Délen, közel a parthoz, a tenger citrom zöld,<br>és a lemenő nap olyan mint egy korong érett görögdinnye.<br>A ciprusok otthona a dombok zöld lejtőjén található<br>amint a füves talaj emelkedik a strand mögött.<br>A sötét sziklák saját tartósságuknak tanúi.<br><br>Elmúlt időkben ókori hajók az öbölben lehorgonyoztak,<br>a nehéz vas horgokat lesűllyestették a zöld mélységbe,<br>és a hajó legénysége, szomjasan és a tengertől strapásan,<br>partra szált és vizet és vörös bort követelt.<br>Idegen földről hozott rakományukat aranyra cserélték.<br>Részegen és telt hassal elégítették ki testi vágyaikat<br>hajlandó vagy kényszerített némberekkel,<br>míg végül is visszatértek a hajóra,<br>hogy azt a mélyebb vágyakozást kielégítsék<br>melyet csak úgy tudták csillapítani ha az összes<br>vitorlát felvonva a hullámokon hajóztak.<br><br>És ma is, mint elmúlt időkben,<br>a tenger citrom zöld a part közelében, és<br>a lemenő nap egy korong érett görögdinnye.<br>A ciprusok még ma is az emelkedő<br>dombok zöld lejtőjén otthonodnak,<br>és a sziklák, mint mindig, sötét<br>tanúi a saját tartósságuknak.

József Attila vagyok,<br>A szentségit, majd meg fagyok.<br>Három napja nem eszek,<br>de leszámolok veletek,<br><br>mert nem illik kocsikázni,<br>s csóró árán rongyot rázni.<br>Ezért verek írógépet,<br>s bámulom a Lenin képet.<br><br>Könnyű Ady módon írni,<br>jó gubáért jókat sírni,<br>Pulcsiba búj hogyha fázik,<br>bérkocsit hív hogyha ázik.<br><br>Csak az az igazságos bér,<br>ha megvan a napi kenyér,<br>de nagyon nagy akadály<br>az üres gyomor, éhes száj.<br><br>Fáj is nekem szívem tája<br>míg másnak jut libamájra.<br>Hát verem csak az írógépet,<br>s hizlalom a Szabad Népet.

Ma este is egyedül vagyok.<br>Fejem felett néma csillagok.<br>Szánkázva felszántják az eget.<br>Eszembe jut, ki már nem szeret.<br><br>Felpillantok a tágas égre.<br>Nem vágyom most magányos éjre.<br>Elcserélném a csillagos eget.<br>Mosolyáért, ki már nem szeret.

Ha én egyszer<br>nagy nyúl leszek.<br>Minden reggel<br>répát eszek.<br><br>Mögöttem lesz<br>iskolák sora.<br>Nem leszek éhes<br>én már soha.<br><br>Az erdőben csak<br>az sikeres.<br>Ki mindíg<br>sok pénzt keres.<br><br>Leszek én majd<br>állat prókátor.<br>Elveszem a kicsalt<br>sajtot a rókától.

Rohan a kis csiga,<br>messze van otthona.<br>Hogyha nem rohanna,<br>nem érne oda soha.<br><br>Megcsúszott egy kövön.<br>Csigánk ekkor rájön,<br>hogyha lenne lába,<br>akkor nem csúszkálna.<br><br>Háza alá lenéz.<br>Lábak nélkül nehéz<br>rohanni a réten.<br>Hát, lassan megyek kérem szépen.