Idő 
Értékelés 
Értékelés Megtréfált a sors,
<br>Életem túl sós.
<br>A sótartó feneketlen,
<br>Az életem élhetetlen.
<br>
<br>Lehet váltani,
<br>Só nélkül élni.
<br>Akkor mi lesz az étellel
<br>Vagy alkudjak az élettel?
<br>
<br>Vecsés, 1998. október 25. – Kustra Ferenc József
<br>
A saját életem…
<br>
<br>Élet durvul,
<br>Körülvesz
<br>Orvul!
<br>
<br>Megöregedtem, csak kínoz,
<br>Tarol az idő, brillíroz!
<br>Végtelen használás…
<br>Elmúlás.
<br>*
<br>
<br>Döntöttem,
<br>Dacolok halállal…
<br>Így emlékszem!
<br>
<br>Életem fogva tart,
<br>Mutatja agyart…
<br>Idő maradt,
<br>Közben haladt…
<br>*
<br>
<br>Életem, mint váltóláz,
<br> Csúnyán
<br>Lemagáz!
<br>
<br>Ő ráz, én izzadok,
<br>Mormogok,
<br>Tudattalanul hablatyolok,
<br>Betegen láz-álmodok.
<br>*
<br>
<br>Izzadtság kiveri hátam,
<br>Hólyagos a lábam.
<br>Fáradozok,
<br>Álmodozok…
<br>Bánkódok.
<br>
<br>Mormog az élet,
<br>Cunami kéret…
<br>*
<br>
<br>Nincs szabadulás,
<br>Életem… Feloldozás?
<br>
<br>Tavaszi fuvallat,
<br>Éltem is ez alatt!
<br>Kellemes?
<br>Félelmetes!
<br>Készségesen részletes!
<br>*
<br>
<br>Mogorva felhőim
<br>Csak állnak az égben,
<br>Létben.
<br>Fény ácsorog,
<br>Árnyéka mozog,
<br>Vicsorog,
<br>Morcosan acsarog.
<br>*
<br>
<br>Szólok,
<br>Csókok jó dolgok.
<br>Mocskos dobok…
<br>Homok nyomok,
<br>Lobogó lombok…
<br>
<br>Visszafordulok, elgondolkozok,
<br>Összeroppanok, becsavarodok.
<br>*
<br>
<br>Életbe beleborzongok,
<br>Életbe beletanulok,
<br> Életbe nem gondolok,
<br>Életbe belepusztulok.
<br>Életből kifarolok.
<br>
<br>Fúrok, túrok,
<br>Gyúrok, szúrok.
<br>
<br>Vecsés, 2019. március 18. – Kustra Ferenc József – íródott: septolet csokorban, önéletrajzi műként!
<br>
Csak egy porszem vagyok a nagy sivatagban.
<br>Fú a szél és gördülők át a dombon, lassan.
<br>Nincsen semmi lehetőségem megállni.
<br>A szélzúgásban nem tudok kiáltani.
<br>
<br>Nincs, akihez szóljak, itt minden egyforma
<br>És itt pillanatnyi az alak és forma.
<br>Dűnék jönnek, mennek, ahogy fúj a szél,
<br>Csak gürcölök, ahogy fúj a szél és nincs cél.
<br>
<br>Jó nagy tevelábak jönnek, rám taposnak,
<br>Nekik mindegy a homok, csak vándorolnak.
<br>A teve szőrébe ragadni nem tudok,
<br>Mert én csak dűnéről dűnére vonulok.
<br>
<br>Borzalmas érzés, egy szem homoknak lenni,
<br>Miközben a szél feladata elvinni
<br>És innen jó messze, más dűnébe épít,
<br>Ahol már nem jár teve, aki segít.
<br>
<br>Csak e kedves púposka volna reményem,
<br>De kellene, hogy fölismerje erényem.
<br>Bundájába lennék, nem lenne egyedül,
<br>Én meg az erdőben elhagynám hitlenül.
<br>
<br>Úgy hallottam ott már esik is az eső
<br>És nagy sárban én lehetnék az első
<br>Szem, alkotó rész a vályogtéglában
<br>És legalább alkatrész, szép nagy házban.
<br>
<br>Csak gördülők tovább a dűnén és semmi
<br>Kilátásom innen egyszer kikerülni.
<br>Csak fúj a szél, fúj, átfúj az ember lelkén.
<br>Homokszem! Embernek képzelem magam én?
<br>
<br>Budapest, 2000. július 27. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként!
<br>
Éji nesz slattyog a süket csendbe,
<br>Nem tudom mit, de dobol fülembe.
<br>Nem gyújtok gyertyát, nehogy zavarjam,
<br>Hallgatom… mért nincs nesz az avarban?
<br>
<br>Vecsés, 2012. augusztus 18. – Kustra Ferenc József
<br>
Mikor a lelkem útra kél,
<br>Elkíséri az esti szél.
<br>Mikor a lelkem jót remél,
<br>Halkacskán... zúg az esti szél.
<br>
<br>Szemem az alkonyat tűzébe réved,
<br>Oly szép, hogy az esti szél is eltéved.
<br>Lelkem azonosul a naplemente fénnyel,
<br>És szárnyal… szárnyal, a magasba zúgó széllel.
<br>
<br>Vecsés, 2012. május 11. - Kustra Ferenc József- Pályázatra készült, visszajelzés nem érkezett. Önéletrajzi írás.
<br>
