<br>Ha azt kérem hogy úgy szeress,<br>kétségek nélkül csöndesen,<br>hát úgy szeress.<br><br>Ne kérdezd minden percemet,<br>ne zárd börtönbe lelkemet,<br>csak úgy szeress.<br><br>Ne kísérd minden léptemet<br>adj nekem kérlek légteret,<br>mert szenvedek.<br><br>Engedj szárnyalni szabadon,<br>s örülj ha hozzád rohanok,<br>csak úgy szeress.<br><br>S én megcsitulnék boldogan<br>karjaid között kócosan <br>ha úgy szeretsz.<br><br>

Szeretet, itt nálam mindig jó helyed van,<br>szívemben, a puha-pihe ágyikódban.<br>Kapsz tőlem finom, meleg dunyhát takarót,<br>selyemfénnyel simulót, egy Neked valót.<br><br>Én is melléd húzódom, halkan, csendesen,<br>vitorlázunk álmainkkal a tengeren.<br>Lelkünknek melegén angyalok őrködnek, <br>szárnysusogásukkal messze röpítenek.<br><br>Kikötőkbe érve vitorlákat bontunk,<br>édes terheinkből mindenkinek adunk.<br>Vegyétek, vigyétek, mindenkinek jusson,<br>árván és egyedül senki sem maradjon.<br><br>Dolgunk végeztével tovább indulhatunk,<br>sok hely van a Földön, hová el kell jutnunk.<br>Várnak a szeretetre éhes emberek, <br>Angyalkáim, kérjük, minket vezessetek!<br>Szeretethajónkat tovább repítsétek!

<br> Gondolod halálon túli a pillanat,<br> mikor az ütőszeg az üres lyukra<br> kattant.<br> Azt hiszed tudod már, hogy<br> milyen meghalni.<br> Amikor az ütőszeg a töltényre <br> csattan!<br> Megtudod e akkor, hogy<br> milyen meghalni?<br><br><br><br>

<br> Lelked már él. <br> Most formálódik tested.<br> Megszületsz, csoda.<br> Várlak.

Pirkad a hajnal, álmos a reggel,<br>ülünk a parton, bóbiskoló fejjel.<br>Csendes a tenger, a hullámok még alszanak,<br>a fénye fel-felcsillan a felkelő napnak.<br><br>Sima a víztükör, erőtlen a szél,<br>elbújt valahol, tán valamitől fél?<br>Ameddig a szem ellát, csak víz szökik a szemünkbe,<br>Istenem ezt hogy csináltad, hogy jutott ez eszedbe?<br><br>Hét nap alatt teremtettél egy csodálatos világot,<br>mindent, szemmel láthatót, s amit a szem még nem látott.<br>Adtál csodás természetet, Tengert, Földet, Gyönyört,<br>mely, ha csendes simogat, de háborogva gyötör.<br><br>A horizonton előbújik álmosan a napsugár,<br>simogatja már az arcunk, egyre magasabban jár.<br>A tenger is felébred éjszakai álmából,<br>hunyorog az aranyló Nap tündöklő sugarától.<br><br>Langyos szellő kóstolgatja a Tenger sós vizét,<br>lassan-lassan érezzük a felkelő Nap melegét.<br>A Tenger már füröszti a mosolygó Nap sugarát,<br>s az arcunkat melegíti a tengerszagú napsugár.