Szolgai idő a sorsnak kereke,<br>bátor egy kérő világnak verebe.<br>Bíboros orcád, melyen ha könnycsepp gördül,<br>én ott leszek, ha lelked valamiben sérül.<br><br>Őszülő időben a sorsod útján<br>bosszúállóság ne feszítse lelked húrját.<br>Én majd lágyan átölellek,<br>s mosolygunk majd együtt,<br>s világnak peremén örökké lesz létünk.<br><br>S ha még veréb is vagyok?<br>Mosolyoghatsz rajtam,<br>de hidd el, én ott leszek mindig<br>boldogságban s ha baj van!

Lát-o-(más) arcát takarja.<br>Álarc a világnak,<br>burkolt én máznak,<br>csillogó, alakja.<br><br>Utal(ás), lelke, mélyére.<br>Rápillant múltja tengerére.<br><br>Rémület mi, elfedi,<br>révület mi, felfedi.<br>Torzult képének mása,<br>ez az csupán...<br><br>...érzések vallomása!

Szellő lágy dallamai.<br>Suttogó, halk szavai.<br>Csillagfényes éjszakák,<br>karácsonyi illat ád.<br><br>Melegszívű ölelésben<br>s olthatatlan vágy tüzében.<br>Kandallóban lángja lobog,<br>andalogva szívünk dobog.<br><br>Karácsonykor szeretetet,<br>békességet kívánok én,<br>minden kedves ismerősnek.

Lélegző vidéki,<br>éltető vitézi.<br>Játszi könnyedség,<br>s karodnak ölelése.<br>Forró vágyak,<br>álmokba ültetése.<br><br>Szikrázó szemek csillogása,<br>tükröződő énképünk valósága.<br><br>Múltnak vidéki,<br>jelennek vitézi.<br>Játszi könnyedség,<br>s csókodnak bizsergése.<br>Tüzes vágyak<br>jövőbe építése.<br><br>Szikrázó szemek csillogása,<br>Te vagy...<br>...szívemnek...<br>...vallomása!

Lágy dallamokat játszó<br>vágyak tüzében.<br>Ihletmámortól parázsló,<br>kósza gondolat.<br><br>Tollhegybe kúszik,<br>s papíromat elöntve,<br>emlékeket idéz a mozzanat.<br><br>Érzésekből erőt merít,<br>tükörképem mosolyog.<br>Elfordulok, múltba repít,<br>s látomásban andalog.<br><br>Emlékeim mozaikba rendezem,<br>s gondolatban elmerülve,<br>hallgatózom csendesen.