Ahogy közeledett a húsvét, a mi nyuszink nyűgös lett. <br>Persze jogos is, mert neki meg a munka közeledett. <br> <br>A nyulam-bulam, már húsvét este eltűnt, <br>Csak hagyott egy kis cédulát, ami feltűnt, <br>Mert az ajtóra szögezte, hogy elment a melóba, <br>Ha reggelre télutó lenne, keressük a hóba… <br> <br>Hogy a macska rúgja meg ezt a húsvétot <br>Mi aztán most várhatjuk az ajándékot… <br>Mi hogyan kapjuk meg, ha saját nyulunk éppen máshol kézbesít! <br>Meló fontos! Ránk, meg akik etetjük, nem is gondolt egy kicsit? <br> <br>Reggel én jó korán felkeltem ideges éjszaka után… <br>Nyúl a ketrecben elnyúlva... a fárasztó éjszaka után, <br>És látom, beste, teremtette, kirakta az ajándékokat, <br>Az udvaron fészkekbe, nem elfeledve el a háziakat. <br> <br>Szabad-e hát történetem után, lányok-asszonyok <br>Elővennem a szagos vizem, mert most locsolkodok… <br>Mosolyogtok ti, majd tőle télen is és nyáron... <br>Ha ügyes voltam, kérem én a piros tojásom… <br> <br>Vecsés, 2014. április 30. – Kustra Ferenc József <br>

A föld oly békés ti veletek,<br>Óh, gyönyörű szép fenyvesek,<br>Kik védtek esőtől, melegtől,<br>Télen az erdő csak tőletek zöldül.<br><br>Ti otthont adtok vándoroknak,<br>Szép énekű madaraknak,<br>Édes illat szerte széjjel száll,<br>Szélben szívvel táncoló, szép daliák.<br><br>Suttogva álmodó fenyvesek,<br>Nyugalmat hozó értékek,<br>A nap is mosolyog rátok már,<br>Odakint az élet vidáman ránk vár.

Szép keleti napsugár,<br>A vadon ébresztője,<br>Természet éled, ha fényed elér már,<br>Hegyek fagyos tetejére.<br><br>Te vagyon e szülője,<br>Szép fenyvesek gyöngyszeme,<br>A fényed, mely ránk talál, szívünk ügye,<br>Óh, viharok üldözője.<br><br>Ha egyedül lennénk itt,<br>Te ránk ragyogsz fényeddel,<br>Te vagy éltetőnk, mely sokszor tovább vitt,<br>Bajtársunk leszel örökre.

Esős novemberi délután,<br>Több órás szenvedés után,<br>Sírva léptem be a műtő ajtán.<br><br>Nap, nap után, hallgattam,<br>Ez a könnyebbik út, hallgattam,<br>Nem is tudod milyen fájdalom, hallgattam.<br><br>Te nem is szültél igazán, hallgattam,<br>Megint a könnyebbik út? Hallgattam,<br>Na és megint? Hallgattam.<br><br>Éveken át hallgattam,<br>Hallgattam a megalázást,<br>Mintha nem is lennék anya, hallgattam.<br><br>Hidd el tudom milyen a fájdalom,<br>Testem rétegei mellett<br>Lelkemben is csalódottság, fájdalom.<br><br>De már nem hallgatok,<br>Büszke vagyok,<br>ANYA vagyok.

Mi ez világ?<br>Mit hajszolunk nap nap után?<br>Ó mond hova tűnt szép, a jó?<br>Mivé lett a világ?<br><br>Háború? Válság?<br>Hol az emberség?<br>Hol a szeretet?<br>Mivé lett a világ?<br><br>Gyorsétterem? Mozi?<br>Hol a szakadó esőben lopott csók?<br>Hol a padon ülő szerelmes pár?<br>Mivé lett a világ?<br><br>Tévé, tablet, telefon?<br>Hol az önfeledten játszó gyermek?<br>Hol a mese és az álomvilág?<br>Mivé lett a világ?<br><br>Problémás gyermek? <br>Hol a szülő? Mond hol a szülő?<br>Hol a kirándulás? Társasjáték?<br>Mivé lett a világ?<br><br>Ó mi ez világ?<br>Mit hajszolunk nap nap után?<br>Ó mond hova tűnt szép, a jó?<br>Ó mivé lett a világ?