Kis ember most kis Király,
belőle lesz nagy Király.
Állhatatos munkája
ez útra irányítja.
Munkájában lelke van,
végzi dolgát boldogan,
munka közben mosolyog,
szíve csak azért dobog,
tudja, hogy az Istene
lelket önt a szívébe.
Tisztelettel köszöni,
Univerzum fizeti,
kis Királynak ajándék,
lelke boldogságban ég.
Kis Király Te boldog vagy,
hited soha el nem hagy,
tudod, nem vagy egyedül,
Isten segít, melléd ül!
belőle lesz nagy Király.
Állhatatos munkája
ez útra irányítja.
Munkájában lelke van,
végzi dolgát boldogan,
munka közben mosolyog,
szíve csak azért dobog,
tudja, hogy az Istene
lelket önt a szívébe.
Tisztelettel köszöni,
Univerzum fizeti,
kis Királynak ajándék,
lelke boldogságban ég.
Kis Király Te boldog vagy,
hited soha el nem hagy,
tudod, nem vagy egyedül,
Isten segít, melléd ül!
Megfagyott, hűvös éjszakák,
dühöngő vad szelek,
ó,mennyit kell még küzdenem?
mondjátok meg nekem!
Még meddig fogtok üldözni?
Dühöngő , vad szelek!
meddig kell még bűnhődnöm
hitvány zsarnok helyett?
Még hányszor fogtok megtépázni?
Dühöngő ,vad szelek!
meddig kell még bűnhődnöm
hitvány zsarnok helyett?
Mért nem hagytok megcsitulni?
Dühöngő ,vad szelek!
Már széttéptétek minden álmom
amely csak létezett!
Vagy hagyjatok porba hullni,
dühöngő , vad szelek!
Vagy magam fogom porrá zúzni
amit csak lehet!
Amikor üvölteni tudnál,
de nem jön ki hang a torkodon,
amikor kívülről mosolyogsz,
de lelkedben dúl a fájdalom.
Amikor összeomlik minden
akár egy színes kártyavár,
elsírtad utolsó könnyed,
s a lelked halott és sivár.
Amikor megfagyott minden,
s deres hajadra hó szitál,
amikor hiába küzdesz,
nyugalmat sehol sem találsz.
Csak akkor fogod észre venni
ki az , ki melletted áll,
öleld magadhoz,s ne hagyd el,
mert ő az igazi barát.
Mint letördelt ágak a vihar tépte fákon
olyan lettem most én is hirtelen,
mint akit zúgó szélvész megtépázott,
s romjaitól már nem tud lépni sem.
Mint tomboló szélvész,mely mindent összetépett,
maga mögött hagyva mindent hirtelen,
lepusztult romokká zúzva,összetörve,
olyan lettem most én is nélküled.
Porrá zúzott tépett álmaim ködében
megcsitulni vágyom szüntelen,
de bárhová lépek szemem könnybe lábad,
s a romoktól nem tudok szinte lépni sem.
Istenem adj erőt!megtalálni újra
romokba taposott ,vérző lelkemet,
Engedj fel állni,vagy pusztíts el végleg,
de ne gyötörd tovább összetört szívem.
Csikorgó ,hideg téli szél fúj,
s a napsütötte ablakon
nem látni mást,csak jégvirágot,
s lecsüngő kristály jégcsapot.
Mint őszi szél,szelíden sóhajt,
szemében sápadt fény ragyog,
de mégis,lelkével fel olvasztja
a kristályfényű jégcsapot.
Látod? Olvadok én is!
Mint a lecsurgó jégcsapok,
átszőve halvány fénnyel,
s arcomon halvány fény ragyog.