(septolet) <br>Élet, ha bekövetkezett, <br>Engedélyezett, <br>Feltérképezett, <br>Formatervezett, <br>Sejtemlékezet! <br> <br>Lélektépő életedből mamutfenyő… <br>Mennyhez lökdösődő… ölelj költöző! <br>* <br> <br>(Tükör apeva) <br>Szív <br>Zuhan. <br>Siratva <br>Hordja múltját. <br>Fényben oldódik. <br> <br>Fényben oldódik. <br>Hordja, múltját <br>Siratva <br>Zuhan <br>Szív. <br> <br>Vecsés, 2025. április 25. – Siófok, 2025. április 28. -Kustra Ferenc József- írtam: a septoletet. A tükör apevát: szerző-, és poétatársam: Gránicz Éva írta. <br>

Hót ziher, vágyok rád, Barbara! <br>Annyira, hogy lóg kutyám farka! <br>Mily’ élet, nélküled, <br>Kutyám is vágy téged! <br>Együtt éltünk, leléptél… Hova? <br>* <br>Ne búslakodj édesem, Ádi! <br>Nem tűntem el, csak lett egy nyári <br>Kaland a zenével, <br>De jöttem a széllel. <br>Mert tudtam, vár a párom Ádi! <br>* <br>Irtón hiányzol, hogy furulyázz <br>Te zenészlány, fújjad, de kottázd. <br>Jó dallamod kéne, <br>Zenéd élet része! <br>Három furulyán is tudsz… kottázd! <br>* <br>Furulyám sír, ha nem vagy velem, <br>A dalt hangjegyek közt kergetem. <br>Te vagy a dallamom, <br>Szívverésed, dobom. <br>Hangjegy a csókod- azt keresem! <br>* <br>Hívlak-csallak vissza Barbara… <br>Jöjj, rád is éhezek, Barbara! <br>Hozd a furulyáid, <br>Halljam a zenéid… <br>Együtt éltünk, léptél… rohanva! <br>* <br>Ne félj, itt vagyok már, Ádika! <br>Nyelvem emlékszik a ritmusra. <br>Szívem a kezedben, <br>Furulyád kezemben, <br>S dúdolunk, mint régen... Ádika! <br> <br>Vecsés, 2025. április 15. – Siófok, 2025. április 16. -Kustra Ferenc József – írtam: a páratlanokat Rom. LIMERIK csokorban. A párosakat meg, szerző-, és poétatársam Gránicz Éva írta. <br>

Bók neked, <br>Hegynyi csók veled… <br>Imádlak! <br> <br>Tűz vagy bennem perzsel szavad, csókod édes íze bennem marad. <br>* <br> <br>Bókolok, <br>De csókolnálak… <br>Imádlak! <br> <br>Szavaddal szívemet gyöngéden átöleled... forró csókjaimmal felelek neked... <br>* <br> <br>Szeretet <br>Bókolásomhoz. <br>Imádlak! <br> <br>Éltet szíved, tündöklő fényed ragyog, imádlak, vágyam hozzád szárnyal, lobog. <br>* <br> <br>Bókokhoz <br>Jöszöl-e Te már? <br>Imádlak! <br> <br>Lángod éget, úgy remeg testem, szóval hívsz, s már eszem vesztem. <br>* <br> <br>Szeretés, <br>Át kell, hogy menjen. <br>Imádlak! <br> <br>Érzem a szereteted minden pillanatban és reszket szívem a mellkasomban. <br>* <br> <br>Bók neked, <br>Veled szeretni! <br>Imádlak! <br> <br>Vágyban szívem, hogy veled összeérjen... s hozzád lelkem is, szelíden térjen. <br> <br>Vecsés, 2025. május 12. – Siófok, 2025. május 13. írtam: romantikus HIQ csokorban. Alá a romantikus leoninusokat szerző-, és poétatársam, Gránicz Éva írta. <br>

Csillogó napsugár,<br>Midőn fények fénye fejünkre száll,<br>Örömöt hozol embernek s állatnak,<br>Mert te vagy a csodálatos Nap.<br><br>Jaj de midőn elméssz,<br>Mély sötétség borul a világra.<br>S, oh, hiányod míly csalfa,<br>Hisz újra megjelensz egy-két óra múlva.<br><br>Hiszen te üldözöd a rosszat,<br>Esők, szelek, viharok előled futnak.<br>Semmi sem mer szembeszálni veled,<br>Oh, csodaszép dél-keleti napmeleg.

Villan az asztalon két kiskanál,<br>dúdolnak egy kedves kis trillát.<br>A gazdasszony jön már, rájuk talál,<br>még közéjük tesz egy arany villát.<br>Hozza ételét, épp csak egy falás.<br>Kutya horkan, odaadja részét.<br>Az udvar feldúlva: eb kutat ás,<br>az asszony hozzávágja a csészét.<br>Behúzza farkát, bánatos szegény.<br>A nő feldúlva a konyhába megy.<br>Az eb làtja, hogy elmúlt a veszély,<br>A szőre sáros, gondolja mindegy.<br><br>Gazda, ha nézed, ne higgy az észnek!<br>Én szépnek látom, lásd te is szépnek.