Űz ez az élet, mint egy nagy nemes vadat.
<br>Vajon lesz-e jövőre vetés?
<br>Nem akarok tányérján lenni egy falat.
<br>Aratás is lesz, nemcsak vetés?
<br>
<br>Űz az élet, de bánom is én, jő már a szilveszter.
<br>Nemsokára új életünk lesz?
<br>Búcsúztatjuk óévet, ünnepeljük az újévet.
<br>Ragaszkodok őszinteséghez…
<br>
<br>Nincs már katonasága az országnak.
<br>Én berukkolok, majd... újévbe.
<br>Bízok, hogy kapok egy csajkát magamnak.
<br>Remélem, beérünk a révbe.
<br>
<br>Ha majd, éjfélt üt az óra, óév a végét járja.
<br>Lenyomok egy pezsgőt, életre.
<br>Nézem, mikor lesz már a ramazúri, énem várja.
<br>Lehet... vetemedek még egyre.
<br>
<br>Konstatálom, az idén én is öregedtem,
<br>Majd így jövőre többet mondok.
<br>Lassan múlóban van öregedő életem,
<br>Tényleg öregszem! Úgy borzongok…
<br>
<br>Majd éjfélkor lövök én pár petárdát.
<br>A maradékot visszaadom.
<br>Ember, ne lője el mind az öt ujját.
<br>Miért maradt meg, nem firtatom.
<br>
<br>Éjfélkor majd üt nekünk a gong óránk.
<br>Köszöntjük egymást, megölelve.
<br>Kinézek, látom havas a diófánk.
<br>Mulatságot ezzel növelve.
<br>
<br>Pezsgőt bontunk, izgulunk a jövőért,
<br>Kimegyünk a hóba szánkózni.
<br>Pont éjfélkor koccintunk a jövőnkért,
<br>Kívánjuk együtt: felzárkózni!
<br>
<br>Vecsés, 2013. december 17. – Kustra Ferenc József
<br>
Emberek a szilveszter egy nagy örömünnep, mulassunk!
<br>Együnk, igyunk, táncoljunk, újévbe végleg kiránduljunk!
<br>Így teszek, nincs apelláta, nem vagyok én ellenálló,
<br>Magammal szemben, jövő évben sem leszek szembeálló.
<br>
<br>Micsoda illatok szállingóznak a levegőbe?!
<br>Virsli illat érzik, engem is kínálnak belőle,
<br>Ami el is fogadok, mert szeretem mustárral,
<br>Ez bizony az mi jó, amit nem eszek félvállal…
<br>
<br>Majd ha éj idején felvillannak a petárda fények,
<br>Én sajna, nem leszek része szilveszteri őrjöngésnek.
<br>Fáradtságukból, eltelt évek most megálljt parancsolnak,
<br>Gondolatok rezignáltság mosolyában lubickolnak.
<br>
<br>Éjfélkor kortyolom a kis pohár pezsgőt és érzem, hogy élek.
<br>Jövőre is lobogni fog élet lángja, ellenállni vétek.
<br>Fogadkozunk vagy sem, élet nem áll, tovább folyik,
<br>De szilveszterkor örüljünk, most vannak a murik!
<br>
<br>Jövőre is találkozunk, folytatjuk életet… remélem.
<br>Én tudd, hogy az élettradíciót folyvást, hűen követem,
<br>Nyomás előre, jönnek szembe az újabb és újabb évek,
<br>Néha pihenni is kellene, de vajon vannak-e révek?
<br>
<br>Vecsés, 2013. december 13. – Kustra Ferenc József
<br>
Kegyetlen év volt, évszázad, évezred,
<br>Nekem nem, de neked tán’ volt sikered.
<br>Nincs több rívás, leszámolunk a múlttal,
<br>Új irányba megyünk az új utunkkal.
<br>
<br>Holnaptól más lesz, és új a nézetünk,
<br>A szerencséhez elküldjük követünk.
<br>Már nem kérjük, de parancsoljuk neki,
<br>Dolgozzon nekünk, veselkedjen neki.
<br>
<br>Vecsés, 1999. december 31. – Kustra Ferenc József
<br>
December van, eljött az év vége,
<br>E rossz évnek remélem, hogy vége.
<br>Jó lenne jövőre újat kezdeni,
<br>Végre minőségi életet élni.
<br>
<br>Budapest, 1997. december 14. - Kustra Ferenc József
<br>