Hangod mi buján érinti lelkem, s kezed mi szeretőn érinti testem. Csókod mi édesen érinti bőröm, s tekinteted mi megbabonázza minden ösztönöm. Te vagy nekem a szerelem, minek megtalálásáról rég letettem. Te vagy, mit szóban nem lehet leírni, csak szívem azt súgja,örökké veled lenni! Bársonyos kezeiddel a lelkemig nyúlsz, s csodás mosolyodtól a külvilág elhalkul. Te vagy számomra az élet, s csak annyit kérek, örökké szerethesselek téged!

Szárnyaszegett kis angyal,
nem törődve nappallal.
Sírok közt táncot jár.
Tánc után egy sír felett,
zokogva foglal helyet.
S nem tudni mire vár.

Szárnyaszegett kis angyal,
mért vagy ily bánattal?
Mond még mire vágysz?
Meggyógyítom szárnyadat,
s megkérdezem vágyadat.
El miért nem szállsz?

Könnyein át a kis angyal,
néz rám meghitt mosollyal.
Köszönetét zengi.
Csak ennyit mondd nékem.
Édes anyám az égben,
hozzá szeretnék menni.

Indulj hát kis angyal.
Szárnyaddal nincs már baj.
Én csak annyit kérek.
Édes anyád vár nagyon,
ne lássa hát bánatod.
Istenlégyen véled.

Hosszú utamból, elindulván haza,
tűnődtem rajta,
hogyan köszöntsem az otthoniakat.

Mit mondjak majd nekik,
s kit köszöntsek előbb?
Kérdéseimre fény nem derült.

Hosszúnak tűnt az út,
bár mégis hamar eltelt,
ajtónkon belépve,
könnyes szemek lestek.

Észre sem vettem,
már vállamon voltak a karok,
ki egykor felnevet,
most újra magához szoríthatott.

Hullottak a könnyek,
mik az örömtől jöttek,
nem kellettek szavak,
mert tudtam, ez a haza.

Felnőtt ember lettem,
ki bátor, s rettenthetetlen,
mégis azok közt a karok közt,
éreztem magam védelemben.

Édes anyám szava,
elcsuklott s hangja nem maradt,
csak annyit tudott mondani :
jó hogy újra itthon vagy.

Miért kell a veszek, ha boldogan is lehet élni?! Nincs mit tenni, ezt az ember magának kéri.

Nem latja meg, hogy hol hibázott, csak keresi a rosszat, hogy mást megalázzon.

Csodálkozik rajta, hogy a másik fél, savanyú arccal tekint rája. De a türelem véges, s mindenbe belefáradsz. megelégelve mondod, holnap már nem látlak.

Könny nélküli búcsút veszel, mert a pohár teljesen be telt . Kérhetted te szépen, kérhetted te csúnyán, fogalma sem volt, hogy meddig tart a határ.

Beláttad hogy nincs mit tenni, nem ér semmit jót cselekedni.Végszóként csak annyit mondasz, jobb lesz nélküled a holnap.

Milyen csöndes hely a temető,
mindenki ide jön ha magához szólítja a teremtő.
A sok föld alatt hallom,hogy miről beszél a sírom felett a rózsákkal a szél.
A tücsök nekem szép altató dalt zenél.

Kedvesem neked a mély hideg sírból csak annyit üzenek.
Ne sírj,ne búsulj.
Nem fáj már nekem itt lent semmim sem.
Nem fulladok,
nem húzom a béna lábam.
Még csak a kezemet sem húzza a görcs.
Szívem sem fáj már megpihent.

De ne siess várjál még egy kicsit.
Ne menj el.
Ha tudsz valamit rakj a fejem alá,
mert miattad a fejem alja olyan hideg mint a jég.
A fagy szinte borzongat.
Azt súgja a fejem alatt a fagyos hideg jeges rög,hogy te megcsaltál.
Ha nem igaz isten áldja meg a lelkedet.

Legyél boldog a fényes meleg nap alatt.
Ott légy egy néhányszor hűtlen.
Mert csak egy pillanat,
és te is itt vagy a jég hideg föld alatt.
Csak aztán légy az enyém.
Tudom én,
itt szeretni fogsz te örökre engemet.
Mert nekem teremtett az ég.
Még ha valaki karjában tartott néha,
amég szeretve élveztél.

Itt a sírban jó hűvös takaró a szemfödél.
Hallani fogod a rózsákkal miről beszél majd a szél.
Kedves szép nyugodt itt az álom.
Olyan édesen mélyen elalszunk.
Nem ébredünk fel ebből már soha sem.