Szerzők » Juhász Gyula versei
Juhász Gyula
(1883-1937)
Juhász Gyula 1883 áprilisában született Szegeden, a 20. század első felének népszerű magyar költője. Középiskolába Szegeden járt a piarista gimnáziumba. Már egész fiatalon megjelentek versei a Szegedi és a Budapesti Naplóban. Pestre járt egyetemre, magyar-latin szakra, itt ismerkedett meg, és kötött jó barátságot a kor másik két nagy költőjével Babits Mihállyal, és Kosztolányi Dezsővel. Később megismerkedett Ady Endrével is, akivel szintén jó kapcsolatot ápolt, Adyt nagyon tehetséges írónak tartotta. Tanári vizsgáját követően számtalan iskolában tanított. Egész életében magányosnak érezte magát, és sokszor rossz lelkiállapotba került, számtalanszor kísérelt meg öngyilkosságot, több klinikán is kezelték, ezek azonban csak ideig óráig javítottak kedélyállapotán. Újságírással is foglalkozott, hosszabb ideig a Munka című szociáldemokrata lap munkatársa volt. Írása elismeréseképpen 1929, 1930, és 1931-ben is Baumgarten díjjal jutalmazták. Kedélyállapota azonban egyre romlott, szanatóriumban kezeltette magát. 1937 áprilisában ismét, ezúttal sajnálatosan sikeres öngyilkosságot követett el, veronállal mérgezte meg magát.
« Első oldal
1
Idő    Értékelés
Oly messze, messze, messze már,
Hol az öröm s madár se jár,
Hová a vágy is elhervadva ér el,
Oly messze, messze, messze vár.

Szerelem volt a neve régen,
Tavaszban, éjben vagy mesében,
Tegnap még szenvedés volt, kínos, kedves,
Ma emlék, holnap síromon kereszt lesz.
Beküldő: versek.eu
Már rég nem gondolok felőled,
A szerelem ma temetőkert,
Már nem járom a temetőket.

Már rég nem énekelek néked,
Az énekek nagy messzeségek,
Már nem látom a messzeséget.

Már üldögélek földi porban,
Gyönyörködöm alkonybiborban
S álmot lelek homoki borban.
Beküldő: versek.eu
Valami nagy, mély szerelem hiányzik,
Valami sírás, valami öröm,
Valami harc, valami csönd,
Valami nagy, mély szerelem hiányzik!

És így marad ez mindig, mindhalálig?
Mindig bús, csipkerózsa szívvel
A várás várában sejtem a sorsot
És így marad ez mindig, mindhalálig?

Szőke csodák, barna csodák,
Meddig csodálkozom csak rajtatok?
Ó, adjatok valami szépet,
Valami életet, halált,
Szőke csodák, barna csodák!
Beküldő: versek.eu
Ez az én vérem, ó vegyétek,
Vegyétek tűnő életem.
A tűnő élet örökélet,
Ha vérét és szavát veszem.

Nem a mulandó, tarka szókat,
Mik zengnek utcán és teren,
De a magányba elbúvókat,
Miket láz és örvény terem.
A csodálatos, tiszta szókat,
Mik fél zene, fél rejtelem
S mik mélyebbek, mint végső sóhaj
Az elröppenő életen.
Beküldő: versek.eu
Mielőtt innen végkép elmegyek,
Szeretnék elköszönni, emberek.

Mint rab, akinek int a szabad út,
Búcsút rebeg, mielőtt szabadult.

Mint a madár, kit Dél vár arra túl,
Az eresz alján még egy dalt tanul.

Mit is daloljak, én szegény beteg,
Mit is dadogjak nektek, emberek?

Talán nem is kell még búcsúzni se?
Hisz észre sem vett engem senkise.

Csak egy könny voltam, aki porba hull,
Csak egy sóhaj, ki égbe szabadul.

Csak egy csók, aki hideg kőre lel,
Csak egy szó, kire visszhang nem felel.

Egy pillangó, ki csillagot keres
S elgázolja egy durva szekeres.
Beküldő: versek.eu
Népszerű fórum témák
Legfrissebb kommentek
Új témák