Az emlékek üstjében<br>Hogy oda ne égjen<br>Kavargatom<br>A gyermekkorom. <br><br>Mert hiszen az életben<br>A legszebb véletlen<br>Ami történt<br>Akkor volt gyerekként. <br><br>A Nagy ismeretlen világ<br>Mind felfedezésre várt<br>A sok haverral közösen<br>Osztoztunk az örömökben.<br><br>Együtt nőttünk cseperedtünk<br>Mint a legjobb testvérek<br>Volt bizony hogy olykor-olykor<br>Megfenyítettek a bölcs vének. <br><br>Részletezni nem is tudom <br>Kalandjaink hosszú sorát<br>Mert olyan sok volt az alkalom<br>És az időben elvesztette aktualitását. <br><br>A szívemben még most is őrzöm<br>Sok pillanat ízes zamatát<br>És lelkemben mindenkivel törődöm<br>Ha nem is halljuk egymás szavát. <br><br>Más utakon járunk<br>Így kellett hogy legyen<br>De néha lelkünk összeér<br>Fenn az üveghegyen.

Találmányok között <br>Mikor útnak indulsz <br>Az ismeretlenbe<br>Jó dolog a navigáció<br>Mert a cél vele<br>Könnyen megtalálható<br><br>Ahogy alattad<br>Az út halad<br>Az utasításokat szabab<br>Megszegned<br>Akkor is elvezet<br>Kerülővel a helyed<br>Megtalálod.<br><br>A gond csak <br>Akkor van<br>Amikor elveszel <br>Önmagadban.

Egy esős vasárnap estén<br>De máskor is<br>Amikor<br>Nyomaszt légszomjasan<br>Kesernyés hangulatban<br>Az egyedüllét<br>Magányomban<br>Mosolyoddal takarództam.<br><br>Mosolyoddal takarództam<br>Amíg vacogtam<br>Elaludtam<br>És szemedből a tiszta fénnyel<br>Másnap reggel<br>Ahogy a dalban is van<br>Vidáman ébredek fel.<br><br>Amikor csak akarom <br>Magányomban<br>A szemem behunyom<br>És a tiszta fényű<br>Mosolyoddal takaródzom<br>Lelkem így melegen tartom.

Gyökereket tépő vihar <br>Fújtatva prüszköli szerte szét<br>A fagyos esőcseppeket<br>És a duzzadó patak lihegve rohan<br>Lefelé a folyóba.<br><br>Elszántan küzd <br>Bókolva hajlong az erdő<br>A felkorbácsolt szél dühében<br>Haragos szilaj erő<br>Tiszteletet parancsol.<br><br>Mintha sínek mellett mennék<br>Száguldó szerelvények tonnái<br>zakatolva dübörögnek mellettem<br>Rángatva vissza húz <br>Szinte beleremegtem.<br><br>A süvöltő légáramlat makacsul<br>Kabátom markolja<br>És bőröm alá hideget kapar<br>Jeges vicsorgással<br>Harap a csontomba<br>Lépteimmel dacolva.<br><br>Dermesztő gőggel <br>Lélegzetem <br>Számtalanszor vissza nyomja<br>A levegőt előlem ellopva<br>Fölényesen vigyorgott rajtam<br>Miként kapkodom<br>Pár lopott lélegzetért.<br>Egy nyomorult kis életért.<br><br>Az úton<br>Miként küzködöm magam haza<br>Idővel bőszült haragja<br>A nap sugarainak hatása<br>Alatt megenyhül <br>S mint durcás gyerek<br>Ki tudja rosszat cselekedett<br>Lecsillapodva elszendereg.<br><br>Elázott a mai napom<br>Meg a kabátom<br>És ahogy megvillan a fény<br>Ismerős ablakokból<br>A tócsákban láthatom <br>Utamon <br>Lépteim megszaporázom.<br><br>Az otthon melege<br>Békét önt a szívemre.

A jövő útja<br>Rejtelmes labirintus<br>Kételyes remények közt<br>Ködös téren át<br>Tekereg<br>A számozott időben.<br><br>Meddig s hová jutunk<br>És mi az amit tudunk<br>Mikor elindulunk.<br><br>Hordozzuk magunkkal<br>Évek lepecsételt nyomát<br>Hőstett álmokkal<br><br>Ezernyi irány útján <br>A cél<br>A fontosság privilégiuma <br>Hajtja <br>A változást<br>megvalósítások közt.<br><br>Lenézzük a történelmet<br>Fölénnyel hisszük<br>A mi utunk jobb lehet.<br><br>Naponta<br>Rójuk ösvényeit<br>Iránytű biztonsága nélkül.<br><br>Közben csak az idő pereg<br>Talpunk alatt szunnyadnak<br>Néma évezredek<br>És a dicsőség porladó<br>Kövületei között<br>Az enyészet hallgat.