Pökhendi gondolat; Emmácskát
Elkapom, de, nem a grabancát.
Karjaimmal fogtam,
Volt, ahol markoltam.
Nehezen viseltem pofonját.

Ó a kaland, nem a stílusom,
Néha, elkap gépszíj, jól tudom!
Jó vagy nem, hogy döntsek,
Vágyak, csak ődöngtek.
Rohamérzéssel, nem akarom…

Vágyam… virtuális szerelem?
És ha, tested birtokba veszem?
Így-se, úgy-se lehet,
Messze van a tested.
De, ha ilyen a természetem...

Valóságom, álmom, úgy vágylak,
Élvezném tested, így vadászlak...
Ha összeér bőrünk,
Majd, emléket őrzünk.
Kart karba, érzékek csatáznak.

Vecsés, 2018. augusztus 31. – Kustra Ferenc – romantikus LIMERIK csokor

Oly? jó, hogy vagy nekem Hildácska,
Kén' már használható villácska.
Szép testedre vágyok,
Mit nagyon imádok.
Hildácska, lesz gyűrött... szoknyácska?

Nevetve szeretném lepedőt,
Gyűrögetni, mint jellemerőt.
Nevetem, Te mosnál,
Sőt, te is vasalnál.
Kérek légyottot... teljesedőt.

Mond kedves, hogy áll a válóper?
Lelkem kíntól engem leteper.
Légy szabad és enyém,
Pihennénk, rét füvén?
Hildácskám! Vágyad, vággyal hever?

Vecsés, 2019. január 2. ? Kustra Ferenc ? LIMERIK csokor

Hová lettél? Kereslek Helen!
Már mindent megtennék, csak legyen?
Jól elveszett lettél,
Rosszabb? félelemnél.
Tudod, hogy hajkurászlak Helen?

Már kidobtam lélekcsápokat,
Bezsebeltem lélekálmokat.
Gyere már... hibázol?
Vágyamban... hiányzol.
Helen! Győzd le lélekvágyadat.

Álmaim vágya vagy, ó, Helen,
Nem lehet, hogy élet elrebben?
Kéznél fehér-galamb,
Lehet? mesegalamb.
Jelentkezz már, de hevesebben!

Vecsés, 2018. december 14. - Kustra Ferenc ? Romantikus LIMERIK csokor.

Szelíd lankáidon mászkálni,
Völgyeidet, mindet bejárni…
Azonosulni… bőn,
Magamat hergelőn…
Sötétség ködében járkálni…

Este parkban, padon csücsülünk,
Sötétedéssel, sötétedünk.
Oltári szép a csend,
Nyugalomért esend.
Csókolgatlak, ez bíz’ jó nekünk!

Váltanék sebességet még föl,
De, te nem! Félsz a nagy hevemtől!
Hergelés bent marad,
Kint, látható a kard…
Elkísérlek, gerjedelemtől.

Megkívántalak, nem szégyellem,
Csak egy baj van, épp’ nem vagy velem!
Vágy fiókját nyitom,
Harcom, magam vívom!
Ígérd, előbb-utóbb Te... velem.

Csókolgatom majd a földet, mint
Az élet, helyi oltárát… kint!
Aszott már a remény,
Nálad, nincs engedmény…
Hogy jobb legyen? Igen, ha… amint…

Én bizonytalanul, csak várlak…
Veled kéne élni… ma, mának!
Volna közös öröm,
Libabőr... bőrömön.
Nem mondok le rólad, csak várlak…

Vecsés, 2018. szeptember 6. – Kustra Ferenc - Romantikus LIMERIK csokor

Hívogató a kedvesemnek…

Kívánom szerelmed, ó, Gitta!
Elhagyott engem a Franciska!
Ments ki engem mélyből,
Bánat mély gödréből…
Most biz’ vár engem, lelked kútja…

Kívánom szerelmed, Ciluska!
Légy már a párom, állandóra!
Együtt nyaralhatnánk,
Ott együtt alhatnánk…
Vennéd estét, simogatóra…

Kívánom szerelmed, Te Mátka!
Szívesen éreznélek máma.
Fognánk egymás kezét,
Éreznénk szellemét.
Bálint nap kéne, veled még ma…

Vecsés, 2019. február 17. – Kustra Ferenc – romantikus LIMERIK csokor, kedvesemhez!