Hétköznapi pszichológia <br> <br>Párkapcsolatban, ha a szeretet belül gyűlöletté válik, <br>Akkor a szívbe-lélekbe markolóan fog hatni. <br>Az a fél, aki akaratlanul is, de áldozattá válik, <br>Tehetetlen, <br>Mert a gyűlölködőre, szép szóval nem lehet hatni! <br> <br>Elmenni, lelépni? Kérdés: ez kivitelezhetővé válik? <br> <br>Vecsés, 2018. október 7. – Kustra Ferenc József <br>

Csak nézek a velem szemben lévő hófödte csúcsra… <br>De nem látom, mert belül belemerengek a múltba… <br>Honnan, miért jöttem, mit értem el és ki is vagyok? <br>Azon gondolkozok, mért nem segítettek angyalok? <br> <br>Nagy gondolatok letaglóznak, beleveszek az őrültségbe! <br>Utoljára még látom, szabad madarak szállnak a kék égbe… <br> <br>Vecsés, 2014. január 2. – Kustra Ferenc József <br>

Misztikus erők vannak, hatnak. <br>Babona? Nem, ha letaglóznak. <br>Engem egy boszorkány elátkozott, <br>Legyen emléke is elátkozott. <br> <br>Jó ember volt, rossz ember lett, <br>Szeretett, mint kisgyermeket. <br>Felnőttként nem bántottam soha, <br>Átkától szabadulok valaha? <br> <br>Budapest,1997. november 29. – Kustra Ferenc József <br>

Balaton a magyarok nagy, szeretett tengere…. <br>Ő a nagy tavak általunk szeretett remeke. <br>Mit nekünk Adria és a Csendes óceán? <br>Csak álmodozunk Balcsiról… nyár legyen, várván… <br> <br>Hullámai görögve jönnek, mennek, <br>Parti köveken meg visszaverődnek. <br>Este a lemenő nap arany sugarai beborítják… <br>Szembenézve, szemem nem bántja, látom a Nap aranyútját… <br> <br>Vízi bicikli lágyan ring a hullámokon, amit élvezek, <br>Ha legközelebb nyaralni megyek, egy jó nagyot majd, bérelek… <br> <br>Vecsés, 2015. február 27. - Kustra Ferenc József <br>

„Csak én birok versemnek hőse lenni, <br>első s utolsó mindenik dalomban: <br>a mindenséget vágyom versbe venni, <br>de még tovább magamnál nem jutottam.” <br> <br>A lúdból tollam, nem gyárt maszatot, tintapacát <br>és gondolatom próbálja felvenni ritmusát <br>annak, amit néktek akarok, kívánok írni, <br>hátha szíveteket nagyon megörvendezteti... <br> <br>A mai nap is elmúlik... lesznek a tegnapok, <br>sötétedik, kezdenek hullani a csillagok… <br>Az időm tőlem egy napot ellopott, <br>de ma is játszott… már elmúlt dallamot. <br> <br>Íróasztalomon, csonkgyertya remegő lángja világit <br>és bár... már késő este van, ez a kis fény engemet ámít. <br>Azt sugallja, írjak még, körmöljek még verset ma este, <br>de már álmos vagyok, rám feszül az álom lehelete. <br>Most inkább megyek aludni, jó éjszakát néktek, <br>holnap... a kelő Napnál írok pár sort tinéktek. <br> <br>Vecsés, 2013. november 18. – Kustra Ferenc József <br>Folytassa pályázatra – az idézet Babits Mihály: A lírikus epilógja c. verséből való. <br>