Szófelhő » Akarok
« Első oldal
1
...
of
6
Idő    Értékelés
Lehet, hogy valamit kellett volna tennem...
Nem tudom már, csak hogy semmit nem tettem.
Nem tudom hibáztatni magamat, se téged...
Minden esemény úgy kívánta: ez itt érjen véget!

Most már csak egy kósza pillanat, amit érzek...
Kicsit félek, hogy elfelejtelek majd végleg.
Elbúcsúztam már ezerszer, magamban.
Hiányzol! Nincs értelme annak, hogy tagadjam!

Egybefolytak a nappalok, és az éjjelek,
Mindig hulla fáradtan ébredek!
Nem is hasonlítok magamra, azt hiszem...
És egy kicsit el is vesztettem a hitem!

Belefáradtam abba, hogy mindig én tegyek...
Köszönöm, hogy itt voltál, de viszlát! Én megyek.
Minden miattam történt. Én hibáztam, nem te.
Ezen már bocs. De senki sem veszekedne!

Mindenki mindig minden elől csak menekül...
Ha megdicsérnek, te akkor érzed magad remekül!
Amikor magad maradsz, az álca azért lekerül...
Ha nem jössz velem, akkor én megyek egyedül!

Nem tudom melyik a legfontosabb emberi érzelem,
Nekem talán a szeretet, neked meg talán a 'kényelem'!
Emiatt is van bennem ennyi sok félelem,
Benned meg azért lehet ilyen kevés értelem!

Tudom, igazat kell írnom a \'könyvembe\',
Mert nem akarok belefulladni a könnyekbe!
Változott minden, és te nem írhatsz helyettem,
Nem mondhatom hátra dőlve : mindent megtettem!

Harcolok tovább, mert harcolni akarok...
Ez tett, és tesz mindig azzá, aki vagyok!
Egyetlen dolog van, amit jól megtanultam,
Hogy bármi is jöhet... Soha fel ne adjam
Beküldő: Babos Zoltán
Lobbanó
őszutói fényben
búcsúzik a nyár

nem őrzi már
se szerelem
se fa se virág

Örömeit
nem őrzi már
semmi

Krizantémok
nyílnak
a kövezeten

nem akarok
senkit
elfeledni
Beküldő: Sz.Vili
Soha nem értettem, mit akarok
Hisz árnyékom sincs, kitakarom
Nem veszem észre, s talán
ott sincs már a szobám falán.
Egy szótól félek,
s tényleg!
Egy név,
amit elfelednék,
de nem megy, hogy a francba is menne?
csak egyszer, ha egyszer könnyebb lenne
feledni...
de nem bánt, ha hagytok itt
megrekedni,
szakadéknyi mélység, amiben állok
s még nem rühellek mosolyogni rátok
Azokra, akik eltiportatok
Amint elfordultam bemocskoltatok
De tudom, lesz, mikor fordul a kocka,
és én leszek az, ki a lapokat osztja.
Beküldő: Tullner Flóra
Lopakszom...
Lopakszom és fülelek,
meghallom, az üzenet
lassan egyre közelebb ér,
s körbefog...
Émelyítő kacagás csupán?
Vagy rohanás egy érzelem után?
Csukd be a szemem,
hadd érezzem, amit érezni akarok,
amit minden alkalommal tenyerembe adtatok,
s én mohón utánanyúltam...
Feledtem a jövőm, a múltam.
A jelenem kell, hallani, s
minden pillanatát átélni Veled.
És csak tudd,
ha elmész, én is elmegyek...
Beküldő: Tullner Flóra
Mint régi tévén az oszciloszkóp
ha szétszaladt s szétesett a kép,
úgy tűnök el én, kaleidoszkóp
bont színes kockákra, és miképp
egy mocsár böffen egyet a pokol
nyel nagyot, s már nem leszek sehol.
Két kézzel szórtam szerte napjaim,
eljátszottam létem, talmi fény
volt reflektor rajtam, az álmaim
nem ébredtek, vágy vitt, a törvény
nem nekem íródott, lelkem, szívem
szabad maradt, hát én így éltem.
Nevetve búcsúztam, hittem vége,
könnyű volt, magamra maradtam,
mert éltem, talán már ezer éve,
lángolva égtem - elfáradtam,
és jöttél, Isten újat teremtett,
más lett a világ, értelme lett.
Élni akarok, érted, miattad,
szeretni, mint még soha-soha,
veled élni, látni mosolyodat,
és ölelni minden éjszaka,
vedd hát két kezedbe létezésem,
szeress - és fogadd el szerelmem.
Beküldő: versek.eu
Népszerű fórum témák
Legfrissebb kommentek
Új témák