Hétköznapi pszichológia: De akkor ki a normális? <br> <br>Fölöttébb sajnálom a tumultuózust benne fejembe. <br>Egymást akarják kiszorítani a sok torlódott renyhe, <br>Meg a ritkás gondolatok precízen egységes rendszere. <br> <br>(Senrjon) <br>Jó lenne tudni jövőt, <br>Ismerni az összetevőket. <br>Okosabb lennék… <br> <br>(3 soros-zártükrös) <br>Felkiáltójelek nagy halmaza foglalja a sarkokat, <br>Középen hagyom élvezve táncolni a három pontokat! <br>Felkiáltójelek nagy halmaza foglalja a sarkokat, <br> <br>(Senrjon) <br>Ötlet-hegyek halmaza, <br>A létünk továbbhaladása. <br>Butaság tarol. <br> <br>(3 soros-zártükrös) <br>A hülyeség, csak úgy dühöng a tumultuózusban, <br>Lélek… mindent összevetve tán' legjobb a magányban… <br>A hülyeség, csak úgy dühöng a tumultuózusban, <br> <br>(Anaforás, belső rímes, bokorrímes) <br>Ember, biz' embernek a farkasa, <br>Ember, a boroshordó csaposa, <br>Ember, a létének a mumusa, <br>Ember, félelme generálója! <br> <br>Rájöttem, az akaratosság nem a legcélszerűbb jellemvonás, <br>Aki akaratos, abban föltehetően nincs más jellemvonás. <br>Benne a fölhalmozódás, bizony lehet, mind, káros jellemvonás… <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Vas húrok tarják össze a tumultuózus sorokat, <br>Már büdösödnek, de a vers kiengedi a szagokat… <br>Vas húrok tarják össze a tumultuózus sorokat. <br> <br>(Anaforás, belső rímes) <br>A semmi lehet a végtelen akaratgyengeség jele, <br>A semmi, amikor már az életet megette a fene. <br>A semmi, amikor a gondolat már nem kiviláglik, <br>A semmi, amikor a gondolat lassan, de szétmállik. <br> <br>(3 soros-zártükrös) <br>Neki is kellene veselkedni a vad semminek, <br>Tudom a receptet, át kéne adnom mindenkinek! <br>Neki is kellene veselkedni a vad semminek, <br> <br>(Senrju) <br>Lét, éh-óhaján <br>Boldogságot játszani. <br>Kotta, miért nincs? <br> <br>(Anaforás) <br>Semmiből vajon lehet-e nagyot építkezni? <br>Semmiből tán’ még gátat sem lehet építeni? <br>Semmiben fellelhető-e a tumultuózus? <br>Semmiben, vad gondolatokban van-e sok suskus? <br>Semmiben írva van, hogy kis az okos és ki nem? <br>Semmiben ki, aki segíthet? Mily’ az életem? <br> <br>Vecsés, 2020. szeptember 2. – Kustra Ferenc József <br>

Agya sosem volt slampos.<br>Már mint vörös hajú, <br>szemüveges kis taknyos<br>komoly gondolkodó volt:<br>.<br>- Jaj! Mi lesz ha fütyülőm<br>többé nem fog felállni,<br>és egy táguló világban,<br>mit is fogunk csinálni?<br><br>Édesanyja megnyugtatta:<br>- Brooklyn viszont nem tágul!<br>Fütyülője csak annak lankad,<br>ki túlmértékben hozzányúl!<br><br>Egyszer megkínálták kokainnal, <br>de ettől hatalmasat tüsszentett.<br>Száz dollár értékű fehér hó<br>a levegőben elveszett.<br><br>Csínos leány lett szeretője. <br>de mire viszonyuk leromlott,<br>a leány bakancsban járt,<br>mert fasiszták kőzt kódorgott. <br><br>Sok filmje a zsidókról szólt,<br>Mert ő maga is zsidó.<br>Tudott önmagán nevetni,<br>és jó humorral szónokolt.<br><br>Úgy változtatta szeretőit,<br>mint más ember az alsóneműt.<br>Még él, de már nyolcvanhat.<br>Vajon fütyülője ép maradt?

Anya, kinek gyermeke minden boldogsága!<br>Szívét melengeti arca mosolygása,<br>Minden kívánsága, hogy őt boldognak lássa.<br>Fájdalmat ne ismerjen,<br>könnyet sose ejtsen.<br>Legyen boldog minden lépte,<br>akkor nyugodt egy anya szíve!

Légy büszke az édesanyádra,<br>hisz neki te vagy az egész világa!<br>Nincs is más vágya,<br>csak gyermekét boldognak lássa.<br>Anya ki védett, óvott,<br>ki rád testében vigyázott,<br>kilenc hónapig méhében hordott,<br>fájdalmat nem ismerve, neked éltetet adott!<br>Az édesanya az egyetlen, <br>kinek két szív dobott testében,<br>minden édesanyát isten sokáig éltessen!!!

Ácsorgok a létem peremén, <br>Onnan nézem a létemet én. <br> <br>Van nekem nagy igazságom, de mélyen hallgat, <br>Tudom, hogy a pusztába kiáltom szavakat… <br> <br>Aknavetőt nem látok, de a szavak gellert kaptak, azzal lőnek, <br>Butákkal szemben hiába érzem magamat, művelt emberfőnek. <br> <br>Életemben, soha nem érintett meg az isteni fuvallat, <br>Mi meghozta volna a jót, a szépet, jó-emberi nyugalmat! <br> <br>Nem tudom, hogy nekem, még meddig lehet itt ácsorogni, <br>De majd jő fuvallat… akkor engemet le fog sodorni… <br> <br>Vecsés, 2016. május 1. - Kustra Ferenc József <br>