Hó még nincs, de már fagyos a reggel,
Az időjárás köddel szemetel.
Efkáefvé ezt nem szedi össze,
Minden ez, csak nem hölgyek öröme.

Tudom, lesz ez még jóval rosszabb is,
Autóst érinti, gyalogost is.
Várjuk, hogy a jó nagy hó leessen…
Autós, gyalogos el ne essen!

Budapest, 1997. december 6. – Kustra Ferenc József

Múltam… semmi örömöm Tilda,
Szeretnélek ölelni, még ma.
Lenne csend hallgatag,
Nem lennék balgatag.
Örvényhullámokban játszunk ma?

Kertben állva ihatnánk kávét,
Megpuszilnám, kávés szád-szélét
Sok madárcsicsergés,
Bánat olyan kevés.
Szeretnélek, mint kaszás… kévét!

Ma láttalak, futottál buszhoz,
Emlékem kötődik arcodhoz.
Porba hullik vágyam,
Beborít az árnyam?
Holnap látlak, ha futsz a buszhoz?

Vecsés, 2019. augusztus 21. – Kustra Ferenc- - Romantikus LIMERIK csokor

Tudatodban, alattidban,
örökké... a vágyaidban.
Pillanatok összessége,
szívdaloknak épp-rezgése.

Sóhajoknak poétája,
emlékeknek képkockája.
Rezdülésed lét-képzése,
lelkületed fényjelzése.

Tudatodban, alattidban,
örökké... az álmaidban.
Kóricálva, szemfülesen.
Hallgatózva kényelmesen.

Látva színezd, hallva érezd...
... s emlékekből megidézed!

Hiány, mely űrben méretik.
Képzelet, mely másban elveszik.
Benned rejtem rejtett képzelgésem,
csak suttogva hallom az üvöltésem.

Húrok feszült csattogása,
vágyam ennek vallomása.
Kényes szívnek fájdalmában,
hangod suttogó hallo(m)[másban].

...másban... másban!
Részletekben elrejtettem,
s képzeletben?
...igen... Megfejtettem!

Hol a Te lakásod, Violám?
Meghívhatnál, akkor láthatnám!
Látogatód lennék,
Lelkedre beszélnék.
Vágyak a közeledbe, az ám!

Biz’ kellene, már találkozunk,
Tudom, hogy oly’ nagy élményt kapunk.
Beszélgetnénk egy jót,
Mondanám a valót.
Sikerül ez, ha összefogunk!

Sorsunkról beszélnénk, Viola,
Egyeztetés lenne a csúcsa.
Rövid ám az élet,
Oly’ hamar… mivé lett…
Éltet veszni hagyni? Viola!

Vecsés, 2019. február 18. – Kustra Ferenc József – íródott; romantikus LIMERIK csokorban.