A lét hullámvasútja mikor ránt vészféket?

(leoninus)
Eddigi éltem, már jó hosszú volt, de nem létem ki avarnokolt…
Ami eddig volt, az a régmúlt, még a vége, mikor lesz kifakult?
Ki az ki ismeri a jövőt, bár többel is találkoztam én lökött…
Fontos-e, hogy az ember ezt jól megfigyelje? Hogy mikor lesz elege?

(HIQ duó)
Álom bíz’
A hosszú élet…
Mivé lesz?

Öregen
hosszú életet?
Mivé lesz?

(Apeva)
A
létem
Ketyereg…
Hosszú volt már,
Vég… úgyis eljő!

(Senrjú)
Sors furkálódik?
Mintha köze lehetne…
Ismeretlen vár?

Vecsés, 2026. július 19. Kustra Ferenc József

Ui. az olvasóknak:
Éber bennem a gondolatom, várni, míg élettavam sors: „én kiszárítom”!
Csak hullámvasút kerék ne legyen pont épp velem defektes, mert az végzetes…
Az biztos: nőmet látva, arcom lesz mosolyos, ha látom és nem válogatós…
Asszonyom bizony maga tetszik nékem; jó, ha látlak, még élnénk, mert imádlak…
Ó, honfiság, szerelem, asszonyom, Ti lelkemben vagytok… kellene maradnom!

Nőm! Emlékszel még… szép volt múltunk, tavunkban lubickoltunk…
Nőm emlékszel még? Minden szép volt a tóban… emlékszel még?

Kustra Ferenc József

Jó lenne végre, kedvesem…

Te drága, szívem-szottya, Zsuzsó!
Tudod, hogy lelkemnek így nem jó?
Lám… Te csak fütyülsz rám,
Hogy pátyolgass, várnám…
Ez így, semmi állapot Zsuzsó!

Elvinnélek egy cukrászdába,
Belekóstolnánk, több tortába…
Térdünk összeérne,
Lelkünk ezt még kérne…
Kóstolhatnánk, kapucsínóba…

Meg korzózhatnánk kézen fogva,
Biz’ megtehetnénk mutatóba!
Hívnék én egy konflist,
Így csökkenne a list’.
Mikor már? Szívem-szottya, Zsuzsó!

Vecsés, 2020. október 18. – Kustra Ferenc József – szerelemről: LIMERIK csokorban.

Mai divat: ajtóban kulcs, bezárkózás,
Le is fekszünk, alvás előtt lámpaoltás…
Olvasni kell egy kicsit, máshoz nincs kedvünk,
Holnap is tétlenkedünk, fittnek kell lennünk!

Szerelmes pároknak van ideje csókolózni,
Unalomtól, ebbe nem fognak belefulladni.
Mindenki csak menne ki az erdőbe, mezőre,
De reménytelen remény regnál, ő, mint az őre!

A hajnali fények az óraállítástól függnek,
Benső mutatóink meg magukról tovább lendülnek.

De jó is lenne, ha már úgy lehetne élni,
Hogy a napba nyitott szemmel lehet benézni,
De hát, a reménytelen remény nem engedi.

A féltékenység, az indokolatlan szenvedés,
Sokszor úgy valamennyi van, máskor meg nem kevés.
A néha előjött szeretet, boldogság… kevés.

Reménytelen remény, biztat, hogy nagyon öleljelek,
Szélben zúgó szomorúfűzként, karomban vegyelek.

A Nap tüze helyett a tiédben kéne hamuvá égni,
Ebben nemesülve, egymást ölelve egybesegíteni.
Reménytelen remény engedné szívemet is enyhíteni?

Vecsés, 2020. április 15. – Kustra Ferenc József

A kávéháznak ablakába ülök belül,
Kortyolgatom a finom kávémat egyedül…
A kávéháznak ablakába ülök belül.

Ahogy nézek kifele, egyedül, kedvetlenül,
Hevesebben kortyolom kávémat, kelletlenül…
Ahogy nézek kifele, egyedül, kedvetlenül.

Bentről nézem, milyen rideg eme téli este,
Otthon meg a gázláng csak pislákol, összeesne…
Bentről nézem, milyen rideg eme téli este.

Míg jöttem hazafele, embereket megfigyeltem,
Jőve-menve csak sétálgattak, én meg elviseltem…
Míg jöttem hazafele, embereket megfigyeltem.

Láttam egy fiatal párt, kik szerelmesen csevegtek,
Közben csak úgy suhantak és egymásba belevesztek…
Láttam egy fiatal párt, kik szerelmesen csevegtek.

Láttam még egy ifjút, ki lépdelt és kis barna lányka az oldalán,
Az ifjú tűzzel beszélt, a lány csendben somolygott a bal oldalán…
Láttam még egy ifjút, ki lépdelt és kis barna lányka az oldalán.

Mielőtt hazaindultam, valami árnyék takarta el lelkemet,
Szívem csöndes búba, vágyba, zoktalan, biztos ez fedi a lelkemet…
Mielőtt hazaindultam, valami árnyék takarta el lelkemet.

Kinéztem még egyszer az utcára, a sétálók hadára
És láttam két szöszit, ettől 'fájó' szívemnek nőtt a vágya…
Kinéztem még egyszer az utcára, a sétálók hadára

Mai napom is eredménytelen volt, megint legyőzött... undok magány,
Megittam a kávémat, finom volt, de ma is uraskodott a magány…
Mai napom is eredménytelen volt, megint legyőzött... undok magány.


Vecsés, 2023. október 26. – Kustra Ferenc József – íródott: ’Semlyéni Aladár’ (?-?) azonos c. verse átirataként… 3 soros-zártükrös csokorban. {A saját kifejlesztésem. Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben és akkor meglesz a versszak 2 elvisége.}

(anaforás-bokorrímes, 6-szoros belsőrímes.)
Bele is vágok! A csendem hangosan üvöltő,
Bele is vágok! Az én csendem, nem szívdöglesztő!
Bele is vágok! Az én csendem nem is szerető!
*
(HIAQ trió)
Utazások nyomán
Köröttem ritkul levegő.
Én csak -úgy- vágyok rád.

Ha nem vagyok otthon
Erős hiányérzetem van…
Én csak -úgy- vágyok rád.

Munkából rohanok
Hazafelé, már tehozzád!
Én csak -úgy- vágyok rád.
*
(anaforás-bokorrímes, kétszeres belsőrímes, önrímes…)
Csendben vagyok a munkában, csak rád gondolok.
Csendben vagyok utazásban, csak rád gondolok.
Csendben vagyok én időközben, csak rád gondolok.
Csendben vagyok mindig napközben, csak rád gondolok.
*
(Senrjú trió)
Madár magányos,
Halott párját siratja.
Követi… lassan.

Madár magányos,
Többé már nem énekel…
Követi lassan.

Madár magányos,
Csend rajta már nem segít.
Követi lassan…

Vecsés, 2023. május 19. – Kustra Ferenc József