(Bokorrímes)<br>A kandalló lobogó-vörös fényei tűztérből kinéznek,<br>A fenyőfa-gyertyák lobbanó-láng fényeivel elegyednek.<br>Nem ismerik egymást! Csak néznek és ettől bűvöletbe esnek?<br>*<br>(3 soros-zárttükrös)<br>Csak a kis fenyőfánk pompázik még friss zöldben,<br>Látszik siratja... nem lehet kint hóesésben?<br>Csak a kis fenyőfánk pompázik még friss zöldben.<br>*<br>(septolet)<br>A karácsony öröme szegénynek,<br>Bátortalannak, <br>Gazdagnak,<br>Minden keresztény embernek.<br><br>Vágyat generál,<br>Vegzál?<br>Sőt? inspirál.<br><br>Vecsés, 2016. június 16. ? Kustra Ferenc József- íródott: alloiostrofikus versformában.<br>

A pénz, s a tét a sátán játékszere<br>De a Történelmet írják vele,<br>S a tiéd is majd ezen vesz el<br>Ha szabadságod szolgája leszel.<br><br>Sokan írtak okítottak,<br>daloltak a pénzről<br>Hamis illúziót, vagy igazat<br>Mindhiába<br>A csábítás magával ragad.<br><br>Pénz nélkül ma nincsen jövő,<br>És a tegnapi kamat gyorsan növő.<br>Éjjel nappal robotolhatsz,<br>De nem éred utol önmagadat,<br>És ha azt hinnéd, hogy minden megvan<br>Már az ördög pihen az ágyadban.<br><br>Nem nagy érték, papírból van.<br>Világszerte mégis<br>Gyilkolásra, pusztításra jó oka van,<br>Mert mögötte a hatalom,<br>S az ördög keze<br>Ki eddig a kártyát jól keverte.<br><br>Pazar életet boldogságot-<br>Sokan űzik ezt az álmot,<br>És mert pénzbe kerül minden<br>Megvalósul talán egyszer...,<br>De a talán nagy talány<br>Hát még ha <br>Kereseted túl silány<br>Labdába se rúghatsz,<br>És fújhatsz a sátán sípjába -<br>Dolgozd magad szabadságba.<br><br>Volt idő, hogy nélküle<br>Boldognak hitte magát<br>Sok ember,<br>Ám eme szer<br>A hatalom zsebében énekel<br>Magasztos dalokat.<br>Így<br>Az ókorban már feltalálták<br>Ezt a nyájas kényszer igát.<br><br> zárszó -<br>Pénzzel írták a történelmet,<br>És...porrá leszel elhiheted.<br>Az ó-emberek, kik dicsőség<br>Nélkül porladnak<br>Meglehet<br>Boldogabbak voltak,<br>Szabadok....<br>Amíg a csalfán vigyorgó<br>Pénz nem öltött alakot.

Lassan nőtt , tömörödött<br>A hulldogáló lágy<br>Puha hópihe,<br>És fenn a hegyen gyötrődött<br>A fagy ereje<br>Baljóslatot megsejtve<br>A pupilla-szűk fényben.<br><br>Roskadoztak a fenyők<br>Magatehetetlenül <br>A varázs csendben,<br>És a napsütésben<br>A hő nesztelen<br>Könnyét folyatta<br>Az átázott talajra<br>Sziklák ,s hó között.<br><br>A szirteken gyémántként<br>Csábítva ragyogott,<br>Némán hívogatott,<br>Incselkedett a pillanat;<br>Amíg a feszültség elszakadt<br>A tehetetlenség súlya alatt.<br>A föld rengett, <br>Fagyosan remegett <br>A könyörület imája-<br>de nem segíthet.<br>Kíméletlen zúdult <br>A sebes lavina.<br><br>A fehér csend tömör,<br>Vastag leple alatt<br>A könyörület néma maradt.

Ugyan-ugyan, szállj magadba,<br>Csak kellékként vagy nyilvántartva;<br><br>Hasznos legyél a rendszernek<br>Addig amíg félre tesznek.<br><br>Addig amíg félre tesznek<br>Csupán munkát kell végezned.<br><br>Kellékként vagy nyilvántartva<br>Ugyan-ugyan szállj magadba.

Milyen nagy<br>Mély csönd ül most a tájon<br>Nem hallok mást,<br>Csak az üllőn a kalapácsom,<br>És olykor ahogy lüktetve<br>Áramlik a vér a fülembe.<br>Szökik a vérnyomásom,<br>Lopódzik az egekbe.<br>Egek ura-<br>...csak ne az egekbe...<br>Mennyek-be!<br>Üljek le!-<br>Ahogy a tájon<br>A csend tette.