Laposodik Napnak íve,
Fakuló a világ színe.
Rozsdás a táj, zord a szíve,
Jó időnek fogy a híre.
Milyen lesz a termény íze?

Puttonyból a szőlő nektár
Fahordóban új bort pesztrál.
Dús földeken tart a leltár,
Vetésre vár néhány hektár.
Langyos idő lesz a mentsvár.

Fákat rázza a kevély szél,
Csörögve hull tépett levél.
Az avarban gomba henyél,
Gyűjtögesd, és jókat egyél,
Ám kalapjával résen legyél!

Bár fák levele tarka, tépett;
Indián nyár vissza lépett.
Felhők közül Nap felfénylett,
Sárgít a tök, magja érett.
Ősz emberrel együtt érzett.

Vénasszonyok padra ülnek,
Szép színekben megfürödnek.
Hó végéig gyönyörködnek,
Míg a szentek el nem jönnek,
S hullanak a fagyos könnyek.

De addig a serény ember
Munkálkodik - vagy ezerrel,
Spájz és pince telik tettel,
Maggal, lével friss gyümölccsel,
Áldott földből szeretettel.

Mire zord jég felhőt dermeszt,
A hideg szél havat gerjeszt.
Fáradt ember álmot erjeszt...
Földben a mag tavaszt fejleszt,
Megújhódást titkon termeszt.

Randis

Mit lát a jó csaj?
Két klassz tag vár most itt rá...
A hős és a nős!
Félre csúszott az idő,
Melyik lesz most a nyerő?
*
A nő

Hol van az a nő,
Ki hű...nem lát és nem hall,
Ha a nagy ő csal.
*
A férj

A nős férj egy hős,
Ki nőt nem ver, csak tesz vesz...
pénzt hoz...költ, ha mer!
Kényelmesen papucsban
Elmotyog a garázsban.
*
A hős

Hány az a nős hős,
Ha teng leng egy szép hölgy, és...
A vér csak hűs jég?!

Filozofikus felfogásban…

Elfojtott vágyakban tobzódnak hevült testek,
Simán megszűnnek, oly' nagy plátói szerelmek.

Hajnali harmatban tárt karokkal futnék eléd,
De még fekszem, és csak, egy álmot gondolok beléd.

Megállítanám én a szerető, emésztően kedves képeket,
De a harag nem engedi, betonba betapossa a lelkeket.

Völgyecske ölében csobog egy apró patak,
Vize mérgezett, már kipusztultak a halak.

Nyugágyból nézni a bárányfelhőket, gyönyörűség.
Felhőszakadásba berohanunk, ebben nincs szépség.

Olyan napfényes vágy uralkodik a széplélekben...
Az élet meg megy, a borús, fizikai tételben…

Vágyunkból lesz meg a szép remény,
Nem teljesül, csalódás kemény!

Mikor tisztán, még boldogan törülközők,
Konyhában szól telefon, én megőrülök.

Hajnali, első pár napsugár, besurrant a tájra,
De nem látják, nem nyílott még ki… állatok csipája.

Lappangó, de elősettenkedő a kéjem,
Éjjelre, kínos börtönbe löki a létem.

Megütöttelek! Most már csak ülök egymagamba,
Arra vágyva, Te tekints rám, mint igaz barátra!

Van úgy, hogy én bizalmas titkot vetek papírra,
De ügyetlen a sors, eltakarja egy nagy paca.

Vecsés, 2016. július 15. –Kustra Ferenc József- Az oximoron (látszólag) egymásnak ellentmondó szavakat kombinál. Többsége nem valódi ellentmondás. Inkább kihangsúlyozza a dolgoknak azt a részét, ami valamilyen humoros, jelentőségteljes konfliktusba kerül.

Megállt a szellő, csüng a levél,
Lombos árnyékban tétlen henyél.
Délibáb réten ringva regél,
Kenyeres álmot kalász remél.

Szárad a széna, szomjas a rét,
Tikkad a föld és petyhüdt a lét.
Izzad a folyó, osztja vizét,
Hálás az erdő, issza levét.

Harmatgyöngy érik nád levelén,
Pihen sok madár fáknak ölén.
Fülledt a nap, forr dél küszöbén,
Ropog a hőség ház tetején.

Verejték csillan, kábul a nép,
Lassul a tempó, fullad a gép.
Olvad az utca, bágyadt a kép,
Tüzel a Nap, most porondra lép.

Búj el a hűsre, mint a madár,
Hőség ha tombol példával jár.
Sziesztázz délben, friss ital vár,
Szundítsál egyet mint a lajhár.

Már dereng,
Hűvös pára leng.
Csendesen hajnalodik,
Természet még békésen alszik.

Szellő édes álmát ringatja,
Süvítés nem izgatja.
Gőzölgő folyó...
Bujdosó.

Ég alján
Pislant táj tatján
Bíbor színű napsugár.
Álmot űz a gyors, pezsdülő ár.

Madarak hada ébresztőt zeng,
Harmattal illat terjeng...
Mi lesz ma a tét?
Friss, új lét?!

Torlódás,
Utcákon zúgás...
Indul a városi kas,
A siető tömeg hatalmas.

Onnan ide, innen oda lót,
A nép...van ki csak cipót
Venne; falatot...
Nem jachtot.

Naponta
Az ember dolga
Megalkuvás kenyérért,
Kényszer szolgája jólétéért.

Megtervezett a függőség-lét;
Bársonyos csapda terhét
Szabad polgár visz
Önként...hisz?!