Hiány, mely űrben méretik.<br>Képzelet, mely másban elveszik.<br>Benned rejtem rejtett képzelgésem,<br>csak suttogva hallom az üvöltésem.<br><br>Húrok feszült csattogása,<br>vágyam ennek vallomása.<br>Kényes szívnek fájdalmában,<br>hangod suttogó hallo(m)[másban].<br><br>...másban... másban!<br>Részletekben elrejtettem,<br>s képzeletben?<br>...igen... Megfejtettem!

Alkalmakban rejtett ölelések,<br>alkalmakban rejtett szisszenések.<br>Kontrasztban elmerülő pillanatok,<br>estékben felcsendülő halk sóhajok.<br><br>Pillangópuszit nyújtó pilláid,<br>mosolyodban rejtett csókjaid.<br>Éjszakákba nyúló kacajaid,<br>édes, puha ajkaid...<br><br>...ó, zöld szemednek varázslata,<br>...ó, dallamokat játszó szíved dala.<br>Az én szívem is dalol veled<br>egy ritmusra, csakis neked.<br><br>Szeretlek, Tina!

Érzés, morajlás suttogja,<br>Nappal vagy éjszaka?<br>Reggel hozzád oda-odabújva...<br>...de mennyire szeretlek?<br><br>Szemedben élem,<br>Csókodban érzem.<br>S lelkemben meg-megélem...<br>...de mennyire szeretlek?<br><br>Morgósan, durcásan,<br>Kócosan, kómásan.<br>S mindennel veled-együtt...<br>...de mennyire szeretlek?<br><br>Te háromezer-szeresen?<br>Én... sokkal jobban.

Óda a nőkhöz<br><br>Ti, a másik fél, kik mellett egész az élet.<br>Nélkületek a férfi megkeseredett<br>lélek.<br><br>Ajkatokon pihen a fény, mint varázslat.<br>Szemeitek tükrében nem lapulhat bánat.<br><br>Bennetek növekszik a jövő ígérete,<br>ti vagytok az élet vége s kezdete.<br><br>Mosolyotoktól világi az élet.<br>Eképpen minden nő<br>a világnak ígéret.<br><br>Ti vagytok az élet értelmező kéziszótára...<br>...csak veletek egész férfiúknak élete s álma.

Járom utcákat <br>Éjszakai magányban. <br>Szív néma vágya… <br>* <br>Láb alatt az ág <br>Törik, ágyam meg üres. <br>Kis is éltetne? <br>* <br>Hirtelen villám <br>Fényesíti a tájat… <br>Fájdító a csatt’. <br>* <br>Vad magányomba <br>Is belevág… vadul csatt’! <br>Én vagyok, nincs ő! <br>* <br>Pár csepp leesik. <br>Magány tovább kételyeg… <br>Magány nem hűtlen. <br>* <br>Múlt emlékei <br>Kisérnek, meg magány is. <br>Csak megyünk tovább… <br> <br>Vecsés, 2022. szeptember 13. - Kustra Ferenc József – íródott: senrjú stílusban <br>