Fehér papír fekszik előttem, kezemben a tollal eljátszok, <br>Nézem közben, hogy az én gyertyám lassan leég… csak elmélázok. <br>Gondolatom olyan sok van, mind előjönne… bennük vájkálok. <br> <br>Szép sorokat szeretnék írni, de nem… a sok-sok szavak még nem rímelnek… <br>Érzem, a fejemben a gondolatok jönnének… vagy csak ilyet mímelnek? <br>Pedig szép gondolatok segítik, hogy érzem én… öregen is még élek. <br> <br>Egy tintapaca a sorok között elfér, <br>Majd, csak lassan terjed szét, olyan, mint a vér. <br>Ahogy szétfolyik, akkor... kacéran ledér. <br> <br>A tintapaca él, mikor lecseppen, <br>Amikor terjed, akkor még eleven, <br>És már szétfolyt... akkor már tehetetlen. <br> <br>Még le kell írnom sok-sok mindent, amit szeretve akarok, és hogy vagyok, <br>Ha meg közben paca csak úgy lecseppen? Nem nagy baj, akkor is vele vagyok. <br>Hogy a versemet ne lopják el, paca jelöli... a szerzője én vagyok. <br> <br>Hálát adok minden reggel, hogy egy nappal mégis többet élek, <br>Ha meg nem jut eszembe semmi, hát nem írok… akkor sem félek, <br>Mert a papírlap nem üres, cseppent paca ott van… ő a lélek. <br> <br>Minden reggelnek nagyon is örülök, nézem, ahogy felkel a nap, <br>És erősen bízok benne, -inkább cseppentek,- de ne jöjjön a pap. <br>Paca egy reménysugár? Igen, élek még… tán' ma lesz az új tegnap. <br> <br>Vecsés, 2015. május 1. – Kustra Ferenc József <br>

Ily viharos víz <br>A fürdésre nem való. <br>Hullám elsodor. <br>* <br>Nagy hullámzásban, <br>Evezős csónak nem megy. <br>Fel is borulhat. <br>* <br>Szélvihar, eső, <br>Nagyon tajtékzó hullám… <br>Embert próbáló! <br>* <br>Hullám elsodor <br>Mindent, ami útjában áll. <br>Parton megszűnik. <br>* <br>Viharos hullám <br>Szépsége, elragadó. <br>Partról bámulni… <br>* <br>Szél, veri vizet, <br>Csapkodja betonparthoz. <br>Hullámtörő áll! <br>* <br>A hullámhegyek <br>Olyan változatosak. <br>Messziről élmény. <br>* <br>Szél, vihar atyja. <br>Víz, tőle nem csendesül. <br>Meder, lent csendes. <br>* <br>A fél sötétben <br>A halak ringatóznak. <br>Itt, nincs hányinger. <br>* <br>Szélatya elmegy, <br>Hullámzás lecsendesül. <br>Homokpart simul. <br>* <br>Víz lecsendesül <br>És a nyugalom terjed. <br>Lábáztatás jó. <br>* <br>Jó szél vettetett, <br>Rossz vihar arattatott. <br>Végül, csend legott. <br>* <br>Szél, partról elmegy, <br>Szélmalom, elcsendesül. <br>Rét füve éled. <br> <br>Vecsés, 2014. január 13. – Kustra Ferenc József – Senrjú csokorban <br>

Lehullik az őszi falevél, <br>Az őszülő lét is útra kél? <br>Változtatni akarsz? Légy tenmagad! <br>Változz meg, változtasd meg önmagad… <br> <br>Próbálkozz, akkor is, ha nem megy, <br>Győzz Te akkor is, ha te vagy hegy... <br>Kapsz érte... még további helyjegy. <br> <br>Vecsés, 2013. november 27. - Kustra Ferenc József <br>

(Senrjon) <br>Te a síremlékednél <br>Többre vágysz, meg tartósabbra is? <br>Vers légy, ne költő! <br>* <br>Emlékezzenek terád? <br>Legyél szabálytartó, meg precíz. <br>Magad légy a vers… <br>* <br>Maradandót alkotnál? <br>Gondolatod filozós legyen! <br>Több vagy, mint senki! <br>* <br>Más poétákat ismersz? <br>Ne légy irigy, segítsél neki. <br>Mutasd, hogy ki vagy! <br>* <br>Te lektorálsz mást? <br>Úgy tedd, mintha írásod lenne! <br>Ingyé’ segítség! <br>* <br>Te a síremlékednél <br>Többre vágysz, meg tartósabbra is? <br>Ha Te vagy a vers! <br> <br>Vecsés, 2022. május 8. – Kustra Ferenc József – íródott: senrjon csokorban. <br>

Tisztán és tükör nélkül<br>látom a világot.<br>Minden a helyén van,<br> én már többé nem vitázok.<br><br>Reggelenként felébredek<br>s aztán megreggelizek.<br>Csinálom a napi tennivalót.<br>Este nem veszek be altatót.<br><br>Zűrös régi életemnek vége.<br>Az akadályok megszűntek.<br>Nincs bennem több kígyó mérge.<br>Minden mást a múlt tűzére!<br><br>Szóval mire van szükségem?<br>A sok zűrzavar földön s égben?<br>Az összes lutrit hátra hagyom,<br>és élek a szeretet hitében.