Ostrozánsky Gellért
(1964-)
Felvidék
Idő    Értékelés
Hihetetlen mégis igaz
Felszállott egy béka
Karmai közt kapálódzva
Tartotta egy héja

Túl a folyón messze repült
Siklott a szél hátán
Aki látta azt hihette
Hogy egy törpe sárkány

Annyit mozgott kapálódzott
A sárkányos béka
Hogy végül is elejtette
Az a mafla héja

Zuhant pottyant nagy sebesen
Éppen egy kis tóba
Csattant csobbant a víz tükrén
Ez volt ám a móka

Jól végződött ez a kaland
Örült is a béka
Üres hassal messze repült
A mérgelődő héja

Fürkész szemmel kémlelgette
Merre szállt a héja
Többet nem lesz potyautas
Ez a csacska béka
Beküldő: Ostrozánsky Gellért
Olvasták: 94
Ha arra jársz
Hol szellős lombok között
A dalos madár beköltözött
Még rügyfakadáskor,
Ahol megérintett valami
Illatos mámor
És a fehér kérgű nyírfa
Csüngő ágai
A szélben ringatózva
Feléd bólintanak
Gondolj azokra
Kik téged nem hallanak,
Kik lelkedben némán vallanak
Élő emléket a tegnapokról.
Tárd ki lelked ablakát
Mintha meggyújtanád a gyertyát
Hogy szemed fénye
Velük legyen a napsütésbe
S emelkedjen az égre
Minden foton
Hiszen találkoztok Egy napon.
Beküldő: Ostrozánsky Gellért
Olvasták: 299
Az évek árnyékából
Emlékek élménye köszön
Túl lép a lét
Egy újabb kor-kövön
Minden nap öleljen
Szeretet élet-öröm
Isten éltessen
A lelkedet örökkön
Milliónyi csillag fénye
Szemedből tündököl
Kivetül az égre
Mint tükör
Lelked hologramja
Lényed beragyogja
Isten éltessen
Áldva boldogságba
....és még ezernyi gondolat
Száll ......csak száll
Fénnyel telik a kívánságkosár
Beküldő: Ostrozánsky Gellért
Olvasták: 105
A tegnap már csak képkocka
Felrakhatod a polcodra
Kiszínezve fényesítve
Pár mosollyal jól meghintve

S amíg tart a festék a papíron
Megmarad az elpárolgott alkalom

Őrizd lelkedben a fényt
A vaku-villanást
Mely elhozza a reményt
A múltba párogott alkalommal
Bölcs-tapasztalt tartalommal
Mint harmat őszi hajnalon
Lecsapódik korosodott arcodon
Beküldő: Ostrozánsky Gellért
Olvasták: 72
Bozontos felhők közt
Átszűrődik pár foton
Vissza verődik az ablakon
Integető fák lágy sziluettje.

Zümmögö szélbe hasít a csend
Egy pillanatra
S az árnyék megnyúlt alakja
Elidőz körülöttem.

Ringva száll a pára
A távoli ismerős tájra
Aztán lassan belemosódik az est
A holnap hajnalába.

Dagadó aranyló sarló
Ékköve az égnek
Ciripelve ébred
A hold
Megannyi régi képet kiold
Lelkemben.
Beküldő: Ostrozánsky Gellért
Olvasták: 83