Egy angyal szállt szobámba, s nyomot hagyott,
S nyomot hagyott ott hol egy ember elhagyott,
Egy ember ki becsületes jó ember volt,
Csak nehéz volt a súly mi a vállán volt,
Zokogtam Sírtam napokon át,
De mit tehetnék?... Hisz ez az egész magával ránt,
Elfelejtem mit tett,s mit tett ellenem,
Tovább lépek s élem az életem...

Felvettem mikulás sapkámat,
Már nagyon rég várlak.
Kis levelem már megirtam,
Egész évben jó voltam.
Haaa! Csingi-lingi, jaj de jó
Megérkezett a Télapó!

"Játszodtunk gyerekként,
Gondtalan felhőként,
Szánkoztunk,hó várat építettünk
Nyakig vizesen haza siettünk;

Nem voltunk betegek,
Depresziósak sem lelki pszichések
Élveztük a fogocskát,bujócskát
Büntetés volt ha bent maradtál;
Könyvtárba jártunk,
Nem az Internetröl tanultunk,
Nem volt Google,Youtube
mégis jelesen vizsgáztunk;

A Vasárnap Szent,
Mindenki eggyütt ünnepelt,
Az ebéd tálalva,
Imádság volt mondva.

Van még idö gyerekek,
hogy felnöttek legyetek;
Én! Köszönöm Istenem,
hogy még gyermek lehettem..."

Minden,mit ígértél nékem
csak hazug szavak,
lopott percek és órák,
eltűnt pillanat.

Mindent ami szép volt,
tönkretetted rég,
mért is küzdjek érte?
Úgysem értenéd!

Azt mondod szerettél?
Hazug szavak!
Eltapostál mindent,
hol virág fakadt.

tagadtad merre jársz
s észre sem veszed,
csalárd ,hazug szavad
szívem tépi meg.

Nem sírok már többé,
könnyem elfogyott,
kinek lelke fáj
szíve is halott.

Egy nyári reggelen bekopogtál,
bár zord,és goromba voltál,mégsem morogtál.
Olyan hirtelen jöttél,
és sok jóval nem is kecsegtettél.
Nem beszéltél,kegyetlen voltál,és néma,
és én úgy terültem ki,mint egy rémült béna.
Sírva könyörögtem,hogy ne bántsál,
de te az eszközökbe nem válogattál.
De erős voltam,és dühös harcos,
te meg brutálisan morcos.
Nem adtam fel a reményt,
és te láttad rajtam,hogy ez a nő nagyon kemény.
Kértelek,hogy hagyjál békén,
és te némán engedelmeskedtél.
Már nem vagyok beteg,vidám vagyok,
a mogorva látogató így végleg elhagyott.