(3 soros-zárttükrös)
Kevés a véleményem, mint rabszolga hite,
Kevés hiányzik, vagyok én rabszolga! Ki Te?
Kevés a véleményem, mint rabszolga hite,

Balsorsom követ, mint egy sánta versenyagár,
Balsorsom üldöz, mint egy győztes viharmadár...
Balsorsom követ, mint egy sánta versenyagár,

Napom úgy kezdődik, mint a hulló levél léte,
Napon úgy végződik, mint az avarlevél léte…
Napom úgy kezdődik, mint a hulló levél léte,
*

(Senrjú)
Mit tehetek a
Sorsom ellen? Nem vélem…
Sors törhetetlen.

Vecsés, 2019. augusztus 21. – Kustra Ferenc – a 3 soros-zárttükrös -ök anaforában íródtak, a harmadik: belső rímes is!

A fény előtt nagy, sötét árnyak lebegnek,
Úgy tűnik, el akarják állni utamat.
Tovább úszom, küszködve küzdőm magamat,
Előre, közben a semmibe lebegek.

Próbálok belekapaszkodni a fénybe,
De kimerültségem nő, már nem is érzek
Semmit, nem érzékelem azt sem, hogy vérzek.
Már semmi nem számít… csak haladnék végre.

Budapest, 2000. július 4. - Kustra Ferenc József

Hétköznapi pszichológia…

(3 soros-zárttükrös)
A múltunk állandóan jelen van velünk a jelenünkben,
Így aztán állandó beavatkozó bármely helyzetünkben…
A múltunk állandóan jelen van velünk a jelenünkben.
*
(leoninus)
Lehet, hogy mindent lehetne látni, de foncsora vakult, így sok emlék fakult.
A múlt jól ránk olvassa a múltat, s ha olyat teszünk, lehet, hogy haragot tart…
Finoman szólva, múlt már nem olyan szalonképes és bíz’ mint tükör sem fényes.
*
(senrjon trió)
A múlt a jobb emléket,
Szinte mindet csak ellopkodta…
És ő reklamál!

Azt is tudjuk annyian…
A foncsorhibás tükör hazug.
És ő reklamál!

Fénye már nagyon kopott,
Tükre görbe… meg árnyékot ad!
És ő reklamál!
*
(anaforás, 3 soros-zárttükrös, négyszeres belsőrímes és önrímes.)
És ez nem politika, ez az emberi valóság… mind és ma.
Ez nem az a politika, de ember valósága… mind és ma…
És ez nem politika, ez az emberi valóság… mind és ma.

Vecsés, 2017. november 25. –Kustra Ferenc József- íródott: alloiostofikus versformában.

(Senrjú)
Micsoda csendben,
Törekszik utánad… vágy.
Itt lemondás nincs.
*
(Grádics)
Van itt nagy remény,
Szívember utánad vágyódok,
Sok napot meg, végig kínlódok!
Ez a szerelmes várakozás olyan kemény,
De bizonyítom ezzel, vagyok kemény legény.
*
(Limerik)
Életemben, rád vágyakozok,
Mert Te vagy az egy… kit imádok.
Ha itt lennél velem,
Boldog lenne lelkem…
Remélem jössz, meddig… csak várok?
*
(Septolet)
Gondolatok…
Magányomban gyalogolok,
Elhervadok.

Hiába a szerelmem,
Nem vagy velem,
Egyetlenem.
Vágylak, ezt kesergem.
*
(Anaforás, 10 szavas duó)
Szívből mondom, olyan jó lenne,
Ha kezed volna már kezembe…

Szívből kívánom, légy a közelembe,
Távolságod belekerült már az elegembe…
*
(10 szavas)
Majd, ha ruhátlanul ölelhetlek, lehet valószerűtlen,
Most úgy tűnik; lehetetlen?

(Haiku)
Természetváltás
Is megkapja magáét.
Ami jár, az jár!
*
(Sedoka)
Csak én egyedül
Élek, mint a pech szobra!
Esdés, nem hallgattatik!

Vad reményeim
Becsaptak, nem teljesült.
Küzdjek? Lesz ez még jobb is?

Vecsés, 2019. október 29. – Kustra Ferenc József– íródott a szerelemről; Alloiostofikus versszerkezetben.

Magamra hagytál Szimonettám!
Bizony, Te elhagytál… régen ám.
Hazudtad, hogy szeretsz?
Nem mondtad, hogy etetsz…
Én meg szerettelek… ó, babám!

Lassan belé tűnsz a múltunkba,
Beleveszel, nem sok harcunkba.
Már most sem emlékszem…
Mennyi volt, emlékem.
Én szeretettelek… ó babám.

Sors, nem akart együtt, Szimókám!
Lehet… nem passzoltunk Szimókám?
Még van kevés emlék,
Ezek már tört mesék…
Még egy kissé, talán szeretlek…

Vecsés, 2021. március 3. -Kustra Ferenc József- íródott: romantikus LIMERIK csokorban.