(Bokorrímes) <br>Minden éjjel, biztosan álmodok egy kicsit… <br>Paraszthajszálnyit, kiskanálnyit, tán' szemernyit… <br>Biz’ ha nem emlékszek, hogy vajon mit is álmodtam, <br>Panaszt is megfogalmazok, ártalmatlan búban. <br>* <br>(3 soros zárttükrös) <br>Ily’ esetben a könnyeimet lyukas vödörbe engedem, <br>Vissza aludnák, sorsom lesújtón mondja, hogy nem engedem… <br>Ily’ esetben a könnyeimet lyukas vödörbe engedem. <br> <br>Az álmatlan éjszakám olyan, mint… éjsötétben bekötik a szemem, <br>Igy aztán még azt sem tudhatom, hogy ki az, aki nézegethet engem. <br>Az álmatlan éjszakám olyan, mint… éjsötétben bekötik a szemem. <br>* <br>(Senrjon) <br>Szívem éjjel is dobog, <br>Ha álom nélkül kelek… dohog. <br>Kimaradt éjjel! <br>* <br>(Senrjú) <br>Jövő, még remény, <br>Homokóra már csak múlt! <br>Éji álmokat! <br>* <br>(HIQ) <br>Szárnyam nincs, <br>Lúdtollal írok! <br>Megmarad? <br> <br>Vecsés, 2024. július 3. -Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként! <br>

Büszkeség, félelem vagy akár a kétség! <br>Ne engedd, hogy eluraljon a semmiség. <br>Lehet, azt gondolod, hogy az életed egy gyenge fércmű, <br>De bízz, hogy nem, hanem majd lesz egyszer igazi, élethű… <br>Hosszú utamon bandukolok, futok, loholok, vagy csoszogok, <br>És lehet, hogy az életművem, amit megszállottan hajszolok? <br> <br>Örömmel fekszek le este, várom, hogy várjon a reggel, <br>Addig is éjjel, majd szépet álmodok a süket csenddel. <br>Lefekszem békésen és lehet, hogy ez az utolsó alkalom? <br>Így, ha ebbe belegondolok, akkor ez maga a fájdalom. <br>Ha majd megszűnik életem, a fontos létem, <br>Akkor fogod megérteni, hogy mit vesztettem. <br> <br>Lehet az neked szélsőséges vigasz, ha utcán, mint bolond úgy szaladsz? <br>Igen vagy nem? Szinte biztos, hogy halál elől, élted vesztébe rohansz… <br>Múltad útját bejártad, karjaidat széttártad, értelmed átkarol, <br>Ő van, vele az ősvényen bízz, hogy neked segíthet jobb jövőt rajzol. <br> <br>Az idő vasfoga, előbb-utóbb minden csontról majd a húst is lerágja, <br>Festék réteg alatt is dolgozik a világ jó pénzen edzett vasfoga… <br> <br>A szívem virul, dobog és bár az eszem nem gondtalan, <br>Még télen is van olyan fa erdőben, mely nem lombtalan… <br> <br>Vecsés, 2013. november 7. - Kustra Ferenc József <br>

Hoztam életemben, rossz döntéseket, <br>Sűrűn emlegettem, az Isteneket. <br>Rossz döntést helyrehozni, már nem lehet, <br>Rossz döntésből építek emeletet. <br> <br>Ember tervez, de: sorsában megírva, <br>Hogy mi lesz vele a továbbiakba. <br>Rossz döntést helyrehozni, már nem lehet, <br>Rossz döntésekből élem az életet. <br> <br>Vecsés, 2002. szeptember 10. -Kustra Ferenc József- önéletrajzi írás. <br>

Egy prózám története <br> <br>Ülök a dolgozó szobámba és elmerengek, <br>Mesélek magamnak, mint az óvónő egy indián regényt, <br>Kedves a történet, nagyon kedvelem ezt a sziú legényt. <br>De a mese véges, fázok és fel is derengek… <br> <br>Érzem, nekem is írnom kell szép történeteket, <br>Ezért a pennám végét a kalamárisba betentázom, <br>Aztán ahogy fút papírlapon, kialakul az írásom. <br>Boldogan elnézem, a kis ’helyre’ történetet. <br> <br>Vecsés, 2024. március 2. -Kustra Ferenc József – önéletrajzi írás. <br>

(Halmazrímes) <br>Ugyan már mondja meg valaki, éj miért visel éjjeli gyászruhát? <br>Sőt bizton állíthatom, hogy éjjel, sötétség teszi ki az álruhát… <br>Föltételezem, hogy éjben pödöri peckesre a huszár-bajuszát, <br>Meg azt is, hogy éjsötétben játssza ördögnek, a pokol-éj himnuszát. <br>Látnám sötétségben, de nem látom, takarja az eget, a volt vérvörös ég hamuját… <br>Meg gondolom, hogy éji izgalomban sajnálja meglátni... pirkadat nyíló kapuját. <br>* <br> <br>(anaforás, belső rímes, 3 soros-zárttükrös duó) <br>Vagy éj sötét-némasága fakad a vaksötétből, <br>Vagy fránya vaksötét fakad, az elnémult sötétből… <br>Vagy éj sötét-némasága fakad a vaksötétből. <br> <br>Néztem, de mit sem láttam, takarja az ormot és a völgy patakját, <br>Néztem, de nem láttam, hogy fedi be a közeli legelő sík alakját… <br>Néztem, de mit sem láttam, takarja az ormot és a völgy patakját. <br>* <br> <br>(Bokorrímes) <br>Engem most is érdekelne a táj disze, de már korai sötétben alszok, ízibe, <br>Igy aztán hogy éj gyászruhája fodros, loknis, régi abroncsos-e vagy netán mini -e, <br>Bizony nem érdekel, meg már korai mélyalvásban alszok, horkolok itt, most ízibe. <br> <br>(Bokorrímes, belsőrímes) <br>Éj nagyon szerethette… akije meghalt és csak gyászruhában élhet? <br>Érdekes a sok esti beöltözése, jó látszik, még nem kivénhedt. <br>Együttérző gyászomban estére korán fekszek, hogy vele együtt érezzek, <br>Együttérző gyászomban igyekszek horkolni… valamit kell, én is élvezzek… <br>*** <br> <br>(Pirong a hajnal…) <br>Reggel, ha majd a pirkadat kinyitja a szemét, sőt égi lángot is vet, <br>Ezt a reggelt nem mulasztanám, kelek, örülök és nem keresek érvet. <br>Körbe nézek és látom, hogy mindent kiválóan, jól látok, <br>Mindenfelé, minden tele van... sok szép néznivaló csápok… <br> <br>Vecsés, 2020. november 21. – Kustra Ferenc József – íródott: halmazrímesben, 3 soros-zárttükrösben, bokorrímesben és a pirongás versszakában! <br>