<br><br>Hol voltál mikor kellettél volna?<br>te gonosz sátán,te szörnyeteg!<br>Ki gyermekednek apja sosem voltál<br>s most darabokra tépted szívemet.<br><br>Hol voltál mikor szigor kellett volna?<br>Hol voltál,amikor szeretet?<br>Hol voltál mikor kettő helyett adtam?<br>S egyedül cipeltem terhemet!<br><br>Hol volt Isten,ki eltűrte mind ezt?<br>Ki szent képben sátánt küldött el nekem?<br>Mikor porba hulltam ,mért hagytál fel állni?<br>Mért nem emésztett fel rég a gyötrelem?<br><br>Most eltiprom szívem utolsó darabját<br>pusztító tűzként küldve el neked,<br>ha elkárhozom is ezerszer kapd vissza!<br>S kettőnként hulljon porba a fejed.<br><br>

<br><br>Jöhet pusztító tűz,vagy orkán<br>jöhet elsöprő szélvihar<br>jöhet tűzvész,hogy mindent felégessen,<br>s ne legyen semmi,mi visszatart.<br><br>Jöhet tomboló özönvíz,<br>hömpölygő.zúgó áradat,<br>már semmi sincs,mi visszatartson,<br>az utolsó láncszem is elszakadt.<br><br>Most mindent elsöprök,porrá zúzok,<br>hömpölygő lávaként messzire,<br>mint forrongó,tüzes,hörgő vulkán,<br>s nem csitíthat le semmi sem.<br><br>Ma viharként elsöprök mindent,<br>pusztító lánggal perzselek,<br>s mikor már mindent fel égettem,<br>akár a szélvész,elmegyek.<br><br>

Sohasem mondtam, pedig mindig is éreztem<br> hogy mikor először találkoztunk nem lehetett véletlen.<br> Olyan erők ezek amihez nem érhet fel az ember<br> próbáltam megérteni, de rájöttem hogy nem kell.<br><br> Csak az lehet barát, aki akkor is elfogad<br> amikor már megismerte valódi arcodat.<br><br> Habár ritkán látlak, azért gondolok rád<br> most éppen mit csinálsz, merre jársz.<br> A barátság egy kötelék két ember között<br> lelked féltett titka idővel belém költözött.<br><br> Az idő az egyetlen ami a barátságban irányt mutat<br> szívem még sokszor a régi emlékek után kutat.<br> <br> Kedves barátom, fogadd meg magadnak<br> bárhogy is lesz, az emlékek veled maradnak.<br> A mosoly az arcodon örökre megmarad<br> a veled töltött idő még oly sokszor elragad.<br><br> Ezt a Verset az együtt élt percekért ajánlom<br> hogy ne felejtsd el, te voltál a legjobb barátom.<br>

Szívem az miért fáj?<br>E sóhaj mit jelent,<br>Rózsás ajkad midőn,<br>Előmbe képzelem, <br>Talán majd meg mondja,<br>Lelkem mély érzete,<br>Egybe kötött versem,<br>Kezdő nyolc betűje!

<br><br>Sokszor azon töprengtem,<br>Ahogy itthon ültem csendben,<br>Jó ez így teljesen egyedül,<br>vagy a magány előttem táncra perdül?<br><br>Furcsa, egy kicsi kis talány,<br>jó érzés vagy rossz talán?<br>Van amikor szükség van egyedül létre,<br>de örökre, abból senki sem kérne.<br><br>Ha már végképp nincsen senkid,<br>bírod, bírod, de vajon meddig?<br>Ha viharba vagy ködbe kerül az életed,<br>kievezel? Nem, ezt csak te képzeled!<br><br>De ha valaki megszorítja a kezed<br>és azt mondja gyere, evez velem.<br>Nem lesz olyan természeti akadály,<br>ami megingatná a hajót, ha együtt evez egy pár.<br><br>Jöhetnek kalózok, énekelhetnek a szirének,<br>összebújnak, így semmitől se félnek.<br>Kibukkanhat jéghegy, feltámadhat a szél,<br>egymás szemébe néznek és elmúlik a veszély.<br><br>Lehet más nélkül is sodródni az árral,<br>kalózok,szirének,jéghegy, szél mind mind csak árthat.<br>Idővel ezeket már nem is veszed észre,<br>csak mikor süllyed a hajó, és úgy érzed vége.<br><br>Ha valaki nyújt feléd egy szerető, segítő kezet,<br>ragadd meg és szorítsd, de el sohase engedd!<br>Kéz a kézben utazhattok az élet tengerén.<br>Te is lehetsz boldog, nem csak én.