Ilyen világot élünk… (TANQ csokorban) <br> <br>Bolond lett a világ, <br>Nekünk ilyenben kell élni. <br>Léttől is félni kell. <br>Úgy lobognak a varkocsok, <br>Majd kifésülik, markosok…?! <br>* <br>Majd’ minden fordított, <br>Működés feje tetején. <br>Fiatalság érti? <br>Ló térdig sárban iázik, <br>Szamár nyerít, füle fázik…?! <br>* <br>Bevezetik itt-ott <br>Kézírás megszüntetését. <br>Harc műveltség ellen. <br>A büdös kutyák röfögnek, <br>Disznók, ugatva böfögnek…?! <br>* <br>Elég, ha van papír, <br>Tudni nem kell hozzá! Olcsóbb. <br>Mire tanítják be? <br>A kígyó a fűben zizeg, <br>Papírlap a szélben sziszeg…?! <br>* <br>Visszásság halmazok <br>Viszik csődbe a világot. <br>Fiatalnak tetszik… <br>Kukorékolnak a tyúkok, <br>Kotkodálnak a kakasok…?! <br>* <br>Tudás és értelem, <br>Előrehaladás gátja. <br>Dicső semmittevés. <br>„Az önálló gondolkodók <br>Nem kívánatosak, rosszak…”?! <br>* <br>Igyekszem, előre… <br>Mondják, tolakodó fráter. <br>Pedig, ők mondták így… <br>Ah! Agilis ember nem kell, <br>Azonos nekik végzettel…?! <br>* <br>Ha végrehajtom baj, <br>Ha ellentmondok, még nagyobb. <br>Nincs eligazodás… <br>Csönd és vakfegyelem. <br>Ez nekem nem lételemem. <br>* <br>Avar, mint szivárvány <br>Csillogtatja a színeit. <br>Belelépni, puha! <br>A levelek milliói <br>Földön. Szép, mint a milói. <br>* <br>Villámtól világos <br>Az ég. Ijesztő a fénye. <br>Dobhártyarepedés. <br>Villám: váratlan csattanás! <br>Oly’ mint egy aknarobbanás. <br> <br>Vecsés, 2015. április 11. – Kustra Ferenc József - Új szépirodalmi irányzat jegyében. (A HIAQ –t és a TANQ –t én alkottam meg… szótagszám, 6-8-6 és 6-8-6-8-8 Ez jobban illik az európai gondolkodáshoz, és a magyar nyelv sajátosságaihoz. <br>

TANQ csokorban <br> <br>Hazám védelmében <br>Vagyok én csatára készen. <br>Még vérem is folyhat! <br>Hazafinak, lelke számít, <br>Ha őt, téveszme nem ámít! <br>* <br>Nekem csettint révész, <br>Rám vár! Nem tudom fizetni. <br>Így nem visz sehova… <br>Nem is akartam még menni, <br>Csak érdekelt, a jegy mennyi… <br>* <br>Ha magadra maradsz, <br>Nyakig ér az egyedüllét. <br>Kilábalás, nehéz. <br>Lelki problémával küzdesz, <br>És nem tudod, holnap, mi lesz. <br>* <br>Napsugár vigasztal, <br>Pedig nem tudja, mi bajom. <br>Mindegy is, jólesik. <br>Bajom ellen, nem jó semmi <br>Arcom, napsugár befedi. <br>* <br>Sötétedő alkony, <br>Nyugvó nap vérébe fullad… <br>Reggel, majd új nap lesz. <br>Álmos vagyok, elballagok, <br>Ágyamban meg álmot várok. <br>* <br>Szemem, a csillagok <br>Fényét issza! Csoda látvány. <br>Elnézném, reggelig. <br>Fent kéne lennem, csodálni, <br>De nem bírok, addig állni. <br>* <br>Rét felett szárnyalok, <br>Itt úgy érzem, szabad vagyok… <br>Pedig, ez csak álom! <br>Szabadság, nincs, és nem lehet, <br>Utálom szemfényvesztőket. <br>* <br>Álom lassan múlik, <br>Hajnali fény, már feldereng… <br>A mai nap, jobb lesz? <br>Mára már, sok új tervem van, <br>Remélem, egyik sem katlan. <br>* <br>Aranymadár, útra <br>Kelhet, messze még a határ. <br>Nem jött vissza soha! <br>Nézek, tudatom kitágul, <br>De a lélek, tovább árvul. <br>* <br>Sötétben nem látok, <br>Fáklyát gyújtok. Lehet látnok. <br>Megyek lendülettel. <br>Új utat a fáklyám mutat! <br>Megtalálja azt, ki kutat. <br>* <br>Harang megkondulhat… <br>Megáll az óra mutató… <br>Az én időm letelt. <br>Szerepeim eljátszottam, <br>Ha tapsot kaptam… hajoltam. <br>* <br>Emlékcsónak ringat, <br>Visszaevezek a múltba! <br>Vajon, mit találok? <br>Látom foszlányát, emléknek! <br>Hol a vége, öregségnek…? <br> <br>Vecsés, 2015. március 25. –Kustra Ferenc József- Új szépirodalmi irányzat jegyében. (A HIAQ –t és a TANQ –t én alkottam meg… szótagszám, 6-8-6 és 6-8-6-8-8) Ez jobban illik az európai gondolkodáshoz, és a magyar nyelv sajátosságaihoz. <br>

Poétának lenni, mások lelkébe hatoló dolog, <br>Poéta biz’ másnak ír, míg ez a világ forog. <br> <br>Te figyelj a jóra, a rosszra, a felületesre, a maradandóra! <br>Ezekből írsz egyveleget, mi már örök marad papírra róva. <br> <br>Poéta légy ügyes, igyekezz maradandót alkotni, <br>Hogy majd a leszármazottak is tudják olvasni… <br> <br>Ha ügyes leszek, lehetsz Te az irodalom egyik csillaga, <br>És még láthatod, hogy versed mennyi olvasó olvassa. <br> <br>Ne feledd, légy te munkásságodban az alázat maga, <br>Légy Te az irodalom tűzhelyének tápláló parazsa. <br> <br>Vecsés, 2019. június 13. - Kustra Ferenc József <br>

(Septolet) <br>Ködben vagyok, <br>Emlékezni tudok, <br>Akarok! <br>Nem papolok. <br> <br>Víg vagyok, <br>Ködöt találok! <br>Így nem botorkálok! <br>* <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Rosszul aludtam, fölkeltem és elindultam én az erdőbe, <br>De szembe találtam magam… belementem vak-sűrű, friss ködbe… <br>Rosszul aludtam, fölkeltem és elindultam én az erdőbe. <br> <br>Még bennem van szép az éji álmom, <br>Akkor még nagy napfény volt a tájon. <br>Visszatérnék, az egy szépséges álomvilág, <br>Ez, mi körülölel maga a ködös világ. <br> <br>Emlékemet akartam kergetni a régi, erdei sétányom, <br>Le is akartam ücsörögni, mélázni az erdei tisztáson… <br>Most azonban az lett a helyzet, nem is tudom, hogy "vakon" merre menjek, <br>Biztos, hogy előre van az erdő, de félek, nehogy egy fának menjek. <br> <br>Nem látok semmit! <br>Nem hallok semmit! <br>Autók sem járnak, ködös csend honol, <br>Ez a csend most megtartón, belém karol. <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Jobb lesz nekem, ha emlékeimet a melegben-fotelban élem meg, <br>Az bár nem lesz élethű, de ott a melegben, fával nem ütközők meg… <br>Jobb lesz nekem, ha emlékeimet a melegben-fotelban élem meg. <br> <br>Vecsés, 2020. november 17. – Kustra Ferenc József <br>

Emlékezni, arra sétáltam… <br> <br>Egyet gondoltam, kettő lett belőle, elindultam, az erdőnkbe vagyok… megérkeztem. <br>Még egyet gondoltam, meg sem álltam a szálkás öreg padig, öreg, törött, mállik… pechem. <br> <br>Emlékek padján ültünk Julcsi! <br>Neked, nem volt kedved beszélni… <br>Egyedül álmodtam, <br>Hozzád, csak vonzódtam… <br>Betegségem érdekel téged? <br> <br>Csak úgy eltűntél az életemből, lehet, hogy nem is szerettél? <br>Csak szótlanul leléptél, netán van, mit ellenem elkövettél? <br> <br>Most nem vagy itt, de emlékezek, <br>Szerető szíved add, még kérlek… <br>Tovább is vágyok rád, <br>Ó, lelked, ha adnád… <br>Körülmények hidegen hagynak? <br> <br>Felállok és sétálok egy kör, eme kis tisztáson <br>Közben csak rád gondolok, szeretve, kicsit sem bántón… <br> <br>Posványba lett szeretet, Julcsi! <br>Sárba lett a múltunk taposva. <br>Szeretnélek akár, <br>De nem akarod már… <br>Sártócsába veszett szeretet… <br> <br>Visszaértem és elméláztam a padot hosszasan nézve, <br>Ő az élő tanunk, hogy itt, szerettük is egymást… Mivégre! <br> <br>Vecsés, 2021. december 21. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus trió LIMERIK csokorban és versben… <br>