(Bokorrímes) <br>Mese nem volt, e napon megszülettél <br>Létednek értelme volt… közénk jöttél! <br>Megszülettél, hogy végre láthasd a saját világod, <br>Benne volt, hogy majd átélhesd a saját boldogságod… <br>* <br> <br>(HIQ trió) <br>Különös <br>És különleges! <br>Lét maga… <br> <br>Kik vagyunk <br>És mit akarnók? <br>Lét maga… <br> <br>Nem tudod <br>Mit rejt neked lét! <br>Lét maga… <br>* <br> <br>(senrjon trió) <br>Tizennyolc vagy, csak ennyi <br>Felnőtt lettél, anyukád tudja? <br>Nevelés vége… <br> <br>Anyukádnál bent laktál, <br>Mostanra felnőtt lettél… immár. <br>Nevelés vége… <br> <br>Múltad még nincs, gyermekkor… <br>Más vagy mint mások, de vajh’ milyen? <br>Nevelés vége… <br>* <br> <br>(Kínai versforma, „Vágyódás délre”: 16 szótag "Shiliuziling" 1 <br>7 3 5 rímképlet = aaxa) <br>Hely <br>Sem ismert, lét még kétely… <br>Megleled! <br>Létben, nincs zsindely… <br>* <br> <br>(LIMERIK) <br>Kérdés-válaszokat tán’ leled, <br>Szeresd Anyukád, ott van neked. <br>Míg éltek… szeretet! <br>És Isten emleget! <br>Most, anyukád családod neked. <br>* <br> <br>(3 soros zárttükrös duó) <br>Tapasztalásod, gyűjtsd egy életen át, fordítsd az a homokórát, <br>Ha nincs más ott van Anyukád... de forgasd rendesen a homokórát… <br>Tapasztalásod, gyűjtsd egy életen át, fordítsd az a homokórát. <br> <br>Válaszaid, vagy valahol-néhol megleled, <br>Rágd át magad rajta, mert azt bizony jólteszed… <br>Válaszaid, vagy valahol-néhol megleled. <br>* <br>(leoninus) <br>Figyeld, hogy ne állj szemben világ hívságával, de élj Te a saját kívánsággal. <br>Nagyjából más vagy mint mások, közelben… harci árkok… jót nem kötik össze pántok! <br>Ha találkozol, ki hasonló teveled, kezdeményezd, mert barát bizony kell neked. <br>Figyelj arra, hogy ne hagyd magadat becsapni, mert pocsolyavízben víziszony úszni! <br>* <br> <br>(Tíz szavas) <br>Ha sikeresen megtalálod világban a helyed, <br>Akkor neked szép életed… <br>* <br> <br>(Bokorrímes duó) <br>Izácska tizennyolcéves, ó, már nagy-kis csillagvirág <br>Az én Istenem éltesen, legyen neked gyertyavilág… <br>Kérlek, majd érezd léted örömét, benne szeretetet, <br>Az együttműködést is mutass másnak… ez is szereted. <br> <br>Már felnőtt lettél, próbálj meg ehhez alkalmazkodni, <br>Légy és maradj erős, még bajban sem jó létbe rogyni… <br> <br>Vecsés, 2024. augusztus 1.- Kustra Ferenc József – versem íródott: Ghica Izabella Iasmina (2024. augusztus 3. -i) 18. születésnapjára… mert vége a boldog gyermekkorának… Vajh’ majd mi lesz? <br>

Izuska felnőtt lett… Te aradi kisleány! <br> <br>Megjött mai nap is, <br>Új születésnapra akadt. <br>Veled megélni jó! <br> <br>Teljenek a napjaid békésen, boldog-vidáman, <br>Éld meg őket, nagy szeretetben, meg-tán’ nagyon vártan. <br>Ha véletlenül úgy érzed, egyedül vagy, nincs már senki veled, <br>Gondold végig… itt a családod, poétás barátok, mind neked. <br> <br>Kívánom neked, tartson meg sokáig az ég! <br>Születésnapodon mi jobbat mondhatnék még? <br>Isten éltessen, óvjon az őrangyalod még! <br> <br>Ne feledjük az sem, hogy élted megváltozik, léted felnőtté válik! <br>Meg kell jegyeznem, messze lakunk egymástól, meg a fűtől és a fától. <br>De poétatársként itt vagyok veled és ha adja sors, fényezem a lelked. <br> <br>Egy szó, mint száz = Isten bőséggel éltesen, <br>Élted legyen hosszú, mondjuk bőségesen! <br>Legyél életedben sikeres, megelégedett, <br>Életben edzett, meg kedved nehogy legyen szegett! <br>Ha te is hetvenhat leszel, kérlek emlékezz rám... <br>Nehogy elvegye kedved, a biz' akkori évszám! <br> <br>Még egyszer kívánom, hogy <br>Élted rendben és hosszan folyjon… <br>Istenem éltesd! <br> <br> [Isten éltese még kedves édesanyádat is, ki egyedül felnevelt <br>Belőled nagy-lányt, felnőttet nevelt, pedig tudom sok, vad körülmény perzselt…] <br> <br>Vecsés, 2024. július 29. – Kustra Ferenc József – írtam: alloiostrofikus versformában, Ghica Izabella Iasmina -poéta-, és szerzőtársam- felnőtté válása {2024. augusztus 3.}, valamint éltetése emlékére! <br>

A Radetskiy induló egy röhej<br>amint a monarchia bomladozik<br>Ferenc József túl öreg<br>És bosszús népe civakodik.<br><br>Rudolf herceg halála után<br>A számtalan nép mit is kíván?<br>Kitör a háború, akár a himlő,<br>és gyors hatása rémítő.<br><br>A harcosok pusztulnak,<br>és milliók kik búsulnak.<br>Végül a kibékülés ideje<br>mely az influenza kezdete.<br><br>A vazallus államok lázadnak.<br>Osztrák uralmat nem akarnak.<br>A magyar szabadságot kíván,<br>a többi igyekezik nyomán.<br><br>Bécs felett befeketedik az ég.<br>Az egykori birodalom leég.<br>Egy kürtös takarodót játszik.<br>Talán már új kor csírázik?

Korán kelek. Az áram ki van kapcsolva,<br>de hat órára kezd derengeni.<br>A közelmúlti telihold sugarai<br>besütik fényüket a szobába.<br>A lábam köré tekerek egy takarót,<br>hogy távol tartsa a hideget.<br><br>Aztán a sötétbe merengek<br>a könyvespolc sziluettjére, mely<br>úgy néz ki, mint egy hosszúkás kolosszus.<br>Ez egy fekete ajtó, amely egy olyan világba nyílik,<br>mely telve van fantáziákkal és ötletekkel.<br><br>Még a feleségem bekeretezett fotója is,<br>mely fiatal korában készült, életre kel.<br>Szalmakalapot visel, és szeme a távolba mered.<br>Elegáns ívű az orra, és a szája körül mosoly csírázik,<br>még a sötétben is látom, mert már<br>napos fényben számtalanul láttam.<br><br>Hét óra, fél nyolc, nyolc.<br>Olyan vagyok, mint egy vak,<br>aki fokozatosan visszanyeri látását.<br><br>Kiveszem a kis gáztűzhelyet<br>a folyosói szekrényből,<br>és forralok vizet egy csésze teához.<br>Felmelegíti a bensőmet, és hálás vagyok<br>az élet kisebb áldásaiért.<br><br>Az első napsugarak behatolnak<br>a szobába, és alig várom,<br>hogy a napi kreatív munkában elmerüljek.

Foglyod vagyok, gyávád, Danuta! <br>Tudnál nekem valamit? Muta’. <br>Tűrőm, erőszakod, <br>Tűröm lélekharcod. <br>Én, a foglyod, gyáván akarna… <br> <br>Nálam rég’ győzött a szerelmed, <br>Keresem, hogy szép-e a lelked. <br>Béke kéne veled, <br>Itt vagyok én… veled. <br>De, sajna, amazonos… lelked. <br> <br>Foglyod vagyok gyáván, Danuta. <br>Kapcsolatunk a lélek harca… <br>Békélj már meg velem, <br>Vágy! Rád, egyetlenem. <br>Nem boldogság: lélekharc-huza’! <br> <br>Vecsés, 2021. szeptember, 26. – Kustra Ferenc József – íródott romantikus LIMERIK csokorban. <br>