Addig szép minden, míg mámorban úszva
száguldasz, mint egy üstökös,
amíg nem borul rád az árnyék,
s nem ül fejedre szürke köd.

Amíg erő van karjaidban
s ölelni bír a két kezed,
addig kell mindent megragadni,
hiszen semmi sem végtelen.

Addig szabadna mást szeretni,
amíg érzed, hogy úgy szeret,
hogy minden hajnali ébredésben
te vagy, kit aggódva keres.

Ameddig minden pillantásban
érzed: te vagy a mindene,
s nem akar mást, csak veled lenni,
akkor érdemli, hogy szeresd.

Amikor nem vonz semmi sem már,
csak a fájdalmas tegnapok
gyűlnek köréd halomba hullva,
s érzed: nincsenek holnapok.

Olyankor kéne elsöpörni
mindent, mi élni sem hagyott,
zúgó szélvészként, mely hörögve
végig süvít a balkonon.

Itt, ahol zúg a négy folyó,
itt élünk már ezer éve,
itt voltunk egyszer gyermekek,
s hallgattunk tündérmeséket.
Itt éltek mind az őseink,
s hittük, hogy egyszer majd végre
nekünk is jut egy földdarab,
hol testünk nyugodni térhet.
verejtékcseppben, izzadón
dolgoztunk mindig keményen,
s mégis: kifosztott szolgaként
itt állunk koldusszegényen.
Éhbérért küzdve estelig
gürcöltünk, s hittük, cserébe
tisztesség övezi vén fejünk,
s nem kaptunk semmit sem érte.
Könnyektől ittas hajnalon
reszketve sír fel a lélek,
de már nem hallja senki sem,
bárhogy száll messze a szélben.
Csak a kegyetlen zsarnokok,
akik most belőlünk élnek,
s gúnyos szavakkal hirtelen
lelkünkbe taposnak mélyen.
Ők élvezik a földi jót,
melyért a te kezed kérges,
és az a zúgó négy folyó
miattuk háborog éppen.
Reszketve, zúgva hömpölyög,
s tarajos hullámszemével
mintha mondaná: Istenem!
Nézz le ránk! Nem bírom én sem.
Ne bántsd a gyöngét, nincstelent!
Szenvedtek eleget éppen!
Arra sújtsd bőszült haragod,
kikért oly koldusszegények.

Hétköznapi pszichológia, hosszabban? versben.

A hazugság, biztosan hazugságot szül,
Ördög meg, somolyogva odatelepül?
Innen már, megállíthatatlan a mókuskerék,
Később, már az igazság kimondása sem csak fék?

Csitt.
Hallgass.
Egy szót se.
Ne hazudjál. -
Igazság is fáj...
*
Hazudik biz? a politikus, a csaló,
És aki lógós, akkor is, ha van meló!

Rest
ne légy.
Dolgozz csak
szépen - csillag.
Becsületed él?
*
Sajna?, még a politikát is, sok hazugok uralják,
Mert saját céljaikat kergetik, ők csak azt akarják!
Ki milyen ember, az még a csúcson is olyan marad,
De a hazugsággal, nem csak hiszi? előre halad!

Te
maradj
őszinte,
hű lélekkel
haladj előre!
*
Van kegyes hazugság is, a másiknak vélt ?érdekében?
De, ezt alkalmazni jó döntés-e, élet mérlegében?

Az
élet
hálás lesz
Neked jóért.
Csodák vannak még?

Vecsés, 2016. augusztus 7. ? Mórahalom, 2018. augusztus 24. ? Kustra Ferenc ? a verset én írtam, alá az apevákat: szerző-, és poéta társam Farkas Tekla.

A hegyi csermely csobogó,
Hangja csilingelve zeng.
Szurdokban zúgó zuhatag,
Morcos moraja reng.

Virág-erdő hegy oldalán,
Erdő alján szétterül,
A kis patak völgy aljáról
Nagy folyóba menekül.

Kicsi csermely összeolvad
A dús áradat vizével,
Dicsekszik majd sós tengernek
Forrásának ízével.

Dunatőkés, 2024.március 3.-Ostrozánsky Gellért - írodott: félrím formában.

Én szeretem a hazámat…

Ott fogok végig élni, ahol nekem tenni kell,
Vegye mindenki tudomásra, én nem megyek el!
Messzi földekről is a régi időkben, ős őseim korában,
Egyszerűbb volt az, az élet, de segített az emberek sorsában…
*
(Septolet duó)
Beszélek magyarul,
Élek magyarul,
Halálom majd magyarul!

Hazugok,
Árulók…
Megbüntet majd magyarok Istene,
Mindene!
*
Magyar vagyok, szeretem…
Hazát is szeretem…
Itt lélegzem!

Csak létezzem,
élvezzem.
Nem vétek,
Tévedek?
*
(Senrjon duó)
Bántanak itt ezerek,
Dőlhetnek bár, magas hegyek rám…
Én itthon vagyok!

Nem népmese… maradok,
Én is egy vagyok magyarok közt!
Én magyar vagyok!
*
(15 szavas-6 sorban)
Föld anyám!
Úgy
Szeretlek Hazám!
Magyarok közt idegenek
Itthon le pökhetnek,
Szállnak belőlem hazafias énekek…
*
(Anaforás senrjú)
Hazám el ne vessz!
Hazám itt vagyok veled!
Hazám: egy vagyunk…

Vecsés, 2019. október 23. – íródott: 1956 történelmi emlékére… [Én átéltem… Apám disszidálni akart, de addig zokogtam, amig maradt!] Alloiostrofikus versformában.