Elérkezett végre, a legszebb nap az évbe.<br>Nézd csak, ma a nap is előbújt végre!<br>Ezerfelé ontja sugarát,<br>ezért mosolyogj hát!<br>Köszönt téged ég és föld.<br> S akik szeretnek szívből, örökkön!<br> A .....- a legszebb szám.<br>Kívánságunk számodra,<br>ezer rózsa hulljon utadra!<br>Sose légy szomorú, kerüljön messze gond és bú.<br>Legyél mindig vidám,<br>mosolyoddal űzd el mi bánt.<br>Ígérem fogom kezed örökké,<br>mint mikor karomba először érkeztél!<br>Szívembe zártalak, hisz te vagy nekem a fény.<br>Köszönjük, hogy hozzánk érkeztél!<br>Isten áldja minden lépted.<br>Bátor és erős harcos vagy, Isten látja ezt.<br>Mi pedig mindig óvunk téged.<br>Szeretettel lépsz be életed következő évébe,<br>körül ölelve melegséggel.<br>Születésed áldott napján,<br>azt kívánjuk számodra.<br>Legyen életed örömmel tele.<br>Lépteid kísérje szeretet, <br>Isten éltessen tégedet!

Legyél fehér vagy fekete,<br>Hatalmas vagy kicsike,<br>Karcsú avagy gömbölyded.<br>Isten tökéletesre teremtett!<br>Nem vagy más,<br>Csak egy tökéletes alkotás!<br>Ne hallgasd azt ki bánt,<br>S nem látják lelked tisztaságát.<br>Mosolyod legyen fegyvered,<br>Ha bántanak téged.<br>A szeretetnél nincs erősebb!<br>Mi legyőzhetetlenné tesz!<br>Ne veszítsd el önmagad soha!<br>Hisz tökéletesre vagy alkotva!

A lokomotív <br>Éjjel is látja utat. <br>Holdfény kíséri. <br>* <br>Mozdony, szuszogva <br>Tőr utat a sötétbe. <br>Felhőtlen égbolt. <br>* <br>Alagútban a <br>Zaj, fülsiketítő lett. <br>Itt nincs holdvilág. <br>* <br>Sötétben füst szállt, <br>Még szerkocsi is köhög. <br>Látni a végét. <br>* <br>Alagút végén, <br>Újra terül a holdfény… <br>Látóhatár nyílt. <br>* <br>Vonat, majd megáll, <br>Mozdonyt feltöltik vízzel. <br>Gőzsíp zengedez. <br> <br>Vecsés, 2016. augusztus 31. - Kustra Ferenc József – Senrjú csokorban írva. <br>

Boldogságot ringatnak a hullámok, <br>Fölöttük testesülnek meg az álmok. <br>A levegőben harsog a fecskeszó, <br>Hogy ez csökkenő, bizony, nagyon nem jó! <br> <br>A nyár vad-meleg hevében forrón-égetőn hallik a csend, <br>A partok között vitorlások suhannak. Mind szélért esend. <br>Déli parton vagyunk, szemben a hegyek sötét sziluettje, <br>Vonulatukon szinte remegőnek látszik a nap kérge… <br> <br>Most indul el Tihany felé egy dugig rakott teherkomp, <br>Utasok integetnek, távolodnak, majd lesz: vissza-komp. <br>Mesésen sima a víztükör, fenyegető felhőzet nem látszik, <br>Gólyák húznak a nádas felé, öten: éhes a csapat, úgy látszik. <br> <br>Többen is egyszerre jöttünk rá, itt az ebédidő, menjünk, <br>Aztán majd gyerekekkel utána strandolunk! Hát üdülünk… <br> <br>Vecsés, 2015. július 20. – Kustra Ferenc József <br>

Fölütötte a fejét a háborús világhelyzet… <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Dörömbölő síkságon, egyre messzebb és magasabban zokog a baj… Át a hullákon. <br>Katonák lövik és másképp is irtják egymást, Nem létező -végső- szeretet társításon… <br>Dörömbölő síkságon, egyre messzebb és magasabban zokog a baj… Át a hullákon. <br>* <br>(Septolet) <br>Terjedő baj, dörrenő zaj, <br>Átható jaj… <br>Önpusztító emberi faj. <br> <br>Helyzetünk: <br>Szenvedünk… <br>Reszketünk, <br>Hogy elveszünk. <br>* <br> <br>(HIQ trió) <br>Testvéri <br>Szeretet nincs is? <br>Háború! <br> <br>Időben <br>Élettelen és <br>Térben is! <br> <br>Asszonyok <br>Élte csak sírás! <br>Halk sírás… <br>* <br>Anya orcáján ború… <br>Fia ifjú férfiú, <br>Harcba hívja a háború. <br> <br>Szomorú, <br>Szigorú, <br>Iszonyú <br>Háború. <br>* <br> <br>(Senrjon trió) <br>Katonák imája, mint <br>Hajótörötteké. Péntek nincs… <br>Élet gyászfoltos… <br> <br>Harc, véres koszorúban! <br>Koszorút természet megfonta! <br>Élet gyászfoltos… <br> <br>Harc halál-koszorúban! <br>Hontalan mise… elhallatszik! <br>Élet gyászfoltos… <br>* <br>Halál tombol – <br>Létet rombol… <br>Hazafi harcol, hitvese imákat mormol. <br> <br>Kedvesünk, <br>Gyermekünk, <br>Nemzetünk <br>Óvd Istenünk. <br>* <br> <br>(Leoninus csokor) <br>Torz arcok vigyorognak, de a jó és szép szavak nem használnak! <br>Össze gereblyézett jajok bőszen ölelkeznek, szent szolidaritással, fékezhetetlenek… <br>Síksági facsoportból előzúgó szél, sisakleverő, csak hazafiasáról beszél! <br>* <br>(septolet csokor) <br>Mostoha délibáb karmazsint vetít, tájra terít. <br>Fájdalom elborít, <br>Látvány tébolyít. <br> <br>Szétnézek – <br>Rémképek, <br>Élmények: <br>Rémségek. <br>* <br> <br>Katonák vére már eláztatta mezőt, itt úgysem használ, nem használnak kereplőt. <br>Testvér! És újból felváltotta posztján a zubogó csöndet, elássák halott elődöket! <br>Ki még él szenved és szenvedést lát! Parancsnok meg tüzelj… az akkurátusát! <br>* <br>Távolban színfolt – vöröslő vérfolt… <br>Erőszak gyilkolt, <br>Zsúfolt a sírbolt. <br> <br>Parancsszó <br>Hallható, <br>A jajszó <br>Átható. <br>* <br> <br>Mínusz húszban a vércsőpp piros és már hideg, a halál is fázik? Mert már feszeng! <br>Mint a szemafor tilosa, oly piros a véres föld, ahol a férj és fiú van, az a véres föld. <br>Búzamezők is elázottak, piros a búzaszár, katonákat összefogdossák és viszik már… <br>* <br> <br>Ott fekszik egy katona, <br>Harcnak hősi bajnoka… <br>Várja haza asszonya. <br> <br>Gyászjelentés – <br>Késdöfés, <br>Tisztelgés – <br>Édeskevés. <br>* <br> <br>Katona csak attól lesz, hogy egyenruhát kap és fegyvert. Be is járják lövés elől a bunkert. <br>Európa, látszik nem szégyelli magát, segítőn csak bővíti háború poklát! <br>A nagymenőket nem érdekli a százezernyi halott, a döntnökök hada tudatlanságtól bigott… <br>* <br> <br>Bánat áztat <br>Özvegyi fátylat… <br>Fizettünk nagy árat - <br>Nagyember von vállat. <br> <br>Hatalmasok, <br>Tudatlanok – Miattatok <br>Jajgatok. <br> <br> <br>Vecsés, 2023. május 4. – Pápa, 2023. június 1. -Kustra Ferenc József - írtam: a világ, az emberi-ség jelen történelmi helyzetéről. A septolet csokor: szerző-, és poétatársam Nagyné Vida Renáta írása! [Íródott: Bencz Boldizsár: (1901 – 1949) azonos c. verse átirataként.] <br>