De jó lenne újra gyermeknek lenni,
homokozóban pajtásokkal játszani.
Fogócskázni a parkban, fűben hemperegni,
virágokat szedni és a hajamba tűzni.

Mezítláb sárban dagonyázni,
illatos virágból koszorút fonni.
Bokrétába szednék sok-sok fajtát,
csokrot csinálnék belőle haza vinném hozzá.

Édesanyámnak adnám, ki repülne felém,
meg puszilnám édes arcát érezném ölelését.
Felkapna karjába mint édes gyermekét,
magához szorítana érezném érintését.

Újból gyermek lennék nyakába ugranék,
kicsi karjaimmal csimpaszkodnék belé.
Ölelő karjaiban szeretnék most lenni,
simogatását hajamon, arcomon érezni.

Az igazi szerelem átitatja lelkedet,
beléd hatol, s rabul ejti szívedet.
Rabul ejti szíved másik felét,
s várod kedvesed, izzó szerelmét.

Szíved kinyílik, mint a rózsa,
az lesz lelked mélyén őrzött kulcsa.
Kulcs a szívedhez mi beléd hatol,
a szerelem lelkeden áthatol.

Az igaz szerelem, mint a nyíló rózsa,
ki nyitja szirmait, s az illatot ontja.
Ki ontja magából finom illatát,
epekedve várod szíved választottját.

Várod szerelmét, s két átölelő karját,
csillogó ajkait, s mézédes csókját.
Ajkadon érzed csókja édes ízét,
magadhoz öleled lángoló szívét.

Szíved zakatol, mint a gyorsvonat,
a szerelemtől szaporán veri pulzusodat.
A pulzust az igaz szerelem hevíti,
tested elernyed, s lábadat legyengíti.

Test a testben egymásba olvad,
a lelkek szerelem után vágyakoznak.
Átadják egymásnak érzéseiket,
s szereznek egymásnak örömteli perceket.

Csók, csók, csók, forró, édes csók, égeti ajkam,
szerelmes szívemben, szíved dobban.
Jöjj, gyere jöjj forró ez a vágy, ölelj át,
szenvedéllyel ég szívünkben a láng.

Nézd csak nézd felettünk az ég,
csillagba borult ó a magas ég.
Legyen határ a csillagos ég,
szerelmes forró nyári szép estén.

Csók, csók csók, forró, édes csók, égeti ajkam, szerelmes pillantásod rögtön elragad.
Gyere bújj hozzám ölelj, ölelj át,
vedd le gyorsan, dobd le a ruhád.

Pezseg a vérem, szívem muzsikál,
szenvedélytől tüzes, forró, vad románc.
Édes csókod hevesen tüzes,
egyre jobban zakatol a szívem.

Akarlak, oly nagyon még, még, még,
füledbe suttogni akarom belőled sosem elég.
Te vagy te vagy az életem,
szívemnek mindene szerelme.

Határ legyen a csillagos ég,
szerelmünktől zengjen az ég.
Jöjj, gyere, jöjj forró ez a vágy, gyere ölelj át,
szenvedéllyel ég szívünkben a láng.

Gyere bújj hozzám, hadd csókoljam a szád, szerelemtől fűtött nyári éjszakán.
Szeretlek, szerelemből szeretlek,
akarom örökre így legyen.

Ennyit kérek én, szívem érted ég,
szívem kulcsa a te szívedé.
Szerelmes sóhajok szállnak az égben,
érted dobban szívem, csakis érted eped.

Csók, csók, csók, forró édes csók égeti ajkam,
szerelmes szívemben, szíved dobban.
Jöjj, gyere jöjj forró ez a vágy, ölelj át,
szenvedéllyel ég szívünkben a láng.

(Senrjon duó)
Este korán feküdtem,
Hajnalban, meg már elcsászkáltunk.
Micsoda álom…
*
Erőltetett menetben
Gyűrtük le ketten… ligeteket.
Micsoda álom!
**
(Leoninus)
Bagoly át volt fázva, szárnya kinyílta…, elrepült, éhséggel áldva.
Nem volt ugyan olyan kemény tél..., de az éhség is a holnaptól fél.
Bagoly amúgy meg jól repül, suhan…, sebesség szeretet kibuggyan.
**
(HIAQ duó – félhaiku lánc formátumban)
Valami furcsa volt,
Beledalolt mi…, fülembe.
Gyanú belém ücsült…
*
Valami furcsa volt,
Hallottam! (Erdőben vekker?)
Gyanúm erősödött!
**
(HAIfo duó – félhaiku lánc formátumban)
Kezdhetjük keresni?
Gyanú nagyon uralt.
Megálltam, ez vekker lehet!
*
Kezdhetjük keresni?
Veszetten csengetől…
Tisztás mely’ sarkában lehet?
**
(Leoninus)
Mérgesen ébredtem, mert este redőnyt le nem engedtem.
Mostan, hajnalban szemembe süt nap, tán’ még alszik a pap!
Elgondolkoztam, ha már igy esett, hogy a nap felkeltett!
Rájöttem közben, itt zörög a vekker..., tele van cekker.
Bagjunk’ hazaért-e? Elindult-e? Reggelije lesz-e?

(Bapeva)
Álom,
Hajnalban
Császkálgatunk.
Bagoly huhogott,
Vekker csenget amott.
Redőnyöm fenn felejtve,
Pap még alszik, én mérgesen,
Cekker zörög, titkokat rejtve,
Éhség űzi haza baglyunk szárnyát,
Nap süt szemembe, s ébredek mérgesen.

Vecsés, 2022. január 3. – Siófok, 2025. szeptember 2. Kustra Ferenc József – írtam alloiostrofikus versformában. A bapeva, Gránicz Éva szerző-, és poétatársam munkája.

Hétköznapi pszichológia egy mese-diktátorról…

(Mottó: kire mit rótt a sors, azt kell élnie!)
Messzi födőn vona egy meseország, „Umbuldalak” no, meg van egy
Köcsögfákat faragó diktátora, kinek legnagyobb erény gúnyolódása,
Meg a saját és már réges-rég elterjesztett gyűlölete, eme ama...
Hite áthatja országát s meseországát nem tanítja ki, mint egy...

Sajtóban olvastam, amit hozzánk becsempésztek
a 'lelkem' lelkét, eszét... má átfűszereztek,
De lesz ez még rosszabb is.

Megírta a sajtó, hogy e nemes úr szépreményűen önző, nihilizmusa
„Umbuldalak” dicsőségére terjed, a lelkét meg belől rozsda marja.
Az újságot egy váróteremben találtam és lőn valaki ott megfelejtette,
Én meg igy megtudtam, egy más irányból származtatott el... onnét ide.
Megírták, hogy a dikti' szépen beszél, de oly' fals! Nesze: „Umbuldalak”!

A diktátor legfontosabb teendője volt, van és lesz
A népével meg csimnáltatni… spájzát fölmosni, ha kellsz'.

Még a saját alabárdosait, saját sündisznő vadászait
Is gyűlölve üldözni, kezdené még... zsebüket kiűrit!

Jujuj, de jó, hogy nem a mi főnökünk, remélem ily rongy sose lesz nekünk
Hogy ha mán igy alakul, akkor ebből varrj gatyára gombot, van még nekünk...

Felemlítették az újságok, hogy őkelme ottan nem szereti a télapót,
Meg nem szereti az éjszakai háztetőt, a kandúros... kan macska harcot.
Me' állítólag ön imádó, de sorokból kiderült, „Umbuldalak” haza
Má' csak az övé, me' amit birtokba vett, az mié' mindenki... haza!

Nos, a nagy hegy tövében az élőkre, ezt osztotta a sors
A kocsmákba mán' dívik a mások leköpése, az államrende bors,
Azoknak, akik még telejesen részegek, vagy már józanodnak,
Majd össze ugranak és az ingyen piáér', majd jól összeakaszkodnak...

„Umbuldalak” -i sajtóban ilyenek nincsenek ám, mert lepofzná' "férfianyám",

Vecsés, 2026. május 15.- Kustra Ferenc József