Ránk... fölcsillan a remény, de csak átkozott csaló! <br>Sajnos, nagy eredmény tőle, nem igen várható! <br>Itt van a valóságunkban jóformán minden nap, <br>Vasárnapi misén is erről prédikál a pap. <br> <br>(sedoka) <br>Miért csak ámít... <br>Bennünk él, felcsillan, de... <br>Olyan ritkán lesz való. <br> <br>Becsap bennünket, <br>Néha villódzik s tovább <br>Mi csak várjuk a csodát. <br>* <br> <br>A lelkünkben van vágy, van bússág, sok-sok elérhetetlenség, <br>Van hiány és szeretetlenség, ezek mind reménytelenség... <br> <br>Mindig nagyon fáj, <br>Ha nem teljesül vagyunk, <br>Reményvesztettek leszünk. <br> <br>Amikor a vágy <br>Gyötri testünk, a téboly <br>Kerget. Reményünk elvész. <br>* <br> <br>Megállás nélkül küzdünk, hogy a vágyunk-reményünk teljesüljön, <br>Előlünk semmilyen kedvező megoldás el ne meneküljön. <br> <br>Küzdünk szüntelen <br>Bármibe kapaszkodunk <br>Hogy teljesüljön vágyunk. <br> <br>Fel sosem adjuk, <br>Azért is, csak harcolunk <br>Ha csepp reményt még látunk. <br>* <br> <br>Így aztán az élet, az elérhetetlen reménységekben telik... <br>És ne hazudj magadnak, mert Te is így élsz... lelked, csak reménykedik. <br> <br>Elérhetetlen <br>Reményekben ringatva <br>Magunk, múlik életünk. <br> <br>Ábrándot űzve, <br>Talmi reménységekkel <br>Tengessük az életünk. <br> <br>Vecsés, 2010. július 29. – Szabadka, 2018. március 5. – Kustra Ferenc József– a verset én írtam, alá a sedoka –kat szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit. A sedoka (5-7-7, 5-7-7) csokor címe: ”Néha villódzik…” <br>

Másnak főttek a vad pörköltök… <br> <br>Nem voltam én, mindig csak hátsó sori hajtó… <br>Így aztán nálam, üres maradt a szakajtó. <br>Ott a vadászok mindig csak nagyvadra lőttek, <br>Vad pörköltök az üstben mindig nekik főttek. <br> <br>Nem voltam kapzsi, <br>Sem rámenős sohasem. <br>Mindig sorvégén álltam…. <br> <br>Távol állt tőlem: <br>Mohóság, haszonlesés. <br>Bankszámlám üres maradt… <br>* <br>Vadásznak ropog a puskája, de szegény vad fegyver nélkül jött a világra. <br>Nézem csak távolról a hajtást, a sok menekülő lényt, s nem gondolok másra: <br>Vadásznak ropog a puskája, de szegény vad fegyver nélkül jött a világra. <br>* <br> <br>Mindig ilyen peches voltam, soha nem tellett puskára… <br>Nem lehettem vadász, így nem akadhattam „vas” nyomára. <br>Pedig a sok nagyvadat én is láttam elégszer, <br>Így tülekedtem, hogy lehessek hajtó, még egyszer. <br> <br>Luxust, jólétet, <br>Csak távolból nézhetem. <br>Balszerencse vagy pech, ez? <br> <br>Szerencsém nem volt, <br>Ám pech volt útitársam. <br>Jóból nem sokat kaptam. <br>* <br>Mire vágyik az állat az erdőben, elgondolni is nehéz, kérdezd tőle... <br>Talán eljön egyszer a nyugalom a Földre, s emberhálát ér az ő bőre. <br>Mire vágyik az állat az erdőben, elgondolni is nehéz, kérdezd tőle... <br>* <br> <br>A nagyvadak az óta sem haltak ki, <br>Most is van még... lesz nagy vadász valaki… <br>Megöregedtem, engem már, hajtónak sehol sem vesznek be, <br>Odafönt is az lesz, hogy belépek a hajtói… seregbe. <br> <br>Így idősen már <br>Változni nem fog semmi. <br>Fenn sem fog másképp lenni. <br> <br>Más már nem leszek, <br>Földön s fenn az égben sem, <br>Örök sorzáró leszek... <br>* <br>Egyszer meghalok, tudom, fentről figyelem a vadak sorsát, a vadászokat, <br>Az örök vadász mezőkön kergetek majd, nyugodalmas, szépséges álmokat... <br>Egyszer meghalok, tudom, fentről figyelem a vadak sorsát, a vadászokat. <br> <br>Vecsés, 2016. október 27. – Szabadka, 2018. augusztus 13. – Mórahalom, 2018. augusztus 11. – Kustra Ferenc – a verset én írtam, a sedoka -t Jurisin Szőke Margit, a 3 soros-zárttükrös –k Farkas Tekla munkája. <br>

Az öregségi lét… <br> <br>Porzik a szakadt-rongy életem, <br>Felém nem járt az esővizem… <br>Óvatlanul és tántorogva erre settenkedik, <br>Fehér ruhája, meg a portól csak úgy koszolódik! <br> <br>(10 szavas) <br>Kietlen, rögös életem évek óta szomjazik, <br>Létesítője nem locsolta porladozik. <br>* <br> <br>Mostanra várom, őszi esőket <br>Ami megöntözi a kerteket… <br>De, vajon az én életem oly' poros kertje, <br>Valami áldó esőben most, részesül-e? <br> <br>(bokorrímes) <br>Őszi eső hull, csepereg, sárguló levelek peregnek, <br>Éltetőnedű az eső, száraz földbe vetett szemeknek. <br>Hull-e rám létesője...? Értelmet adhatna életemnek. <br>* <br> <br>Kertem már csak nagyon köszöni, elvan, <br>Virág már nincs is benne, hervadóan… <br>Hetven elmúltam most kéne még, jó nagy éltető eső...(?) <br>Mert a por is összeáll és lesz örökre megdermedő. <br> <br>(sedoka) <br>Létem esője, <br>Életemnek nedűje, <br>Gyógyír lenne lelkemnek. <br> <br>Rögös életem <br>Nedűje a léteső, <br>Híján végleg elporlad. <br> <br>Vecsés, 2018. szeptember 8. – Szabadka, 2018. október 15. – Kustra Ferenc József– A verset én írtam. A 10 szavas, a bokorrímes és a sedoka szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit munkája. <br>A vegyes címe: Hull-e rám létesője...? <br>

A tanka csokrot eredeti Baso féle stílusban írta meg a szerzőpáros… <br> <br>Alkony széria. <br>Mindennap van, de mind más… <br>Esték melegek. <br>Ezernyi szempár pislog, <br>Sárgás fénnyel hunyorog. <br> * <br>Árnyak még vannak, <br>Kontúrjuk, már életlen. <br>Sötét, feloldó. <br>Hold árnyékában ragyog, <br>Néha egy helyben topog. <br> * <br>Erdő sok fája, <br>Bíborszín kabátjában… <br>Szín, sűrűsödik. <br>De araszolva mozog, <br>Ég leple alatt csoszog. <br> * <br>Mielőtt lemegy <br>A nap, az ég elpirul. <br>Besötétülés. <br>Éj szekere elrobog, <br>A kifli Hold kuncorog. <br>* <br>Az est arcai <br>Mind sötétbe torkollnak. <br>Bíbor-fekete. <br>A csillag rá mosolyog, <br>Egy kék felhőn kuporog. <br> * <br>A csillagfény is <br>Világít, foltos homály. <br>Meleg is csökken. <br>Néma csendben csak szuszog, <br>Éhesen hasa korog. <br> <br>Vecsés, 2016. március 14. – Budapest, 2016. június 18. – Kustra Ferenc József - A haikukat én írtam, alá a verset, szerző-, és poétatársam Szedő Tibor. A versrész címe: „Csillagragyogás”. <br>

TANQ - csokorban <br> <br>Lubickolni oly jó! <br>Simogat a lágy vízfürdő. <br>Közös emlékképek. <br>Jár biz’ sok olyan horgászni, <br>Ki nem is szereti enni! <br>* <br>Friss lángos illata, <br>A vendéget csalogatja. <br>Turisták kedvence. <br>Friss csapat ül kerékpáron, <br>Eltűnnek a láthatáron. <br>* <br>Élménymedence hív, <br>Hullámai arcba csapnak. <br>Levesz a lábadról! <br>Szép dolog a búvárkodás, <br>Lent víz, maga a megnyugvás. <br>* <br>Kanyargós a csúszda, <br>Számos lépcső vezet hozzá. <br>Tériszony veszélye. <br>Jógatáborban sportolni. <br>Ott lehet jógivá válni. <br>* <br>Pálcikás, hűs jégkrém, <br>Melegtől folyó finomság. <br>Megfázott mandula. <br>Hetykén vibrál nap a vízen, <br>Csónak suhan messze innen. <br>* <br>Naptej égés ellen, <br>Menedék a hideg árnyék. <br>Sok folyadékpótlás. <br>Futni, életért, szépségért. <br>Legfőképpen, egészségért. <br> <br>Budapest-Vecsés. 2016. május 24. - Kustra Ferenc József – A HIAQ –kat, szerző és poéta társam Szedő Tibor írta, alá a verset én. Címe: „Sport kavalkád”. <br>