Szófelhő » álmot
« Első oldal
1
...
of
8
Idő    Értékelés
Az esti fények
már kialudtak
és nem fénylenek
fönt a csillagok
a hold sem világít,
az éjszaka rideg sikátora
is hidegen ásít
magam vagyok
hol vagytok ti
vágyott
édes asszonyok ?
ki mellett zihál az
álmotok ?
térdre hullva
hódolok
csodáitok előtt
hajnali utcáim őrzik
odakint a csöndet
hallani vélem hogy
a hajnali harmat pereg
pereg a földre
mint a könnyek
s tudom
büszke csípőtöket
ölelni ma hiába vágyakozom

Ajánlás

Gyönyörűm !
ölelj meg ! suttogva, karjaidba zárva
Gyönyörűm
ölelj meg ! forró csókokat forrasztva a számra
Gyönyörűm
ölelj meg ,! szoríts az ujjaid bilincsébe zárva
Gyönyörűm
ölelj meg ! szoríts gyönyörű melleid között
Gyönyörűm
ölelj meg ! fogadj be kitárt bozontos öledbe
Gyönyörűm
ölelj meg ! verdes rajtam lázasan zihálva
Gyönyörűm
csókolj szelíden és vadul feloldozásra várva
Gyönyörűm
áhítattal imádlak ölelj meg engem
add számba öled ajkait ezeket a
szőke bársonyos csodákat
vágyom reád szeress engem
Beküldő: Sz.István Bálint
Játszunk

Játsszuk azt,hogy szeretsz engem,
s megöleled majd a lelkem.
Játsszunk mesés boldogságot,
sok-sok valóra vált álmot.
Játsszuk át az életet,
s meglásd megtaláljuk ami elveszett!
Játsszuk azt,hogy szeretlek!
Ma eggyé olvad nappal,és éj.
Játsszuk azt,hogy fellegek közt szárnyalhat a szenvedély!
Játsszuk azt,ha meghalok,
könnyből lesznek angyalok!
Ígérjétek meg nekem,
játszotok majd nélkülem!
Beküldő: Polgár Olga
Rekviem egy téglagyárért

Hajnali
lánc ?csattogás
acélkék lórézuhogás
lónyerítés !
A színek alatt
húrral-szeletelt
vályogálmok
kábult folyosói !

Forgóról a csille
nekiszalad a felkelő napnak
s a sín mellé zuhan
nehéz visszatenni

A reggel ólmos,
az arcokon hűvös a harmat

A gépek, fogaskerekek ,
szíjtárcsák
újult erővel zakatolnak,
s ütemükre lassan
bejáródik a kéz, a láb
s megszokja újra
a csillék parancsát

Az ütközők lapossá verik
a szerelmet s az éjszakai álmot

Az égetők szenet
a kemencések forró
salakot köpnek
szívüket már félig
megette a gyár,
másik felükkel feleselnek

Ó,máglyák ! ti acélossá
tüzesedő földpiramisok
a kemencék boltívei alatt
ti mondjátok meg
mennyit érnek az új házak
s az új világ alapjai !

Fémpalló csörren
forró a tégla és a talicskák
súlya alatt
inog a kihordók lába !
testük párállik
s mire este lesz
verítékük sóként
szikesedik a téglák falára
Beküldő: Sz.Vili
Tudod ugye? ha becéző szavaid
Ott világítnak a párnám sarkain
a sötét szobában ? akkor elhiszem
a szerelmet. Elragad a képzelet

A pókhálóba bújt mosolypillanat
álmot szőtt és kicsipkézte a falat
S a jelen átpergett mint homokóra
egy másik, magasabb dimenzióba

A behúzott függönyön át kacsintott
majd gyorsan belopódzott a vágy. Táncolt
A keringőjét járta szakadatlan
Nem fáradt, - ébren találta a hajnal

Mozdulata egy pillanatra megállt
Még a zene is suttogóra váltott
S a kották violin kulcsa magába
zárta ? örökre ? szerelmünk dallamát
Beküldő: Mészáros Ildikó
Kövek,kövek kőrengeteg
hol van a lelketek?
Szürke színbe burkolózva
szerelmem,rejtitek.
Vad víz mossa arcotok
szél veri az álmot,
Mutassátok merre menjek
hol a boldogságom.
Beküldő: Korponai István
Népszerű fórum témák
Legfrissebb kommentek
Új témák