
Kilincse miért rozsdás?
Erővel nyitni?
Vecsés, 2013. január 7. - Kustra Ferenc József
Jövőre gondolhatok.
Múlt, mit enged meg?
*
Ha élet mezejének a szélére érek,
Akkor csinálhatom a számadást, mit érek.
Ha a végső eredményem csak egy nagy nulla lesz,
Lesz, ki elátkoz és szól: Isten hírével mehetsz?
*
Múlt ajtajának
Kilincse miért rozsdás?
Erővel nyitni?
Vecsés, 2013. január 7. - Kustra Ferenc József
Csillagokat szórt felettem az éj,
s szívembe égett a torz magány,
bíborban izzott a holdkaréj,
egy álomba-sírt könnyes éjszakán.
Feledni vágytam minden álmot,
ködbe merítve az éjszakát,
hulló könnycseppel téged várni,
mint Lator várta eljövő angyalát.
Terólad álmodtam végtelen éjen,
csendesen lépkedtem lábad nyomán,
közben a vágyam mindent felégetett,
ahogy csillagok hulltak az éjen át!
s szívembe égett a torz magány,
bíborban izzott a holdkaréj,
egy álomba-sírt könnyes éjszakán.
Feledni vágytam minden álmot,
ködbe merítve az éjszakát,
hulló könnycseppel téged várni,
mint Lator várta eljövő angyalát.
Terólad álmodtam végtelen éjen,
csendesen lépkedtem lábad nyomán,
közben a vágyam mindent felégetett,
ahogy csillagok hulltak az éjen át!
