
Gyökereket tépő vihar
Fújtatva prüszköli szerte szét
A fagyos esőcseppeket
És a duzzadó patak lihegve rohan
Lefelé a folyóba.
Elszántan küzd
Bókolva hajlong az erdő
A felkorbácsolt szél dühében
Haragos szilaj erő
Tiszteletet parancsol.
Mintha sínek mellett mennék
Száguldó szerelvények tonnái
zakatolva dübörögnek mellettem
Rángatva vissza húz
Szinte beleremegtem.
A süvöltő légáramlat makacsul
Kabátom markolja
És bőröm alá hideget kapar
Jeges vicsorgással
Harap a csontomba
Lépteimmel dacolva.
Dermesztő gőggel
Lélegzetem
Számtalanszor vissza nyomja
A levegőt előlem ellopva
Fölényesen vigyorgott rajtam
Miként kapkodom
Pár lopott lélegzetért.
Egy nyomorult kis életért.
Az úton
Miként küzködöm magam haza
Idővel bőszült haragja
A nap sugarainak hatása
Alatt megenyhül
S mint durcás gyerek
Ki tudja rosszat cselekedett
Lecsillapodva elszendereg.
Elázott a mai napom
Meg a kabátom
És ahogy megvillan a fény
Ismerős ablakokból
A tócsákban láthatom
Utamon
Lépteim megszaporázom.
Az otthon melege
Békét önt a szívemre.
Fújtatva prüszköli szerte szét
A fagyos esőcseppeket
És a duzzadó patak lihegve rohan
Lefelé a folyóba.
Elszántan küzd
Bókolva hajlong az erdő
A felkorbácsolt szél dühében
Haragos szilaj erő
Tiszteletet parancsol.
Mintha sínek mellett mennék
Száguldó szerelvények tonnái
zakatolva dübörögnek mellettem
Rángatva vissza húz
Szinte beleremegtem.
A süvöltő légáramlat makacsul
Kabátom markolja
És bőröm alá hideget kapar
Jeges vicsorgással
Harap a csontomba
Lépteimmel dacolva.
Dermesztő gőggel
Lélegzetem
Számtalanszor vissza nyomja
A levegőt előlem ellopva
Fölényesen vigyorgott rajtam
Miként kapkodom
Pár lopott lélegzetért.
Egy nyomorult kis életért.
Az úton
Miként küzködöm magam haza
Idővel bőszült haragja
A nap sugarainak hatása
Alatt megenyhül
S mint durcás gyerek
Ki tudja rosszat cselekedett
Lecsillapodva elszendereg.
Elázott a mai napom
Meg a kabátom
És ahogy megvillan a fény
Ismerős ablakokból
A tócsákban láthatom
Utamon
Lépteim megszaporázom.
Az otthon melege
Békét önt a szívemre.
A jövő útja
Rejtelmes labirintus
Kételyes remények közt
Ködös téren át
Tekereg
A számozott időben.
Meddig s hová jutunk
És mi az amit tudunk
Mikor elindulunk.
Hordozzuk magunkkal
Évek lepecsételt nyomát
Hőstett álmokkal
Ezernyi irány útján
A cél
A fontosság privilégiuma
Hajtja
A változást
megvalósítások közt.
Lenézzük a történelmet
Fölénnyel hisszük
A mi utunk jobb lehet.
Naponta
Rójuk ösvényeit
Iránytű biztonsága nélkül.
Közben csak az idő pereg
Talpunk alatt szunnyadnak
Néma évezredek
És a dicsőség porladó
Kövületei között
Az enyészet hallgat.
Rejtelmes labirintus
Kételyes remények közt
Ködös téren át
Tekereg
A számozott időben.
Meddig s hová jutunk
És mi az amit tudunk
Mikor elindulunk.
Hordozzuk magunkkal
Évek lepecsételt nyomát
Hőstett álmokkal
Ezernyi irány útján
A cél
A fontosság privilégiuma
Hajtja
A változást
megvalósítások közt.
Lenézzük a történelmet
Fölénnyel hisszük
A mi utunk jobb lehet.
Naponta
Rójuk ösvényeit
Iránytű biztonsága nélkül.
Közben csak az idő pereg
Talpunk alatt szunnyadnak
Néma évezredek
És a dicsőség porladó
Kövületei között
Az enyészet hallgat.
Gomolyogva lassan úsznak
A szürkület takarói
Alattuk izzad a föld
Amerre haladnak
Csak a szél szab irányt
Vándorlásuknak
A szakadt palástokon
Átszűrődik még némi fény
És sejtelmes hangokkal
Zeng az alkonyi tünemény.
Lógatja lábát
A lassan ereszkedő cseppenés
Villámokkal vegyül
A rendszertelen dörrenés
Majd ahogy lassan elcsendesül
A távoli morajlás
Nem marad csak az esőzuhogás.
Zöldelő illattal felüdül az est
Nyitott ablakokon
Beszűrődik varázsa
Gyertyafénynél párolog a homályba
Pár kósza gondolat
Az ásító idő
Settenkedve szövi az álmokat.
Monoton dallam surran
Folyvást a fülekbe
Ritmusát adja kintről
Az ereszen peregve
Az eső-csepp kopogás
Meg a ketyegés a benti nóta
Hivogat álomligetből békésen
Reggelig egy randevúra.
Időt kérek
Kis türelmet
Aztán a csábításnak
A kérésnek eleget teszek
És bár oly lenyűgöző
A fenséges előadás
Maradnék ez nem vitás
De jön az álom
Most már türelmetlen
És a tollat is elejtem
....ezt most befejezem.
A szürkület takarói
Alattuk izzad a föld
Amerre haladnak
Csak a szél szab irányt
Vándorlásuknak
A szakadt palástokon
Átszűrődik még némi fény
És sejtelmes hangokkal
Zeng az alkonyi tünemény.
Lógatja lábát
A lassan ereszkedő cseppenés
Villámokkal vegyül
A rendszertelen dörrenés
Majd ahogy lassan elcsendesül
A távoli morajlás
Nem marad csak az esőzuhogás.
Zöldelő illattal felüdül az est
Nyitott ablakokon
Beszűrődik varázsa
Gyertyafénynél párolog a homályba
Pár kósza gondolat
Az ásító idő
Settenkedve szövi az álmokat.
Monoton dallam surran
Folyvást a fülekbe
Ritmusát adja kintről
Az ereszen peregve
Az eső-csepp kopogás
Meg a ketyegés a benti nóta
Hivogat álomligetből békésen
Reggelig egy randevúra.
Időt kérek
Kis türelmet
Aztán a csábításnak
A kérésnek eleget teszek
És bár oly lenyűgöző
A fenséges előadás
Maradnék ez nem vitás
De jön az álom
Most már türelmetlen
És a tollat is elejtem
....ezt most befejezem.
Szavakkal festett
Elme-képek
Akár színes fotók
Is lehetnének
Emlékek között
A valóság ideje
Mögött
Ha keresek
Ezt-azt meglelek
Egy sétát
A hegyoldalon
Az erdő leheletében.
Egy mosolyt
Fenn
Az ősi-szenthelyen.
Egy ölelést
Mikor
Elvesztem a lelkedben.
Egy utazást
Mikor ketten
Repültünk a végtelenben.
Biztató szót
Hogy könnyebb legyen
Emelnem a keresztem.
Ezt azt meglelek
Ha keresek
A valóság ideje
Mögött
Az emlékek között
...a többit
most nem
Esetleg
Majd máskor
Mondom el.
Elme-képek
Akár színes fotók
Is lehetnének
Emlékek között
A valóság ideje
Mögött
Ha keresek
Ezt-azt meglelek
Egy sétát
A hegyoldalon
Az erdő leheletében.
Egy mosolyt
Fenn
Az ősi-szenthelyen.
Egy ölelést
Mikor
Elvesztem a lelkedben.
Egy utazást
Mikor ketten
Repültünk a végtelenben.
Biztató szót
Hogy könnyebb legyen
Emelnem a keresztem.
Ezt azt meglelek
Ha keresek
A valóság ideje
Mögött
Az emlékek között
...a többit
most nem
Esetleg
Majd máskor
Mondom el.
Ciripel az olvadó est
Kitartóan
Hűsítő fuvallat lengedez
Az ábránd paripáján
Vágtatva
A gondolat partján
Szárnyaló szabad lélekkel
Ma én vagyok a fényember
És simogat a surranó szellő
A kéz - az ölelő
A gondolat partján
Szavak ringó óceánján
A béke szigetén
Együtt vagyunk
Te meg én
A világ közepén.
Kitartóan
Hűsítő fuvallat lengedez
Az ábránd paripáján
Vágtatva
A gondolat partján
Szárnyaló szabad lélekkel
Ma én vagyok a fényember
És simogat a surranó szellő
A kéz - az ölelő
A gondolat partján
Szavak ringó óceánján
A béke szigetén
Együtt vagyunk
Te meg én
A világ közepén.