Életváram parancsnoka…

(3 soros-zárttükrös)
Életváramban mindig is a keserv herceg volt a parancsnok,
Én, meg mint ki végzet-szülni készül, menekülvén… csak vajúdok…
Életváramban mindig is a keserv herceg volt a parancsnok.
*
(HIAKU)
Kereszt’ –ben születtem,
Nagy hajcihő volt életem.
Osztályrészem semmi.
*
(Senrjú)
Vaktyúk is talál
Szemet, míg meg nem döglik.
Én meg vajúdtam…
*
(Senrjon)
Persze leigázottság
Osztályrészből, kaptam én bőven.
Létem elbujkált.
*
(3 soros-zárttükrös)
Képzeletemben, hű de sokszor énekelt nekem a valóság, tenor érckara.
Néha, bánattól még arra is hajaztam, ez bizony a valóságom jajszava…
Képzeletemben, hű de sokszor énekelt nekem a valóság, tenor érckara.
*
(Bapeva)
Élet
Lényeget
Keresettet
Bírnom kelhetett.
Hajcihő nem kellett,
Ez kit érdekelhetett?
Lelkem szárnyalva lephetett,
Jót vissza… hozni nem lehetett.
Agyam koponyámban keveskedett!
Szám esdeke, meg mér' nem teljesedett?

Vecsés, 2020. december 9. – Kustra Ferenc József– íródott Alloiostrofikus versformában. (A 10 soros bapeva az én fejlesztésem, az apevából!)

(3 soros-zárttükrös)
Ez mesésen szép völgyecske, tán’ nyugalom menedéke?
Mint örökzöld liget, hol nyugalomnak ez menedéke…
Ez mesésen szép völgyecske, tán’ nyugalom menedéke?
*
(leoninus duó)
Közben izgalom, szelíd sóhajtásba merül, sőt suttogásba szenderűl.
Közben hallatszik a madársereg hangversenye, figyelem, egye-fene…
Közben meghatja lelkemet, hogy megtaláltam menedékemet.
*
Milyen nagyon bízok rám mosolygó lugasaidban, s ezzel, szelíd jótékonyságodban.
Testi palotádban engedményező jóság lakhat… lát engem, így boldogan kacaghat.
Úgy bízok, szeretetteljes együttműködésben, részt kapok lélek együttműködésben…

Vecsés, 2022. december 1. – Kustra Ferenc József – íródott: Anatole France ’A hajnal’ c. novellája 22. oldalán található vers átirataként.

Általában nem teljesülnek a vágyaim,
Így aztán sokat folynak belül a könnyeim.
Vágyaim szokványosak, nem szélsőségesek,
Boldogsághoz, ha volnának, elégségesek.

Hittel, akarással, igazi érzelmekkel,
Nem haladok előre, ezekkel... fékekkel.
Ötven évesen ismerem föl élet titkát,
Csak úgy gondtalanul kell adni a jópofát.

Vecsés, 1998. november 28. - Kustra Ferenc József

Malomkerék semhogy rögtön áll le,
Ha faragott nyilat lőnek bele…
Malomkerék semhogy rögtön áll le.

Minden temetésen szól az öreg harang
Ilyenkor a lelkem sírok között barang’…
Minden temetésen szól az öreg harang.

Az emlékezésem beindul,
Emlékek halmaza föltolul…
Az emlékezésem beindul.

Bármi is elmúlik, emlék megmarad,
Ember! Ne várd, hogy azonnal elszalad…
Bármi is elmúlik, emlék megmarad.

Meríts belőle, mint csikós, vizet a vödörből
Vagy mint ki elment… halottad, utazó bőröndből…
Meríts belőle, mint csikós, vizet a vödörbő.

Jegyezd meg a múlt feledés nem az, hogy igy vagy, hogy akarod,
Jegyezd meg a múlt feledés, tán lehet életben óhajod…
Jegyezd meg a múlt feledés nem az, hogy igy vagy, hogy akarod.

Vecsés, 2023. március 1. – Kustra Ferenc József – íródott: 3 soros-zárttükrös versformában. {Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben. Igy lesz meg a mondanivaló gondolatisága!}

Mit remélsz mondd, mikor feledni vágyol
mindent, mi bántott oly nagyon,
s mégis: mindennap arra ébredsz,
hogy könnyek folynak az arcodon?

Hiába űznéd mindenáron, mégis:
mindennap úgy jön el,
hogy pokollá teszi ébredésed,
s testedből szinte tűz lövell.

Felednél mindent. S tán megbocsájtasz
annak, ki ártott oly sokat,
de szemébe nézve szinte látod,
milyen hatalmas bűne van.

Mit remélsz, mondd? Lépj hát túl rajta!
Sok minden van, mi szebb lehet,
annál mi most van. Ne sajnáld többé
ami elmúlt, hisz jobb jöhet.