Ostrozánsky Gellért
(1964-)
Felvidék
Idő    Értékelés
Gyökereket tépő vihar
Fújtatva prüszköli szerte szét
A fagyos esőcseppeket
És a duzzadó patak lihegve rohan
Lefelé a folyóba.

Elszántan küzd
Bókolva hajlong az erdő
A felkorbácsolt szél dühében
Haragos szilaj erő
Tiszteletet parancsol.

Mintha sínek mellett mennék
Száguldó szerelvények tonnái
zakatolva dübörögnek mellettem
Rángatva vissza húz
Szinte beleremegtem.

A süvöltő légáramlat makacsul
Kabátom markolja
És bőröm alá hideget kapar
Jeges vicsorgással
Harap a csontomba
Lépteimmel dacolva.

Dermesztő gőggel
Lélegzetem
Számtalanszor vissza nyomja
A levegőt előlem ellopva
Fölényesen vigyorgott rajtam
Miként kapkodom
Pár lopott lélegzetért.
Egy nyomorult kis életért.

Az úton
Miként küzködöm magam haza
Idővel bőszült haragja
A nap sugarainak hatása
Alatt megenyhül
S mint durcás gyerek
Ki tudja rosszat cselekedett
Lecsillapodva elszendereg.

Elázott a mai napom
Meg a kabátom
És ahogy megvillan a fény
Ismerős ablakokból
A tócsákban láthatom
Utamon
Lépteim megszaporázom.

Az otthon melege
Békét önt a szívemre.
Beküldő: Ostrozánsky Gellért
Olvasták: 148
A jövő útja
Rejtelmes labirintus
Kételyes remények közt
Ködös téren át
Tekereg
A számozott időben.

Meddig s hová jutunk
És mi az amit tudunk
Mikor elindulunk.

Hordozzuk magunkkal
Évek lepecsételt nyomát
Hőstett álmokkal

Ezernyi irány útján
A cél
A fontosság privilégiuma
Hajtja
A változást
megvalósítások közt.

Lenézzük a történelmet
Fölénnyel hisszük
A mi utunk jobb lehet.

Naponta
Rójuk ösvényeit
Iránytű biztonsága nélkül.

Közben csak az idő pereg
Talpunk alatt szunnyadnak
Néma évezredek
És a dicsőség porladó
Kövületei között
Az enyészet hallgat.
Beküldő: Ostrozánsky Gellért
Olvasták: 153
Gomolyogva lassan úsznak
A szürkület takarói
Alattuk izzad a föld
Amerre haladnak
Csak a szél szab irányt
Vándorlásuknak
A szakadt palástokon
Átszűrődik még némi fény
És sejtelmes hangokkal
Zeng az alkonyi tünemény.

Lógatja lábát
A lassan ereszkedő cseppenés
Villámokkal vegyül
A rendszertelen dörrenés
Majd ahogy lassan elcsendesül
A távoli morajlás
Nem marad csak az esőzuhogás.

Zöldelő illattal felüdül az est
Nyitott ablakokon
Beszűrődik varázsa
Gyertyafénynél párolog a homályba
Pár kósza gondolat
Az ásító idő
Settenkedve szövi az álmokat.

Monoton dallam surran
Folyvást a fülekbe
Ritmusát adja kintről
Az ereszen peregve
Az eső-csepp kopogás
Meg a ketyegés a benti nóta
Hivogat álomligetből békésen
Reggelig egy randevúra.

Időt kérek
Kis türelmet
Aztán a csábításnak
A kérésnek eleget teszek
És bár oly lenyűgöző
A fenséges előadás
Maradnék ez nem vitás
De jön az álom
Most már türelmetlen
És a tollat is elejtem
....ezt most befejezem.
Beküldő: Ostrozánsky Gellért
Olvasták: 169
Szavakkal festett
Elme-képek
Akár színes fotók
Is lehetnének

Emlékek között
A valóság ideje
Mögött
Ha keresek
Ezt-azt meglelek

Egy sétát
A hegyoldalon
Az erdő leheletében.

Egy mosolyt
Fenn
Az ősi-szenthelyen.

Egy ölelést
Mikor
Elvesztem a lelkedben.

Egy utazást
Mikor ketten
Repültünk a végtelenben.

Biztató szót
Hogy könnyebb legyen
Emelnem a keresztem.

Ezt azt meglelek
Ha keresek
A valóság ideje
Mögött
Az emlékek között

...a többit
most nem
Esetleg
Majd máskor
Mondom el.
Beküldő: Ostrozánsky Gellért
Olvasták: 154
Ciripel az olvadó est
Kitartóan
Hűsítő fuvallat lengedez
Az ábránd paripáján
Vágtatva
A gondolat partján
Szárnyaló szabad lélekkel
Ma én vagyok a fényember

És simogat a surranó szellő
A kéz - az ölelő
A gondolat partján
Szavak ringó óceánján
A béke szigetén
Együtt vagyunk
Te meg én
A világ közepén.
Beküldő: Ostrozánsky Gellért
Olvasták: 165