Szófelhő » Aludni » 6. oldal
Idő    Értékelés
Az estfény eltűnik a napfény elaludtával,
A sokasodó felhők, felérnek egy dunnával.
Erdei manók mennek aludni, párosával.

Szép
Este
Bágyad most,
Csillagtalan,
Mégis reményes.
*

Csillagösvényt most a dunnától nem látni,
Mert a dunna egybefügg, ezt nem engedi,
Ettől ott vannak lovasok seregei.

Alkonyi vágyad
Mint részeg tánc jár már át.
Küzdő csillag vagy.
*

Később már a fák közé feszített pókháló sem látszik,
Kutya is már házában van, az apport-fával nem játszik.
Kiscsikónk délután még viháncolva ugrált az udvaron,
Most meg már a gyertya mellett néz ki az istálló ablakon!

(„erős vágyakozás” „Ku- xiangsi” - 7, 3, 3, 4, 5, 7, 3, 3 Rímképlet = axaxaxxa)
Valami csodás éled.
Remény is,
Mert nézed
A csillagot,
Ott ragyog véled...
Messze fenn, végtelenség.
Angyalok,
Veszélyek...
*

Elcsendesült minden, esti harangszó is messzire ment,
Elteszem magamat holnapra… a holnap is eszement?

Vecsés, 2018. február 27. – Mórahalom, 2018. július 2. – Kustra Ferenc – A verset én írtam, alá az apevát, a haikut, a kínai versformát, szerző-, és poétatársam Farkas Tekla.
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 387
(3 soros-zárttükrös csokor)
Ülünk a családdal az udvarban és együtt nézzük az esteledő eget,
Azt bevonja tejüveg-szerűen a sötét, így már mi nem látjuk felleget…
Ülünk a családdal az udvarban és együtt nézzük az esteledő eget.

(2 soros leoninus csokor)
Kertben együtt a család, csodálja ég csillagát.
Sötétség terít fátylat, felhő köré von árnyat.

(HIQ duó csokor)
Ülhetünk,
Eget bámulva,
Esténként.

Családos
Tevékenységünk,
Udvaron.
*

A fránya sötét hozott magával egy kis érződő hűst, kerestük a kardigánokat,
Előttünk az utcán, alig látunk autókat, betonon nem verik föl porgócokat…
A fránya sötét hozott magával egy kis érződő hűst, kerestük a kardigánokat.

Lehűlt a nyáresti szél, pulóver most már elkél.
Szemben kihalt utcasor – nem száll a füst meg a por.

Sötétség,
Magányos utca,
Hűsölés.

Előttünk,
Program hiánya
Nyugalom.
*

Nálunk; este és a tűzmelegség fény kézen fogva jár, bogrács-parázs élesztve lett,
Jó volt már igy, adomázás, régi ballagási történetek mesélése mellett…
Nálunk; este és a tűzmelegség fény kézen fogva jár, bogrács-parázs élesztve lett,

Táncol az esttel a fény, üst alatt tűztünemény.
Feldereng sok-sok emlék, szállnak a régi mesék.

Melegség,
Jó ennivaló,
Mellettünk.

Élhetünk
Így még örökre,
Mesélve.
*

Közben a nap is lement, miután rongyosra kopott, már sötétségben aludt,
A tejüveg sötétség sűrűsödött, de a mi tűzünk ébren volt, nem aludt…
Közben a nap is lement, miután rongyosra kopott, már sötétségben aludt.

Lehunyta szemét az ég, szürkévé vásott a kék.
Éj, sötétbe öltözött, bográcstűz még őrködött.

Elkopott,
Már sötétség volt,
Nálunk is.

De csakis,
A tűz fényt adott,
Nem alhat.
*

A mi kis tűzünk lobogó fény és árny legókat legyárt, mind örömmel nézzük,
Játszunk a kockákkal, gyerekeket összerakni kérjük, mind örömmel nézzük…
A mi kis tűzünk lobogó fény és árny legókat legyárt, mind örömmel nézzük,

Árnyak s fények játéka, sok mozaikdarabka.
Rakjuk ki minden részét, s élvezzük az egészét.

Megmarad,
Örömet szerez,
Játékunk.

Gyerekek,
Kocka játékok,
Mind öröm.
*

De, a gyerekek gyorsan álmosodtak, érdektelenségben, lakásba bevonulás,
Én slaggal fojtottam le tüzet, vendégek szedelőzködtek… lassan hazavonulás…
De, a gyerekek gyorsan álmosodtak, érdektelenségben, lakásba bevonulás.

Lurkók már elfáradtak, aludni masíroznak.
Víztől a láng kialszik, vendég hazautazik.

Álmosak,
Lakásba mennek,
Tűzoltás.

Oly gyorsan,
Álmosodtak ők,
Elmentek.
*

Vecsés, 2023. május 5. - Pápa, 2023. május 26. - Arad, 2023. július 18. - Kustra Ferenc József - Az alapművet én írtam. A leoninus duókat szerző-, és poétatársam Nagyné Vida Renáta. - a HIQ csokor: Ghica Izabella Iasmina szerző-, és poétatársam munkája.
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 338
Akár a fekete méz, olyan fekete.
Tapadós, vastag ez a sűrű éjszaka.
A komor viharfelhők fentről néznek le,
Szinte hallom, hogy gyalogolnak haladva.

A napraforgók hosszúkás arany pillái
Közül, rám tekintenek fekete szemei.
Megjöttek fenyegető vihar szelei,
Már itt vannak a viharfelhők elei.

Fenyeget a vihar, fojtó levegője
Jól kitölti a sűrű és nyálkás homályt.
Hallom az úton, lovas megy erre-fele,
Bizony félnek ők, tán' keresnek egy hodályt.

Távoli eső párájától terhes szél
Szaga hirtelen a szobámba behatol.
Hangosan zizeg, a szalma zsúpfedél szél.
Ez bizony nagy vihar lesz, mindent letarol.

Jön a vihar, én már kellően fáradt vagyok,
Lefekszem aludni, ki kell magam pihenni.
Az utolsó nagy viharon nem álmélkodok,
Álmomban, viharban fogok újjászületni…

Vecsés, 1998. december 29. – Kustra Ferenc József
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 301
Furcsa a kávé íze a számban
ezen az álmos hajnalon,
furcsán ásít a hold is az égen,
amíg aludni vánszorog.

Oly furcsa most a megvetett ágy is,
érintetlen a paplanod,
mióta nem vagy, üres lett minden,
s oly borúsak a nappalok.

Valahogy most a meleg sem csábít,
pedig a kályha úgy lobog
belülről, és a vöröslő lángok
szinte táncolnak arcomon.

Úgy világít a meleg szobában,
mint a mécses az asztalon,
olyan jó meghitt meleget áraszt,
csak Te hiányzol most oly nagyon.

Tudod: nekem csak Te vagy a fontos:
s most az órákat számolom,
amikor végre nyílik az ajtó,
s karodba omlok. Hisz tudom:

Te is szeretsz, és amíg a szívem
egyetlen egyet is dobog,
minden dobbanás tenéked szól, hisz
teérted élek. Jól tudod.
Beküldő: Meggyesi Éva
Olvasták: 1105
Aki ideérkezik, hamar megtudja, a tél nem hidegtelen,
A mínusz negyvenkettő fok elképesztően lélek-könyörtelen…
Vannak, kinek ezt végleg túlélni, nem-egyszerűen lehetetlen.
**
Vicsorog a szél,
Szikrázva fütyörészik.
Jeges lehelet!
*
A szél haragja,
Ha lassan is de múlik.
Hideg, nem mozdul…
*
Pihenő szélben,
Dermesztő-nagy a hideg.
Szikrázó napfény.
*
Kint vad hidegben
Dalol a szél, térdig ér.
Csönd sem válaszol…
*
Vad ciklon futkos,
Úgyis zord tájat ural.
A Don-parton hó!
*
Szürkén, közönyös
Az éjjeli hófúvás.
Reggelre befed…
*
Hófúvásba a
Magány is belefáradt.
Itt nincsen kiút.
*
Innen, nincsen hová menekülni, háború hidege körülvesz,
Ebben a rettenetes hidegben fáj, ha, ember lélegzetet vesz.
Ide a Don-kanyarba, nagyon is befészkelte magát a tél,
Az anyag határán a lélek is besűrűsödött… már nem fél?

Rettenetes az idő, meg a járása ott a lövészárokban bévül,
Az ember könnyen a fagyhalálba találja magát, ha kicsit elrévül.
*
Imbolygó jövő,
Ködben cselszövő, hazug.
Remény, szűkmarkú!
*
Szavak elhaltak,
Láthatók vérző sebek.
Sírás oskola…
*
Rettenetesen dermesztő, libabőrt öltő a januári reggel,
Keménykedő a tél, benne a levegő, mínusz legalább negyvennel…
Van kilyukadt sisak, fekete lábak, orr-fül, mik nem bírtak hideggel.
*
Ilyen hidegben
Elaludni… a halál.
Pár percnyi a lét!
*
Hideg úgy tarol, mintha évezredek taposnának minket,
Ó lélek, ne menj, ne hagyd a testet, ne hagyj itt veszni mindent…
Mentsd meg Uram a magyar hont, gyermekeidet… összest, mindet.
*
Szélvihar kereng,
Vastag hóréteg felett!
Kezdő hóesés.
*
A háború szabályait is megszegik az irányítók, hihetetlenül!
Te meg benne vagy ott ahol lelőhetnek, várakozol és tehetetlenül!
Menekvés nincsen, a sorsod nem tudni mit hoz... biz' végzetet menthetetlenül!
*
Tél ölelése,
Nagyon is rideg-hideg.
Köd itt nem enyhít.
*
Itt, most januárban, vért is dermesztő a reggel,
Köpenyem alá furakodik jég-lehelettel.
A fájdalmas nyögés, a megfáradt imája,
Főleg, ha nincs több… az élete kosarába.
*
Szél, fúj… hó esik,
Lét már avarban lapul.
Fagyok, zordonak.
*
Akármerre nézek, látom, a halál szánkázik a hóra fagyott jégrétegen,
És ez a hómező nemcsak vastag, hanem amerre-bármerre nézek, végtelen.

Egy magyar baka, hős harcos, minden módon helytáll,
Egyébként is parancsot teljesít, így nem hátrál!

Tűrted a nagy, jéghideg-fájdalmakat,
Egy harcos… semmiségért nem hátrálhat!
Volt parancs is, mihez tartottad magad.

Fázósan didereg a hó mellvéd is,
Lemehet ez, mínusz ötven fokig is.
Nyári egyenruhánk nem bírja a havat,
Mit villanón kemény fagy vasfoga marat!
*
Dermesztő reggel,
Kezembe lehelettel…
Avar, mint beton!

Vecsés, 2017. február 3. – Kustra Ferenc József – történelmi visszaemlékezés az ott veszett katonáinkra. Íródott: alloiostrofikus versformában.
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 1755