A semmibe lebegek, semmi vagyok.
<br>Jobb, ha feladom és már nem akarok.
<br>Görcsölök, mint futó lába a távon.
<br>Nincs eredmény… sem régen, sem immáron.
<br>
<br>Budapest, 2000. július 4. – Kustra Ferenc József – Önéletrajzi írás.
<br>
A köd szűrte gázlámpa fényben,
<br>Baktat a konflis ló serényen.
<br>Fázós kocsis, összehúzza magát,
<br>Hóna alá szorítja ustorát.
<br>
<br>Az ember és állat, együtt fázik,
<br>Ha még esik is, akkor meg, ázik.
<br>Ez az ő sorsuk, ebből élnek, esznek,
<br>Bíznak; vége lesz a szűk esztendöknek.
<br>
<br>Vecsés, 1998. december 12. – Kustra Ferenc József
<br>
(Tíz szavas)
<br>Jól bekasztlizott a karmám
<br>Bár jó lenne más… úgy ám!
<br>
<br>(Bokor rímes trió)
<br>Sorsom megírva, azt el nem kerülhetem,
<br>És hogy ez így van, az nem csak egy vélelem.
<br>Hatvannégy év alatt oly’ sok mindent történt,
<br>Mi tőlem függetlenül, kavarta örvényt.
<br>
<br>Visszagondolva rí, pityog a lelkem magamba,
<br>Bár arra gondolva, elmúlik élet, agyamba,
<br>Átgondolva a saját történelmemet, rínék… már minek.
<br>Ebben a korban, lehet, hogy már nem is hiányzok senkinek.
<br>
<br>(Tíz szavas)
<br>Születésemkor, bekasztlizott a karmám.
<br>Jó lenne más... ha lehetne, választhatnám?
<br>
<br>Vecsés, 2012. október 19. – Kustra Ferenc József- Önéletrajzi írás!
<br>
Dicső múltnak gyökeréből<br>Sarjadnak még cserjék<br>Ó-anyának hűs árnyékát<br>El nem felejtették.<br><br>Sejtek szintjén szeretete <br>A génekbe lett táplálva<br>Mindegy neki milyen földből<br>Jön elő a hajtása. <br><br>Virágzik még sok-sok réten<br>Szép nyelvének zamata <br>A magyarrá lett hű szíveket<br>Ősi forrás táplálja. <br><br>Hazafiak vére gyógyír<br>Hősök lelke manna<br>A nemzetnek igaz sarja<br>Nyelvét el nem hagyja.