A „nincs” filozófiája… <br> <br>Üres vagyok, mint egy kifüstölt méhkas <br>Vagy mint egy ázsiai éhező has. <br>De én vagyok a hibás. Tudom, érzem, <br>Már nincs veszélyben, mert nincsen is létem. <br> <br>Én ellenséges vizeken evezek, <br>Vagy csak egy sűrű rengetegben megyek? <br>Mindegy, ha a környezetem biz’ nem jó, <br>Valóságom kárhozat, mint a faló. <br> <br>Környezet nélkül mindenki csak senki, <br>Kit mások támogatnak, az valaki. <br>Senki vagyok, mert senkinek születtem, <br>Rossz vagyok, senkinek nem kell életem <br> <br>Vecsés, 1999. május 28. – Kustra Ferenc József <br>

Szegény vagyok, mint a mókus télen, <br>Mint róka a viharverte réten. <br>Nincsen semmim, csak a lelki érték, <br>A mai világban ez nem érték… <br> <br>Ülök és várok, jön-e jó sorsom. <br>Bizonyítani volna alkalom? <br>Karmámat érdekli, velem mi van? <br>Nem... egy vagyok a tucat áruban… <br> <br>Vecsés, 2002. december 25. – Kustra Ferenc József <br>

Betonrengetegben céltalanul, botorkálva... bandukolok, <br>Pillantásommal beton réseibe bele-bele akadok… <br>A kezdődő naplemente sugara is megtörik, <br>Üres gondolataimból talán, minden törlődik… <br> <br>A nap lassacskán lemegy, és engemet is sötétbe temet, <br>Hogy ezt elviseljem, kell tanúsítani az önfegyelmet! <br>Arcomra nem kell… semmi, még fekete maszk sem, <br>A sötétség beborít… ad igazit nekem… <br> <br>Az este izgalmakat ígér, csend már tobzódik... sötéten át, <br>A sötétség sűrűsödik, végleg eltapossa... napfény nyomát. <br>A sötétedő este, akar... csak csábít a hívó szavával… <br>Bandukolok, nem látok, tapogatok, éjsötét… húz magával! <br> <br>Vecsés, 2014. február 24. – Kustra Ferenc József <br>

Amit én érzek szerelmes szívemben… <br> <br>Te nem érzed, amit én érzek, vagy tán' érezhetnék? <br>Hidegen, velem mindig, egyedül ezt éreztették. <br>Nem látod te azt, amit én látok az éjszakákban? <br>Szerelmet vizionálok magamnak, magányomban… <br> <br>Az én keblem érzése érted állt ki mindig, <br>És volt, hogy eljutottunk a szerelmes szintig. <br>A szívem, nem felejt el semmit, mert akkor megfakulna, <br>És csak vágyamat ölelném magamhoz lélek-vakulva. <br> <br>Az élet tengerén lehet haladni, nagyon kell evezni! <br>De szerelmi csalódások tengerében minek evezni? <br>Mondd, miért? <br>Mond, kiért? <br> <br>Lehetnék pára, vagy esőcsepped, de a hópelyhed vagyok, <br>Magadról lesöpörtél, rám hoztad… jönnek pusztító fagyok. <br>Amíg Te nekem voltál, az én lelkemben nyár volt, <br>A szerelem a lelkemben nyári aratás volt. <br> <br>Aztán, csak úgy itt hagytál, el is mentél, régen nem vagy már. <br>Úgy csináltál, mint akinek a szárnya kinőtt… elszálltál. <br>Végtelen üresség a lelkemben, mi nekem, utánad maradt, <br>Közben én csak sirattalak, zokogtam, de az idő csak haladt. <br>Minden nap este lefekvésem, a szerelmeddel, veled telik, <br>Reggel meg együtt ébredünk, a nappal bánatban bővelkedik. <br> <br>Nincs már… de mit ér egyébként is a csók, hogyha nem szeretsz? <br>Mit ér ölelés, ha elmentél, közelemben nem lehetsz? <br>Én egyedül álmodok, <br>Csak utánad vágyódok… <br> <br>Vecsés, 2015. február 2. – Kustra Ferenc József <br>

Állítólag borban... igazság! <br>Nekem, combod közt a vigasság. <br>Együtt csak szürcsöljük, <br>Szerelmet... dörzsöljük. <br>Ennek... nem kedvez nyugdíjasság! <br> <br>Kacsázó léptekkel jössz felém, <br>Kacsázásod ágyban elvenném. <br>Ott farod kacsázna, <br>Ez mind’ férfi álma. <br>Mikor jössz erre? Úgy szeretném… <br> <br>Gondoltam jó, hogy újra hívlak, <br>Vársz, csiripelték a sok varjak. <br>Jó lenne az ágyban, <br>Régi megszokásban... <br>Férjed játszd ki, megint kinyitlak! <br> <br>Mentünk mi még hóba is bújni, <br>Biz' nem kelt' erőszakoskodni. <br>Jöttél és ugráltál, <br>Hóban meg elcsúsztál. <br>Térded megfájdult... jót lefújni! <br> <br>Éjtengerbe bújni, erdőbe, <br>Szép a ruhád, kiszedlek előre... <br>Csókolom a szádat, <br>De béka ugrálgat... <br>Futás... élvezet, süllyesztőbe. <br> <br>Vecsés, 2018. augusztus 22.- Kustra Ferenc József – Erotikus jellegű LIMERIK csokor <br>