Idő 
Értékelés 
Értékelés Repülnek a varjak a hideg légben,
<br>Jól kirajzolódnak az ég, kékjében.
<br>Sokan vannak, szinte fekete felhő…
<br>Az ég-kékje… csak néha, de előjő.
<br>
<br>Nagytestű madarak és sokan vannak,
<br>Határban keresik a barázdákat.
<br>Ők is a hideg elől vándorolnak
<br>És küzdenek, így tán éhen nem halnak.
<br>
<br>Vecsés, 1998. december 22. – Kustra Ferenc József
<br>
Cseresznyevirág
<br>A csend ékesszólása.
<br>Szamuráj Bushi.
<br>
<br>Vecsés, 2015. március 25. – Kustra Ferenc József – írtam: a Füvészkert pályázatra – Japánról. Íródott eredeti Basho féle stílusban.
<br>
Az éj sötétjében kuvikok röpködnek,
<br>A fejfák felett meg szellemek lebegnek.
<br>Nem látunk, csak tapogatódzunk sötétben
<br>Bízzunk, hogy szebb jövőt látunk meg reggelben.
<br>
<br>Az éj vaksötét, gyertyafény elvész benne,
<br>Bár állítólag sötétnek is van lelke.
<br>Az éj sötét, átláthatatlan és hosszú
<br>Látszólag véget nem érő, oly' mint bosszú.
<br>
<br>Ködben úszik a hajnal, pirkadat sejlik.
<br>Bár tudnám, ha felkel a nap, majd mi látszik?
<br>Szemembe tűnik tarolt vidék, mint kóró
<br>Vagy szépre bámulok majd, mint álmodozó?
<br>
<br>Vecsés, 2000. március 10. – Kustra Ferenc József
<br>
Jókra világítottál rá, ezek, hogy tudd, bennem is megvoltak.
<br>Tollam, te sercintgető, markomban foglak, ügyes vagy, "megfoglak"
<br>Poéta társnak, így tudunk szépeket írni, az olvasóknak.
<br>*
<br>Sorok, szépre írtak,
<br>Sugárzó mondanivaló.
<br>Szárnyaló gondolat.
<br>*
<br>Amikor az én tollam sercegett a papíron,
<br>Hangja recsegve sikított, nem volt az bariton!
<br>De a lenyomata! Az örökre maradt betűk és szavak!
<br>Pazarul pergamenre karcolta szavakat, mik nem vadak.
<br>*
<br>Fogyjon el a tenta,
<br>Ürüljön ki kalamáris.
<br>Papír, betűhalmaz.
<br>*
<br>Az utókor, majd vajh' fogja-e olvasni a sorainkat...?
<br>Ezt már nem tudjuk meg... és tán' kezelik-e, mint nyomainkat...?
<br>
<br>Vecsés. 2014. november 28. – Kustra Ferenc József – íródott: Versben és HIAQ –ban…
<br>
Őzekről nyáron
<br>
<br>Az őzek, könnyű
<br>Léptekkel elbóklásznak.
<br>Fák közt hűsölnek.
<br>*
<br>Takaró minek?
<br>Erdei fa is szenved.
<br>Őzek, mind hanyatt.
<br>*
<br>Lombkoronák közt,
<br>Napsugár játszik széllel.
<br>Őzek, fa alatt!
<br>*
<br>Erdei réten,
<br>Őzcsapat csak pihenget.
<br>Magányos tisztás.
<br>*
<br>Zengő-bongó az
<br>Erdei tisztás szava.
<br>Őzek lagzija.
<br>*
<br>Andalgó őzbak
<br>A szomorúság szobra.
<br>Kiöregedett!
<br>*
<br>Réti virágok
<br>Közt, őzikék futkosnak.
<br>Az új nemzedék.
<br>*
<br>Ezer illatát
<br>Szórja, zöld rét virága!
<br>Őzek tapossák!
<br>*
<br>Napsütéses rét,
<br>Déli látomásokkal!
<br>Délibáb őzek!
<br>*
<br>Távolban dörgés,
<br>Őzek fület hegyeznek.
<br>Szél is feltámadt!
<br>*
<br>A horizonton
<br>Búza szín olvad kékbe.
<br>Őz is arra néz.
<br>*
<br>Autók zaja,
<br>Behallatszik erdőbe.
<br>Őzek, félősek.
<br>
<br>Vecsés, 2016. december 12. – Kustra Ferenc József – íródott: eredeti Baso stílusú haikuban…
<br>
