Idő 
Értékelés 
Értékelés Tavasz és szerelem, a tanka csokrot eredeti Baso féle stílusban írta meg a szerzőpáros.
Rózsaszirmokkal
Teleszórt ágy hívogat.
Szerelmi mámor.
Férfiak, van rózsátok?
Gondozzátok, óvjátok!
*
Lebeg langymeleg
Légóceán. Átölel.
Hűség reménye.
Gyönyörű, akár a Nő,
Lesz kertedben, királynő.
*
Szenvedély nyílik…
Lélekben, dalol a kéj.
Elvarázsoltság.
Amíg zsenge fiatal,
Vonz, csábít illatával.
*
A fák és bokrok
Zöldeknek, szellő derűs.
Patak csörgedez.
Embert, Napot elbájol,
Téged levesz lábadról.
*
Tarka réten már,
Lepkék szállnak, játszanak.
Boldogságlátvány.
Minden reggel és este
Szeretettel bánj vele.
*
Érzelemvetés
Ideje dívik, már most.
Szerelem is új!
Öntözgesd, őrizd féltve,
Lenyűgöz szépségével.
*
Kertbe a jó idő,
A hajnallal lopódzott.
Rózsa, virágzik.
Csodás rózsává válik,
Büszkeséged lesz váltig.
*
Gyümölcsfa éled,
Dús cseresznyefa virág.
Nap is rávirít.
Ha el nem hanyagolod,
Új rügy lesz ajándékod.
*
Remeteségnek
Vége, lét nem hallódik.
Felhő megáll… néz…
Ne hagyd, hogy gaz belepje,
Erejét tönkre tegye.
*
Csodaszép élet.
Egész világ szerelem.
Természet virul.
Szétszórtságod torolja,
Tövissel kezed szúrja.
*
Mocsár kiszárad,
Éltető fél, újra él.
Boldogságfolyam.
Varázsa vonzza lelked,
Leld meg benne örömed.
*
Lágy fuvallatok
Hozzák a megújulást.
Szerelem szellő.
Időd jusson rá mindig,
Veled marad mindvégig.
Vecsés, 2017. március 10. - Szabadka, 2017. március 9-én - Kustra Ferenc József - A haikukat én írtam, alá a tanka verset, szerző- és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit. A versrész címe: Vigyázz a „rózsádra”!
Rózsaszirmokkal
Teleszórt ágy hívogat.
Szerelmi mámor.
Férfiak, van rózsátok?
Gondozzátok, óvjátok!
*
Lebeg langymeleg
Légóceán. Átölel.
Hűség reménye.
Gyönyörű, akár a Nő,
Lesz kertedben, királynő.
*
Szenvedély nyílik…
Lélekben, dalol a kéj.
Elvarázsoltság.
Amíg zsenge fiatal,
Vonz, csábít illatával.
*
A fák és bokrok
Zöldeknek, szellő derűs.
Patak csörgedez.
Embert, Napot elbájol,
Téged levesz lábadról.
*
Tarka réten már,
Lepkék szállnak, játszanak.
Boldogságlátvány.
Minden reggel és este
Szeretettel bánj vele.
*
Érzelemvetés
Ideje dívik, már most.
Szerelem is új!
Öntözgesd, őrizd féltve,
Lenyűgöz szépségével.
*
Kertbe a jó idő,
A hajnallal lopódzott.
Rózsa, virágzik.
Csodás rózsává válik,
Büszkeséged lesz váltig.
*
Gyümölcsfa éled,
Dús cseresznyefa virág.
Nap is rávirít.
Ha el nem hanyagolod,
Új rügy lesz ajándékod.
*
Remeteségnek
Vége, lét nem hallódik.
Felhő megáll… néz…
Ne hagyd, hogy gaz belepje,
Erejét tönkre tegye.
*
Csodaszép élet.
Egész világ szerelem.
Természet virul.
Szétszórtságod torolja,
Tövissel kezed szúrja.
*
Mocsár kiszárad,
Éltető fél, újra él.
Boldogságfolyam.
Varázsa vonzza lelked,
Leld meg benne örömed.
*
Lágy fuvallatok
Hozzák a megújulást.
Szerelem szellő.
Időd jusson rá mindig,
Veled marad mindvégig.
Vecsés, 2017. március 10. - Szabadka, 2017. március 9-én - Kustra Ferenc József - A haikukat én írtam, alá a tanka verset, szerző- és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit. A versrész címe: Vigyázz a „rózsádra”!
Fent sötét van és csend, együtt ölik meg az elemnő fény lelkét,
Csak szórja, csak hinti le égi porát, saját lelke sötétjét.
*
(HIAQ)
A kéklő hegyeket...
Lenyugvó napkorong még fest.
Bíbor, a csúcs színe!
*
A bíboros palást,
Alkony elől elmenekül.
Messzi a láthatár.
*
Fény, föld mögé borul,
Naplemente vége után.
Bíbor, befeketül.
*
Uram! Reggel, majd hagyd, hogy új nap viruljon nekünk az égen,
Még legyen meg a hitem, valósuljon meg minden reményem,
*
Napsugarak még a
Patakfelszínt beszínezik.
Arany-szín hullámok.
*
Nesztelen bíbor szín
Fedi-borítja a tájat.
Csend már uralkodik.
*
Domboldalakra is
Tűz, a hőgutás napsütés.
Bíbor-meleg az est.
*
Estiségbe ér véget a nap,
Esti imát elmondja a pap,
Elülnek a japán tyúkok,
Hazamennek az ittasok.
Én itt vagyok, merthogy itt kell lennem
Reggel is itt leszek, itt kell tennem.
Érzem és vagyok, érzem is ezt néha,
Megfogom, ütemesen ver a véna.
A mai fény, olyan, mint kismadár, este van ágra leszáll,
De holnap reggel jő a másik fény, az egekbe is felszáll.
*
Ég, már aranyszínű...
Nap, oldalazva messzi megy.
Alvásnak ideje.
*
Szemben, az alkonyon
Csüngve, világos-sötét est.
Esti álmodozás.
*
A fény, vörösesen,
Jól lefröccsenti a tájat.
Éjben, meleg a szél.
*
Víztükör föllángol,
A lemenő bíbor napban.
Vaksötét lesz éjjel.
*
Est, bérc mögé, a Nap,
Még bíborfényébe bújik.
Orom csak sziluett!
*
Aranylók a fények,
Szétterülnek a lombokon.
Eltávozó napfény...
*
Csupasz az ég széle,
Lassan már koromfekete.
Bíbor eltűnőben…
*
Nap, már alig csillan...
Bíborfény-este rezgése.
Minden vaksötét lesz.
Vecsés, 2016. március 3. – Kustra Ferenc József – íródott: versben, HIAQ –ban.
Csak szórja, csak hinti le égi porát, saját lelke sötétjét.
*
(HIAQ)
A kéklő hegyeket...
Lenyugvó napkorong még fest.
Bíbor, a csúcs színe!
*
A bíboros palást,
Alkony elől elmenekül.
Messzi a láthatár.
*
Fény, föld mögé borul,
Naplemente vége után.
Bíbor, befeketül.
*
Uram! Reggel, majd hagyd, hogy új nap viruljon nekünk az égen,
Még legyen meg a hitem, valósuljon meg minden reményem,
*
Napsugarak még a
Patakfelszínt beszínezik.
Arany-szín hullámok.
*
Nesztelen bíbor szín
Fedi-borítja a tájat.
Csend már uralkodik.
*
Domboldalakra is
Tűz, a hőgutás napsütés.
Bíbor-meleg az est.
*
Estiségbe ér véget a nap,
Esti imát elmondja a pap,
Elülnek a japán tyúkok,
Hazamennek az ittasok.
Én itt vagyok, merthogy itt kell lennem
Reggel is itt leszek, itt kell tennem.
Érzem és vagyok, érzem is ezt néha,
Megfogom, ütemesen ver a véna.
A mai fény, olyan, mint kismadár, este van ágra leszáll,
De holnap reggel jő a másik fény, az egekbe is felszáll.
*
Ég, már aranyszínű...
Nap, oldalazva messzi megy.
Alvásnak ideje.
*
Szemben, az alkonyon
Csüngve, világos-sötét est.
Esti álmodozás.
*
A fény, vörösesen,
Jól lefröccsenti a tájat.
Éjben, meleg a szél.
*
Víztükör föllángol,
A lemenő bíbor napban.
Vaksötét lesz éjjel.
*
Est, bérc mögé, a Nap,
Még bíborfényébe bújik.
Orom csak sziluett!
*
Aranylók a fények,
Szétterülnek a lombokon.
Eltávozó napfény...
*
Csupasz az ég széle,
Lassan már koromfekete.
Bíbor eltűnőben…
*
Nap, már alig csillan...
Bíborfény-este rezgése.
Minden vaksötét lesz.
Vecsés, 2016. március 3. – Kustra Ferenc József – íródott: versben, HIAQ –ban.
A télről, kínai versformában…
Zúzmara
Fekszik fenyőkön,
Téli hajnal lehelte.
Sötétség van felhőkön,
Szánkós... ráköszön.
Immár hajnalpír hasad,
Fénye határra tapad.
Megjött a szép kikelet,
Szellő csókol s elszalad.
*
Hófelhők
Borítják tájat,
Színük egy szín fekete.
Erdei út, holtjárat.
Út, jeges járat.
Harmat lepi a határt,
Szellő viszi illatát.
Akár egy virágoskert,
Lásd, a színpompás határt.
*
Domboldal
Szánkósok helye,
Gyerekzsivaj hallatszik.
Közeli földút helye,
Hóban elrejtve.
E szépség olyan csodás,
Éled érzés s vágyódás.
Jöjj ki velem a rétre,
Oly jó az álmodozás.
Vecsés, 2018. február 10. – Szabadka, 2018. február 12. – Kustra Ferenc József -Kínai „bambuszköltészet”= az írásom:„Yijiangnan” , szótag: 3-5-7-7-5 Rímképlet: xaxaa. – alatta: Jurisin Szőke Margit írása: „zhuzchici” 4x7 szótag Rímképlet: aaxa. (x=végtelen)
Zúzmara
Fekszik fenyőkön,
Téli hajnal lehelte.
Sötétség van felhőkön,
Szánkós... ráköszön.
Immár hajnalpír hasad,
Fénye határra tapad.
Megjött a szép kikelet,
Szellő csókol s elszalad.
*
Hófelhők
Borítják tájat,
Színük egy szín fekete.
Erdei út, holtjárat.
Út, jeges járat.
Harmat lepi a határt,
Szellő viszi illatát.
Akár egy virágoskert,
Lásd, a színpompás határt.
*
Domboldal
Szánkósok helye,
Gyerekzsivaj hallatszik.
Közeli földút helye,
Hóban elrejtve.
E szépség olyan csodás,
Éled érzés s vágyódás.
Jöjj ki velem a rétre,
Oly jó az álmodozás.
Vecsés, 2018. február 10. – Szabadka, 2018. február 12. – Kustra Ferenc József -Kínai „bambuszköltészet”= az írásom:„Yijiangnan” , szótag: 3-5-7-7-5 Rímképlet: xaxaa. – alatta: Jurisin Szőke Margit írása: „zhuzchici” 4x7 szótag Rímképlet: aaxa. (x=végtelen)
Vagyok én árva,
Énekli
Madárka
Fent van az ágon,
Dalol… fájón.
Nekem mondja.
Mondanivalója…
*
Az erdő
Lombja
Mesélő.
Nekem susogja,
Mily’ ember sorsa.
Virág illata,
Vak rosszat hozza.
*
Néznek levelek,
Milyenek
Emberek…
Azonos vagyok,
Vajh’ haldoklok?
Létem köntöse leng,
Lelkem folyvást eseng.
*
Álmaim csúcsa
A jólét
Húsa.
Körtáncom egyedül
Vágyom rendületlenül.
Képzelgek hihetetlenül,
Vágyódok olyan tehetetlenül.
Vecsés, 2019. április 24. – Kustra Ferenc József – íródott: septolet csokorban.
Énekli
Madárka
Fent van az ágon,
Dalol… fájón.
Nekem mondja.
Mondanivalója…
*
Az erdő
Lombja
Mesélő.
Nekem susogja,
Mily’ ember sorsa.
Virág illata,
Vak rosszat hozza.
*
Néznek levelek,
Milyenek
Emberek…
Azonos vagyok,
Vajh’ haldoklok?
Létem köntöse leng,
Lelkem folyvást eseng.
*
Álmaim csúcsa
A jólét
Húsa.
Körtáncom egyedül
Vágyom rendületlenül.
Képzelgek hihetetlenül,
Vágyódok olyan tehetetlenül.
Vecsés, 2019. április 24. – Kustra Ferenc József – íródott: septolet csokorban.
Mesél a poéta…
(3 soros-zárttükrös)
A mécsesem lángja az én szalmaláng-ábrándom,
Előttem, nekem világít, és én a múlton ábrándozom…
A mécsesem lángja az én szalmaláng-ábrándom.
*
Sokszor, késő éjjelig a kis mécses lángja volt a társam,
Milyen szomorú, ha a szívemben ott kísért a fájdalmam.
Biz’ tragikus, ha siratni kell az elveszett életünket,
És tovább, szomorúan sajnálni már nem lévő létünket…
(10 szavas)
Éjjel jönnek a gondolatok...
Alszik a város, virrasztanak a boldogtalanok...
*
(Haiku)
Fájdalom oka,
A tükör nem hazudik!
Őszinte tükör!
(apeva)
Fáj
A sors!
Csak ámít!
Tükröm igaz,
Mutassa valót!
*
Sokszor hajnalig ostromolta arcom, a könnyeim árja,
A sok-sok szó meg elkószált, hogy a nedves arcom bejárja…
Sokszor hajnalig ostromolta arcom, a könnyeim árja.
*
Sokszor már a bánat rögzült, mint természetes,
Most visszagondolva, ez már emlékezetes,
A tollam meg én... mi híresztelhetjük magunkról,
Hogy kivettük a részünket a sok versírásból
Nem sírok... fájó érzésekről írok,
Toronyóra négyszer kong... immár pislogok...
Lelkemen bánat ül, nem sírok... írok!
Falióra négyet üt, pislogok...
*
Az élet nem áll meg, de bizony, egyszer véget ér
És akkor már nem reklamálhatunk a tükörnél…
Az élet nem áll meg, de bizony, egyszer véget ér
*
Álnok tükörkép,
Mindig igazat susog.
Magány, fojtogat…
Nézz
Bele!
Láthatod
Az igazat,
Nem álca mester.
*
Írtam persze azért, nagyon szép sorokban gondolatokat,
Szemben a falon, a nagy-tükörben, meg is láttam magamat…
Írtam persze azért, nagyon szép sorokban gondolatokat,
*
Minek is meséljek én tovább, ha gondolatok úgyis tobzódnak,
Az élet, itt is megy tovább, írni kell jó sokat a poétának.
A sivatagban is a lábnyomot messzire hordja a szél,
Úgy itt sincs már, amiről érdekesen a poéta beszél.
Míg késztetést érzek, írok-mesélek nektek,
Fájdalomról, örömről... velem sírjatok... örüljetek.
*
Képzelet indul,
Tollpercegtetés is kezd…
Jobb lesz, ha írok!
Hajt
Érzés,
Írnom kell!
Gondolatom
Papírra vettem.
*
(10 szavas)
Mécsesem lángja, még nagyon bírja,
Így aztán tollam… papírt kaparja.
Vecsés, 2017. december 29. – Szabadka, 2018. november 4. – Kustra Ferenc József – Az alapokat és az utolsó tízszavas én írtam. Az apevákat és a 10 szavasokat, szerző-, és poétatársam, Jurisin Szőke Margit. A vegyes címe: Nem sírok, csak írok.
(3 soros-zárttükrös)
A mécsesem lángja az én szalmaláng-ábrándom,
Előttem, nekem világít, és én a múlton ábrándozom…
A mécsesem lángja az én szalmaláng-ábrándom.
*
Sokszor, késő éjjelig a kis mécses lángja volt a társam,
Milyen szomorú, ha a szívemben ott kísért a fájdalmam.
Biz’ tragikus, ha siratni kell az elveszett életünket,
És tovább, szomorúan sajnálni már nem lévő létünket…
(10 szavas)
Éjjel jönnek a gondolatok...
Alszik a város, virrasztanak a boldogtalanok...
*
(Haiku)
Fájdalom oka,
A tükör nem hazudik!
Őszinte tükör!
(apeva)
Fáj
A sors!
Csak ámít!
Tükröm igaz,
Mutassa valót!
*
Sokszor hajnalig ostromolta arcom, a könnyeim árja,
A sok-sok szó meg elkószált, hogy a nedves arcom bejárja…
Sokszor hajnalig ostromolta arcom, a könnyeim árja.
*
Sokszor már a bánat rögzült, mint természetes,
Most visszagondolva, ez már emlékezetes,
A tollam meg én... mi híresztelhetjük magunkról,
Hogy kivettük a részünket a sok versírásból
Nem sírok... fájó érzésekről írok,
Toronyóra négyszer kong... immár pislogok...
Lelkemen bánat ül, nem sírok... írok!
Falióra négyet üt, pislogok...
*
Az élet nem áll meg, de bizony, egyszer véget ér
És akkor már nem reklamálhatunk a tükörnél…
Az élet nem áll meg, de bizony, egyszer véget ér
*
Álnok tükörkép,
Mindig igazat susog.
Magány, fojtogat…
Nézz
Bele!
Láthatod
Az igazat,
Nem álca mester.
*
Írtam persze azért, nagyon szép sorokban gondolatokat,
Szemben a falon, a nagy-tükörben, meg is láttam magamat…
Írtam persze azért, nagyon szép sorokban gondolatokat,
*
Minek is meséljek én tovább, ha gondolatok úgyis tobzódnak,
Az élet, itt is megy tovább, írni kell jó sokat a poétának.
A sivatagban is a lábnyomot messzire hordja a szél,
Úgy itt sincs már, amiről érdekesen a poéta beszél.
Míg késztetést érzek, írok-mesélek nektek,
Fájdalomról, örömről... velem sírjatok... örüljetek.
*
Képzelet indul,
Tollpercegtetés is kezd…
Jobb lesz, ha írok!
Hajt
Érzés,
Írnom kell!
Gondolatom
Papírra vettem.
*
(10 szavas)
Mécsesem lángja, még nagyon bírja,
Így aztán tollam… papírt kaparja.
Vecsés, 2017. december 29. – Szabadka, 2018. november 4. – Kustra Ferenc József – Az alapokat és az utolsó tízszavas én írtam. Az apevákat és a 10 szavasokat, szerző-, és poétatársam, Jurisin Szőke Margit. A vegyes címe: Nem sírok, csak írok.
