Szerelem,szerelem,<br>oly tág fogalom ez nekem.<br>Mit jelenthet ez az érzés?<br>Talán egy kedves,gyengéd érintést.<br>Ha szerelmes vagyok,a széllel szállok,<br>ilyenkor a Földre nem is nagyon vágyok.<br>A szívem ilyenkor tüzes és meleg,<br>kedvesem remélem, hogy nagyon szeretsz.

Ha bántanak,ha kínoznak,<br>ne add fel:Ember küzdj!<br>Ha azt mondják,túl kicsi vagy,<br>te nőjj nagyra,és mutasd meg magad.<br>Ha beléd rúgnak,ha nem szeretnek,<br>tárd ki szíved,és menten megkedvelnek.<br>Nem vagy túl édes?<br>Légy hát kicsit mérges-Ember küzdj!<br>Kiáltsd ki hát bátran:Én is ember vagyok!<br>És hidd el még a nap is felragyog!<br>Ember küzdj!

<br><br>Ajándék ma minden perc és óra,<br>amit ünnepkor együtt tölthetünk,<br>ajándék,melyet álmainkban,<br>emlékeinkben mindig keresünk.<br><br>Ajándék, de sokkal több annál<br>mit a fenyőfa nékünk rejteget,<br>ajándék,mely arannyal írja<br>szívembe most a nevedet.<br><br>Ajándék,melyet aranyfonállal<br>hímezve szívünkbe kötünk,<br>hogy legyen mire emlékeznünk<br>amikor végleg elmegyünk.<br><br>

<br><br>Elveszett évek,elveszett álmok,<br>elmúlt.Hiába keresed.<br>s ha visszamész a régi múltba,<br>csak önmagadat temeted.<br><br>Felejtsd el azt ami rég volt,<br>felejtsd el azt ami fáj,<br> s menj tovább azon az úton,<br>hol nyílik még virág.<br><br>

<br><br>Hűvös alkonyatkor téged vártalak,<br>szürke félhomályban láttam arcodat.<br>Zúgó őszi szélben hallom hangodat,<br>míg elsöpri szél,és semmim sem marad.<br><br>Szemed színére csak úgy emlékszem már,<br>mint az őszi ég,mely ködbe hajlik át.<br>Hangod se hallom,csak ha zúg a szél,<br>suttogó morajként emlékemben él.<br><br>Hívlak, s te nem felelsz,régen messze jársz,<br>por lepte be már a lábaid nyomát.<br>Eredj csak messzire!Nem várok tovább!<br>hajszold az álmaid!Menj csak,menj tovább.<br><br>