A völgyből <br>Elmerengve úgy tűnik<br>A lankás hegyoldalon<br>Kiterített menyasszonyi fátyol<br>Hullámzik könnyedén<br>A mélyzöld erdő alján.<br><br>Ünnepélyes pillanat is lehetne<br>Ha a ringó margaréták közt <br>Feltűnne<br>Frissen szökkenő sziluetted<br>S bódult lelkemre <br>Cseppnyi mosolybáj<br>Lengedezve ereszkedne.

Minden ború és<br>A csillogó könnyedség <br>Átmeneti állapot.<br>Reggelre<br>Új napra virradok.<br>Ahogy áramlik <br>Az örökös változás<br>Más lesz a hozzáállás.<br><br>Tükörkép a világ<br>Szemekből vetül a tér<br>S a tartalom.<br>Mást jelent a fogalom<br>A hangulat pólusain.<br><br>Az öröm intenzitása<br>Távolodik szinkronban <br>A közeledő jövővel<br>És a fájdalom <br>Bár nehézkesen<br>Elsorvad a múlt időben.<br><br>A hangulat pólusai közt<br>Mint az inga<br>Lüktet létünk<br>Vidám s bús periódusa.

Gyújtó - pontban<br>Az emberiség<br>És a jelenben <br>Szemlélhető<br>Két-ség<br>Az Ember<br> Is <br> Ég

Az ezüst levelű nyárfa törzse<br>Csontfehéren villan<br>A sötét éjszakában<br>Teliholdkor.<br><br>Fent a fénylő koronák<br>Alant kuporog a vakság<br>Titkosan hallgat a némaság<br>A sűrű bozótban.<br><br>A szél sem suttog ma<br>A csönd beleolvad a holdvilágba<br>És komótosan ködfátyol<br>Ereszkedik a tájra<br>S a pillanat a csillagokat <br>Tereli karámba<br>A hold udvarába.<br><br>Remekmű a nap végére<br>E sejtelmes béke<br>Mint frissen sült kenyér<br>Zamata<br>Az égig ér.

Mintha csak rámfújnád <br>Lágyan a levegőd<br>Hagyom<br>Hogy a szél <br>Bőrömön simogasson<br><br>A fuvallat csak játszik<br>Tovább<br>Érzem hajad illatát<br>S ahogy világom kitárom<br>A Most-ot<br>Magamat<br>Álmaid közt találom<br><br>Átsiklik a pillanat varázsa<br>Akár csak valóság volna<br>Ölelkezik sok gondolat<br>Lopott idő az öröklétben<br>És nem kellett hogy felébredjem.